Kétségtelen, hogy a Pozsonyi út környékének a hangulata pezsgő és soknemzetiségű közönségével, egymást már arcról ismerő lakóival, szuper éttermeivel és a folyamatos nyüzsgéssel egy mediterrán nagyvárost idéz. Ezért van itt tökéletes helyen a most nyílt UnoMas Tapas & Bar, ahol igazi mediterrán hangulatban kóstolhatunk finom, többségében spanyol alapanyagokból készült tapasokat, az itallapon pedig olyan izgalmas cavákat, borokat és más különlegességeket találunk, hogy alig várjuk, hogy belemenjünk a részletekbe.
A tulajdonosok, Dévényi Dániel és Csizmazia Attila hosszú, közös vendéglátós tapasztalat után vágtak bele első teljesen saját helyükbe. Dani születése óta a környéken lakik, így egyrészt szinte belenőtt a Pozsonyi út környékének színes forgatagába, másrészt részben emiatt sikerült megszereznie a gasztronómiai kínálatáról méltán híres utca forgalmasabb részén megüresedett helyiséget.
Noha a helyről szinte azonnal kellett dönteni, a koncepció már régóta a fiókban lapult, Daniék hatalmas szerelmesei Spanyolországnak, a vendéglátásban jártas szakemberként a Mediterráneum gyomrába nyilván eddig sem csak turistáskodni jártak. A Pozsonyi út pedig kétségtelenül az egyik leginkább mediterrán hangulatú helyszín, soknemzetiségű forgatag, ahol a lakók ismerik egymást, a hatalmas fák alatt a közeli éttermek felől mennyei illatok terjengenek, a vízpart pedig csak egy ugrás. Autók, troli, gyalogosok és biciklik nyüzsögnek, de senki sem görcsöl azon, hogy sokan vannak, inkább rálegyint az egészre a bora mellől az árnyékból, éppen úgy, mintha a La Ramblán lennénk.
Barcelona híres főutcáján is bármikor elhangozhatna a pincéreknek szóló laza spanyol felkiáltás, „Uno mas!”, vagyis „Még egyet!”, hiszen a finomságokat nem lehet abbahagyni, a kisebb adagokban érkező ételek – némiképp tévesen – azzal kecsegtetnek, hogy még fér belénk vagy bárkibe, aki az asztalunknál ül. A tapasozó hangulata még úgy is nagyon spanyolos, hogy nem vágnak minket folyamatosan mellbe a kultúra sztereotípiái. Olajzöld és némi borvörös bársony, rusztikus anyagok várnak bennünket, tegnap pedig néhány 19. századi, bikaviadalos plakát is érkezett, elég jól néznek ki. Az utcán zajló élettel nemcsak a jókora terasz tartja a kapcsolatot, hanem a hatalmas, a melegben örökké nyitva lévő ablakok elé épített pultok is, amelyek mellett akkor sem fogunk magányosnak tűnni, ha éppen egyedül ülünk be vermutozni egy nehéz nap után.
Persze a tapasozás inkább az ételek megosztásáról, a közösségről szól, arról, hogy mindenki teljesen legálisan kívánhatja meg azt, ami a másik tányérján van. És itt van is mit megkívánni! A tapasok többsége autentikus, ezenkívül néhány mediterrán különlegességet is kóstolhatunk, az ízek tökéletes összhangjáról egy Magyarországon élő spanyol és egy korábban Spanyolországban élt magyar szakács gondoskodik. A beszállítók is nagyrészt spanyolok, a határidők mediterrán módra laza értelmezése miatt pedig biztosan kerül majd néhány ősz szál a szakácsok és a tulajdonosok hajába, de a vendégek miatt megéri.
A legalapabb katalán sajtválogatás (2750 Ft) és az ibériai sonkaválogatás (3450 Ft) is nagyon finom, az ételhez kapott hibiszkuszos chiliszósz pedig különösen az érlelt sajtok ízét dobja föl. A krémeket is érdemes megkóstolni, a pan tumacát (1350 Ft), ahol a krém és a kenyér külön érkezik, most próbáljuk ki, amíg nagyjából benne vagyunk a paradicsomszezonban, a lazactatár (2450 Ft) végén nagyon kellemes a füstölt íz, és a mallorcai mézes kolbászkrém (1850 Ft) is finom. A krémekhez jól jött a Marmorstein kenyerekből készült válogatás (1050 Ft), pluszcsavar, hogy ezek spanyol topkemencében sülnek Budapesten.
Nagyon megörültünk, hogy ceviche (2450 Ft) is van, a könnyű, halas, friss zöldséges fogás nagyon korrekt volt, meleg nyári napokon különösen jóleshet. A gambas (3150 Ft), vagyis a fokhagymás-chilis királyrák az egyik legfinomabb alaptapas, a patagóniai serpenyős tintahal (3050 Ft) nagy kedvencünk volt. A grillezett polip füstölt paprikaolajjal (5450 Ft) elképesztően étvágygerjesztően nézett ki, meg egyébként is, ki ne akarna egy polipkart a kezébe venni és jókat harapni belőle? Mi legalábbis nem finomkodtunk a villával...
A sok tengeri és szárazföldi finomsághoz tökéletes kísérő volt az aszalt paradicsomos articsóka (1750 Ft), a gorgonzolás párolt spenót (1750 Ft) krémességéhez pedig egy kis fanyarságot adott az érett sajt. A fogás még úgy is kiemelkedő, hogy nálunk azért nem lehet nagyot hibázni spenót és sajt kombinációjával. Akinek van még energiája, az finom desszerteket is talál, a nagy mesterhármasból, churros (1450 Ft), budin de pan (1550 Ft) piskóta jellegű kenyérpudingszerűség és katalán krém (1550 Ft) közül válogathatunk, utóbbit karamellszósszal, nem pedig a megszokott karamellizált cukorral kapjuk.
Ahogy fönt már említettük, az ételeket kiváló italokkal kísérhetjük. Az itallap pedig történeteket is mesél olyan emberekről, akik sok esetben már generációk óta szenvedéllyel készítik a csodásabbnál csodásabb alkoholos italokat. Kóstolhatunk ibizai sós vodkát, barcelonai vagy ott ízesített gineket. Az Antica Formula Carpano neve pedig csak első hallásra emlékeztet szappanoperasztárra, valójában arra a családra utal, amelyik először készített vermutot, az italt pedig ma is az eredeti receptnek megfelelően gyártják. A cavák közül érdemes kiemelni a Raventos család gyöngyöző italát, ugyanis 1479 óta a 21. generáció készíti azt a „spanyol pezsgőt”. Birtokuk a legrégebbi, ahol cavát gyártanak. A borválogatás is nagyon jó ár-érték arányú, Budapesten kevés helyen van ilyen szép válogatás csak spanyol borokból.
A finom tapasok mellé tehát nemcsak autentikus hangulat jár, hanem igazán különleges italok közül is válogathatunk. Így mindenkinek azt tanácsoljuk, mondja, hogy „uno mas”, és próbáljon ki minél több ételt és italt, eközben pedig ne felejtse el egy mediterrán nagyvárosban érezni magát.
Az árakról
A cikkben az első néhány hét bevezető árait közöltük.
