Elsőre furcsa lehet, hogy a Frankel Leó út történetét körüljáró kiállítás nem egy helytörténeti vagy építészettel, urbanisztikával foglalkozó helyszínen kapott helyet, hanem a Koreai Kulturális Központban, de miért is ne mutathatnák be ők a budai út környékének történetét? A mi házunk, a mi utcánk – Múltidéző séta a Frankel Leó út mentén című kiállításon több mint 200 archív fotón követhetjük végig az utca történetének alakulását az irgalmasok tébolydájától kezdve a fürdőkön és a Bambi Eszpresszón át egészen a kulturális központnak otthont adó épület felújításáig. Izgalmas kalandozás az egész, ráadásul nyitvatartási időben bárki ingyenesen megnézheti.
Rengeteg archív fotó és tervrajz borítja a Koreai Kulturális Központ kiállítóterének falait, amiket egytől egyig érdemes átbogarászni, már csak azért is, mert egyrészt egy kisebb időutazást tehetünk a Frankel Leó út környékén, másrészt azt is megtudhatjuk, milyen épületek álltak és kik laktak száz évvel ezelőtt ezen a helyen. A 19. században még Felhévíz utcának nevezett úton érdemes a kiállítás után – vagy bármikor – egy hosszú sétát tenni, hiszen a mai napig Budapest egyik legérdekesebb és legváltozatosabb helyszínén járhatunk.
Egykor római őrtornyok és katonai építmények, később már tébolyda és fürdők, ma pedig a legkülönfélébb épületek állnak, de még egy barlang is van itt. Ennél már csak az izgalmasabb, hogy mennyi neve volt az évszázadok alatt az útnak, a Felhévízen túl hívták Fő utcának, Zsigmond utcának, Zsigmond király útjának, a II. világháború után egy ideig Kunfi Zsigmondként hivatkoztak rá, amíg 1953-ban meg nem kapta a mai, Frankel Leó nevet.
Nemcsak az épített környezet, de a hozzátapadó történelem és kultúra is annyira érdekes, hogy nem csoda, hogy a 2019-ben a Frankel Leó úti épületbe költözött Koreai Kulturális Központ is beleszeretett a környékbe, igaz, a nekik otthont adó ház és telek története legalább annyira izgalmas. Az épületet 1992-ben kezdték építeni, miután egyesítették a Frankel Leó út 30–34. és a Gül Baba utca 3. szám alatt fekvő négy telket, majd a korábban itt állt házakat lebontották.
Az 1980-as évek végi tervek még arról szóltak, hogy egy háromemeletes panzió és gyógyszálló épül a területen, ami megfelelt a Budai Gyógyidegenforgalmi Negyed néven futott városrendezési koncepciónak. Ebből végül semmi nem lett, úgyhogy az összevont telekre egy irodaházat építettek, ami később a Közép-európai Egyetemhez, majd a Koreai Kulturális Központhoz került.
Az ingyenesen látogatható kiállításon láthatjuk, milyen képet festett 1899-ben a nagyrészt még beépítetlen Rózsadomb, az irgalmasrendiek régi kórháza, az elvarázsolt kastélynak is nevezett Wagner-villa – az 1970-es években lebontották –, a Gül Baba utca házsora meg a Lukács és a Császár fürdő épületei. A század eleji fotók mellett a II. világháborús bombák okozta pusztítás és a város újjáépítése is jelen van, így a Frankel Leó úti OTP-házak, leginkább a 2–4. számú épület történetébe is beleshetünk, ahol 1961. május 1. óta működik a legendás Bambi Eszpresszó.
Levéltári dokumentumok, archív fotók és videók vezetnek minket végig a Frankel Leó út és szűkebb környezetének felfedezésében, amibe a Bem József tér, a Gül Baba utca, a Császár–Komjádi Sportuszoda vagy a Budai Irgalmasrendi Kórház története ugyanúgy beletartozik. Sőt, ha figyelmesen nézelődünk, még a „Gül Baba volt otthona” feliratú házikót is megtaláljuk, amit sajnos 1936-ban lebontottak, pedig ha a háborút is túlélte volna a dervis – a lakosok szerint feltételezett – otthona, a mai napig az egyik legkedvesebb ház lehetne a fővárosban.
Nem lövünk le minden részletet, inkább bátorítunk titeket, hogy látogassatok el A mi házunk, a mi utcánk kiállításra, és ismerkedjetek meg ti is a budai környék kalandos történetével. Sőt, a szervezők szeretnének létrehozni egy felületet, ahol a Frankel Leó útról és környékéről készült fotók láthatók, így ha bárkinek van múltbéli képe a környékről, az most bátran jelentkezzen.
