Valahogy úgy alakította az élet – és a városrendezés –, hogy a vakokkal és gyengénlátókkal foglalkozó intézmények legfontosabb épületei egészen közel helyezkednek el egymáshoz, ráadásul mindegyik nagyon szép épület. A Hungária körút és az Ajtósi Dürer sor sarkán álló gigantikus szecessziós csodáról, melyben a Vakok Állami Intézete Ápoló Gondozó Otthona, illetve a Vakok Általános Iskolája és Nevelőotthona található, már írtunk. A Hermina út 47. alatti, éppen felújítás alatt álló Sipeki-villáról, melyben a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségét találjuk, szintén megemlékeztünk már. A kettő között, ugyancsak a Hermina úton, a 21. szám alatt pedig a legfontosabb szociális intézményük, a Vakok Állami Intézete található, egy szintén nagyon szemrevaló, ám a másik kettőnél puritánabb, eklektikus stílusú épületben. Ezúttal ebben jártunk.
Nyaralóövezetből városrész
Mire az 1956-os forradalmat követően a vakokat támogató szociális intézmény elfoglalta a Hermina úti épületet, addig már nagyon sok minden történt a telken és környékén. Az utca és a városrész (Herminamező) névadója ugyanaz a személy: József nádor 1842-ben, fiatalon elhunyt lánya. Róla nevezték el (ugyanebben az évben) a Vakok Állami Intézete mellett álló kápolnát is. Ekkorra a környék már a város felkapottabb részei közé tartozott. Még az 1800-as évek elején kezdték el kijelölni a nyaralóparcellákat, a 30-as évekre pedig egészen sok kertes villa magasodott itt. Ezeket követték a kocsmák és a mulatóhelyek is, mint például a Klemens sörcsarnok vagy a Neszwarba Vince Remetelakja, aminek a helyén áll most a Vakok Állami Intézete. De itt még nem járunk! A különféle gyógyító és karitatív intézmények az 1860-as évektől kezdődően bukkantak fel a nyaralónegyed villái között.
Egy vakokkal foglalkozó intézmény gondolata az 1820-as években merült fel, és 1826-ban az elképzelést tettek is követték. Az állam 1874-ben állt a Vakok Intézet ügye mellé, ekkor költöztek a mai Zeneakadémia helyén állt klasszicista épületbe, majd 1901-ben felépült a Hungária körút és az Ajtósi Dürer sor sarkán álló szecessziós palota. Itt előbb egy ötéves általános képzésben részesültek, majd három éven át valamilyen szakmát tanultak, végül az innen kikerülő 16-18 éves fiatalok az 1895-ben felállított Vakokat Gyámolító Országos Egyesület ipari foglalkoztatójában kezdtek el dolgozni.
Megérkeznek a francia apácák
A Franciaországból 1899-ben Magyarországra érkezett Fehér Apácák (Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társulata) is ekkoriban (1902) szerezték meg a területet, amin ma a Budapesti Ferences Mária Missziós Nővérek temploma és a Vakok Állami Intézete osztozik. Persze akkor még az egész a Fehér Apácák tulajdonában állt, ahol jelenleg a vakok és gyengénlátók találhatók, ott eredetileg egy árvaház működött. Az apácák megérkezéséről még az újságok is beszámoltak:
„A francia apácák, a kik az egyesületi törvény következtében hagyták el Franciaországot és már hónapok óta magyar főuri hölgyek vendégszeretetét élvezik, itt Budapesten a Városligetben hatalmas telket vásároltak a Hermina-kápolna mellett, a Hermina-ut és a Hungária-körut között. Ezen a telken – hír szerint – kolostor épül a francia apácák számára.”
„A francia apácák, a kik az egyesületi törvény következtében hagyták el Franciaországot és már hónapok óta magyar főuri hölgyek vendégszeretetét élvezik, itt Budapesten a Városligetben hatalmas telket vásároltak a Hermina-kápolna mellett, a Hermina-ut és a Hungária-körut között. Ezen a telken – hír szerint – kolostor épül a francia apácák számára.”
Nemcsak rendház és árvaház épült fel itt, hanem 1926-ban a templom is, de működtettek az apácák óvodát és napközi otthont, és fenntartottak népkonyhát is. Ebben az időben a Hermina út a május 1-jei felvonulók, valamint a sztrájkot fontolgatók legfontosabb helyszíne volt. Egyfelől rendszeresen itt tartották a felvonulásokat május 1-jén, miután a millenniumi ünnepségsorozat miatt kiszorult a Városligetből a nagy munkásesemény; ezek kezdő- és végpontjai az itt található kocsmák és kerthelyiségek voltak, ahol egyébként is gyakran üldögéltek és szervezkedtek a proletariátus leglázongóbb tagjai. A helyek közül mindenképpen kiemelendő a már említett Neszwarba Vince Remetelakja helyén megnyitott Nagy Amadeus-féle kertvendéglő – ezt vették meg a francia apácák.
A történelem viharai
A Vakok Intézete 1901 után beköltözött a Hungária körúti palotába, majd 1913-ban egy újabb épülettel gazdagodtak: eredetileg az egykori SZTK Hermina utca 7. szám alatti épülete is a számukra épült meg. Fontos fordulat volt, hogy 1920-ban itt nyitotta meg a kapuit az első kerületi mozi, a Homérosz Mozgó, melynek bevételét a vakokkal és gyengénlátókkal foglalkozó intézmény kapta meg. 1951-ig voltak az épületben, majd pár évre máshova, a Stefánia útra költöztek. Öröm az ürömben, hogy négy évvel korábban állami kézbe vették a vakok ügyét. 1947-ben előbb feloszlatták a Vakokat Gyámolító Egyesületet, részben beolvasztották a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségébe, majd 1949-ben megalakult a Vakok Állami Intézete, aminek fő feladata a vakok és gyengénlátók szociális helyzetének javítása volt.
Közben az apácák helyzete elég rosszra fordult. A háború alatt előbb a németek, majd az oroszok vegzálták őket, a háború után pedig, 1950-ben a kommunisták feloszlatták a szerzetesrendeket, köztük a Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társulatát is. A vagyonuk az államra szállt, ami pedig pártiskolát csinált az épületkomplexumból. Így érkezünk el az 1956-os forradalomhoz, amit bár levertek orosz segítséggel, utána mégis lassú enyhülés következett, az előző évekhez képest mindenképp. A forradalom káosza alatt pedig történt valami igen érdekes: a Stefánia úton lévő Vakok Állami Intézete egyszerűen átköltözött a Hermina út 21. alá, mondhatni, se szó, se beszéd, házat foglaltak – és aztán ott is maradhattak. Sőt, a mai napig ott vannak.
Egy épület átalakulásai
A Vakok Állami Intézete eklektikus stílusú épülete igazán szemrevaló a lekerekített formák, a félköríves ablakok és a kis tornya, vagyis úgy általában a várszerűsége miatt.
A Vakok Állami Intézete eklektikus stílusú épülete igazán szemrevaló a lekerekített formák, a félköríves ablakok és a kis tornya, vagyis úgy általában a várszerűsége miatt.
Mintha egy szerényebb mesekastély állna egy hangulatos kert közepén. Tervezőjének nevét a múlt megőrizte magának. 1965-ben az addig L alakú épületet U alakúvá alakították át, ekkor építették az eredetihez a kollégiumot, ami szinteltolással is járt. Így az a kissé különös helyzet alakult ki, hogy ha az épület főbejáratához közeli liftbe szállunk be, majd felmegyünk a másodikra, ott kiszállunk és elsétálunk a folyosó végére, majd az ott lévő lifttel megyünk le, akkor már a harmadik emeletről érkezünk a földszintre.
Az épületet eddig háromszor újították fel: 1980-ban, 2006-ban, majd 2014–15-ben. 2001-ig egy ódon, földszintes épületen keresztül lehetett bejutni a kertbe, majd onnan az épületbe, ezt a nem túl szép házat azonban 2001-ben lebontották. Helyére egy év múlva került a kerítés és a boltíves kapu, ami sokkal jobban illik az épülethez, ami így az utcáról is könnyen észrevehető és megfigyelhető.
