Szigetek
Kevesen tudják, hogy a Városliget egy része szigeteken vagy egykorvolt szigeteken áll. A tó, pontosabban tavak, mert eleinte több tó is volt a mocsaras területen, hiába volt szép és közkedvelt, időnként penetráns bűzt árasztott a mocsarassága miatt, ezért többször is végrehajtottak rajta szabályozási munkálatokat, melyek során szigeteket képeztek vagy (épp ellenkezőleg) szüntettek meg. Első alkalommal a területet 1799-ben bérbe vevő Batthyány József hercegprímás rendezte a területet. Ekkor lett a sok kis tóból egy nagy és összefüggő vízfelület, melyben még két kis sziget is kialakításra került, a Páva-sziget és a Drót-sziget, később pedig még egy, Hattyú-sziget néven.
A Városligeti-tó szigetei közül kettő onnan kapta a nevét, hogy milyen állatok voltak rájuk jellemzők: a Hattyú-szigeten hattyúk, míg a Páva-szigeten (amit később Nádor-szigetre neveztek át) pedig pávák tanyáztak. A Drót-sziget nevéről majd később ejtünk szót. A Páva-szigeten, ami Pest első omnibuszjáratának egyik végállomása is volt, akkoriban működött egy vendéglő, melynek tulajdonosa telepítette ide a pávákat, hogy a hely vonzerejét növelje. Később, amikor már sem a sziget, sem a vendéglő nem létezett, a parkot fenntartó fővárosi kertészet emberei megtartották az addigra nagyon népszerűvé vált pávákat látványosság gyanánt. A legkisebb sziget, a Hattyú-sziget szűnt meg leghamarabb, majd nem sokkal utána ment a Páva-sziget is, a Drót-sziget, amit ma már Széchenyi-sziget néven ismerünk, viszont a mai napig ott áll a helyén, rajta a Vajdahunyad várával.
A szigetekhez, egészen pontosan a Páva-szigethez köthető a Majorság története. Az 1813-as esztendőben tervpályázatot írtak ki a Városliget rendezésére, az egyik nyertese pedig egy bizonyos Henrik Nebbien lett, aki egy amolyan mintagazdaságot álmodott meg a Páva-szigetre. Egy majorságot tervezett, istállóiban lovakkal, tehenekkel, udvarán tyúkokkal, libákkal, pávákkal. Az ötletre a Városligetért felelő Szépítő Bizottmány 34 ezer forintot szavazott meg, de végül csak egy egyszerűbb forma valósult meg. A tejvendéglő a hozzá tartozó üzemmel nem épült meg, az állattartó mintagazdaság, a nyilvános kert, a majorépület és az ahhoz tartozó nyári lakok viszont igen. Működött még itt – más források szerint a Városliget szélén, a Hermina út és a Stefánia út közötti részen – egy tehenészet is 1850 és 1870 között.
Fürdők
Ha Városliget és fürdő, akkor tíz emberből tíz azonnal rávágja, hogy Széchenyi fürdő. Azt viszont már jóval kevesebben, hogy a méltán népszerű rekreációs helyszín nem az első volt a Városligetben, hanem a negyedik. Az első pesti fürdő a híres orvos, Rumbach Sebestyén nevéhez fűződik. 1800-ban ő szerezte meg egy árverésen a Városliget melletti homokos senki földjét, ahol felépíttette a Vas fürdőt 1806-ban. Azért csak ekkor, mert első körben szőlőt művelt a területen, majd egy alkalommal (kútásás során) gyógyvízre bukkant. Felhagyott a szőlőműveléssel, és egy gyógyfürdőt meg egy szállót emeltetett a területen. A tisztasági fürdő – amit azok használtak elsősorban, akiknek nem volt fürdőszobájuk – végül az 1890-es évek végi városrendezésnek esett áldozatul.
Az ún. vízgyógyászatot tűzte zászlajára a Páva szigeten 1840-ben megnyitott Pesti Vízgyógy és Edző Intézet, amit egy homeopátiás orvos, bizonyos Ivanovics András alapított és vezetett. A 24 szobás gyógyintézmény mindössze néhány évet ért meg, hamar tönkrement, és 1843 körül be is zárt. 1855-ben nyitott meg a mai Vakok Intézete és a Teleki Blanka Gimnázium helyén dr. Fischhof Vilmos gyógyfürdője, ami egy impozáns, tornácos, svájci stílusban épült gyógyintézmény volt. Kimondottan a gazdagokra épített, ezért csak kevesen tudták a szolgáltatásait megfizetni. 1892-ben vette meg az ingatlant az állam, a fürdőt lebontották, és a helyén felépítették a Vakok Intézetét.
Volt a Városligetnek még egy fürdője, bár csak ideiglenes, amiből végül kinőtt a most is a park területén álló Széchenyi is. Az Artézi Fürdő a város tulajdonában lévő nyaralókból lett kialakítva, és az első pillanattól kezdve nyereséges volt – a többi fürdő anyagilag kiszámíthatatlan működésével szemben. De ide nemcsak a gazdagok járhattak és jártak is, hanem szinte minden városlakó, akinek szüksége volt rá: az innen származó gyógyvizet gyomorhurut, májproblémák, bélhurut és reumatikus panaszok ellen itták. Mivel jól ment az üzlet, az ideiglenes Artézi Fürdőt elbontották, a helyén pedig felépítették a Széchenyi fürdőt. Mivel az Artézi Fürdő létrejötte már a kutakhoz köthető, említsük meg azokat is.
Kutak
1868-ban Zsigmondy Vilmos bányamérnök artézi kút fúrásába kezdett a Hősök tere és a Városligeti-tó közti területen, Pest város engedélyével. 1877-ben a tó partjától bő 50 méterre meg is találta a forrást, egy évvel később pedig elkészült a kút is, ami Európa egyik legmélyebb fúrású kútja volt akkoriban a maga 970 m-es mélységével. Napi 1200 m³ 73,8 °C-os víz tört fel belőle. A kút fölé egy nagyon puritán bódét emeltek, amit a bányamérnök után Zsigmondy fúrháznak neveztek el. Ez aztán közel másfél évtizeden keresztül szolgálta ki a városlakókat.
1884-ben a Zsigmondy fúrházat elbontották, de nem azért, mert nem volt már szükség rá, pont ellenkezőleg. A népszerű kútnak szerettek volna őt megillető formát adni, így Ybl Miklós tervei alapján egy impozáns díszkutat emeltek a helyén, ami a hangzatos Gloriette nevet kapta. A Hősök terén állt, a millenniumi emlékmű helyén, közepén egy zászlótartó rúddal. 2,5 m magas volt, teraszos kialakítású és hatszögletű. 1898-ban, amikor az emlékműnek kellett a hely, átszállították a Széchenyi-hegyre, ahol már nem kútként, hanem kilátóként szolgált, pontosabban szolgál még ma is.
Hidak
A Városliget hídjai közül ma már nem áll mindegyik, van, amelyiket régen elbontottak (Dróthíd), meg olyan is van, amelyiknek csak egy csonkja maradt meg – mementóként. A Dróthíd volt az első, ami megépült – pontosabban egy régi, rozoga fahíd helyére került –, méghozzá nagyjából onnan indulva, ahol ma a George Washington-szobor áll. A híd a mai Széchenyi-szigetre vezetett át, ahol most a Vajdahunyad vára áll. 1826-ban építették, és ez volt Pest első függő- és vasszerkezetű hídja. Egy Fritz Anton nevű bécsi szitásmester tervezte és építette három hónap alatt dróthuzalokból álló kábelből – innen kapta a nevét a híd, amit eredetileg István főhercegről akartak elnevezni, ő azonban illedelmesen megköszönte, de elutasította az ajánlatot. A gyalogoshíd semmilyen szempontból nem volt nagyméretű: 22 méter hosszú volt, a járda szélessége pedig mindössze 2 méter. 1874-ben bontották el, kifizetődőbb volt, mint felújítani.
Bár a Wünsch híd már nem létezik, mégis mindenki ismeri, és van egyfajta kultusza is a történelmet kedvelő városlakók körében, mivel egy szemrevaló csonkot meghagytak belőle, miután a híd funkcióját veszítette, útban volt és ezért lebontották. Ez volt Magyarország legelső vasbeton hídja, amit Wünsch Róbert építési vállalkozó építtetett 1896-ban, Brüggerman György terve alapján. Alatta haladt át a Millenniumi Földalatti Vasút, ami a Szépművészeti Múzeum és a Széchenyi fürdő végállomás között még a felszínen közlekedett. 1973-ban, a földalatti pályájának meghosszabbításakor vált okafogyottá a híd, ám azt a Közlekedési Múzeum műemlékké nyilvánította, így maradhatott meg a csonkja, ami évtizedről évtizedre egyre rosszabb állapotba került, mígnem pár évvel ezelőtt végre felújították.
Lechner Korcsolyacsarnoka
A télen befagyott Városligeti-tavat már az 1800-as évek első felében használták a pestiek, és ha akkor még nem is mindenki korcsolyával tette, de sokan csúszkáltak a jégen. 1869-ben megalakult a Pesti Korcsolyázó Egylet, ami nemcsak a korcsolyázásra fordított figyelmet, de a jégre szerveztek bálokat, jelmezes ünnepeket is, és még egy öltöző-pihenőt, egy fából ácsolt bódét is felállítottak, ami 1874-ben leégett. Pályázatot írtak ki egy korcsolyacsarnok építésére, amit egy fiatal építész, bizonyos Lechner Ödön nyert meg. A neoreneszánsz stílusú és keleties hangulatú, tényleg lenyűgözően szép Korcsolyacsarnok 1875-ben már fogadta a vendégeket, öltöző, büfé, melegedő és zenekari terem (!) is volt benne.
Mivel a korcsolyázás hamar népszerűvé vált széles körben, Lechner épülete ugyanilyen gyorsan vált szűkössé. 1893-ban elbontották, a helyén pedig felépült a ma is ott álló neobarokk épület, Francsek Imre alkotása. Hogy kinek melyik tetszik jobban, ízlés kérdése. Lechner mindenesetre nem örült annak, hogy elbontják. Így írt erről 1911-ben egy újságcikkben:
Később ez a pavilon kicsi lett, lebontották, és építettek helyébe egy nagyot. Kár! Én legalább sajnálom, mert a kis pavilont a maga szerény megjelenésében ma is egyik legsikerültebb alkotásomnak tartom, és sok előbbi és utóbbi munkámnál jobban szerettem.
Később ez a pavilon kicsi lett, lebontották, és építettek helyébe egy nagyot. Kár! Én legalább sajnálom, mert a kis pavilont a maga szerény megjelenésében ma is egyik legsikerültebb alkotásomnak tartom, és sok előbbi és utóbbi munkámnál jobban szerettem.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
