Korábban az Innióból és a TOPRUM-ból, napjainkban pedig a Duna-parti DP BBQ-ból jól ismert Sajben Csaba két hónapja Budafokon nyitott modern pizzázót, ahol a nápolyi pizzák egyik variánsát, a canottót mutatja be némi – gegekkel felérő – magyar csavarral a budafoki pizzarajongóknak.
Nápolyi pizza Budafokon?! Ugyan, kérem, ez canotto, a nápolyi pizza egyik variánsa, ami magyarra fordítva 'kicsi csónak'-ot jelent – mégpedig a széle miatt, mivel úgy veszi körbe a tészta közepét és feltéteit, mint egy pici csónak az utasait. A pizzatészták súlyát ráadásul felvitték 27 dkg-ról 30-ra, hogy még ütősebb legyen a széle, ezért kevesen vannak, akik úgy mennek el, hogy az egészet egy ültő helyükben meg tudnák enni. Annyira új a hely, hogy hiába is kerestük a cégért, de kizárásos alapon az Erzsike Presszóval szemben lévő Brucker Pékséggel összekötött épületben találtuk meg egy helyi barátunk ajánlása alapján.
Csabi az öccsével, Gyurival és az ő párjával, Erdődy Bettivel – és Kertész Ákos tulajdonossal – a szuper heti levesek mellett alapvetően kétnapos érlelésű pizzákat készít (a pizzatészta alapból egy napot érik, amit összekevernek, érik még egy napot, utána reggel kiadagolják, majd még tovább érik a déli nyitásig), de azt tudni kell, hogy – éppen az említettek miatt – ha az előkészített mennyiség elfogy, akkor ennyi volt a műsor. És ezt pozitívumként írjuk le, a minőséghez ugyanis ragaszkodnak. Ezzel együtt a canotto és a nagyon megszitált 00-ás liszt helyett inkább hibrid lisztet használnak – az ősgabona tönke és a tönköly keveréke –, ami ízben is más hatást eredményez, és ad egy külön krémes mélységet.
A pizza műfaja – a hazai előítéletek miatt – sokaknak talán degradáló lehet, de ha az ember beleássa magát, akkor egy új világ nyílik ki előtte. Az egyre több jó hely mellett a mai napig megvannak az átlagos vagy inkább átlag alatti helyek, ugyanis a pizza is egy addiktív műfaj, ahol az alapanyag és a feltétek mellett komoly szerepe van a külső hőmérsékletnek, az érlelési hőmérsékletnek és a grammra pontos, kikísérletezett összetevőknek.
Megkóstoltuk a heti levesként tálalt, fantasztikus ízvezetésű kókuszos lencselevest arany mazsolával (1290 Ft), a pizzák közül meg a cotto-pisztáciát (feta sajt, paradicsompesto, fior di latte, cotto sonka, pisztácia, petrezselyem, rukkola – 2790 Ft), az 'Nduja-parajt (paradicsomszósz, 'Nduja, paraj, lila hagyma, fior di latte, savanyított mustármag – 2790 Ft) és a nápolyi pizzarajongókat szinte provokáló nevű „songokut” (paradicsomszósz, cotto sonka, marinált kukorica, fior di latte, gomba, bazsalikom, menta – 2790 Ft).
Nem fogunk hazudni, a kukorica – mint feltét – első látásra minket is mellen ütött, de az igazat megvallva ezeknél a pizzáknál tényleg a tésztaélmény az elsődleges, és csak utána jönnek a feltétek ízei, amiket akár sima gegként is tudtunk értelmezni, mi legalábbis úgy értelmeztük őket. Így akár még az 'ndujás pizzára is rá tudnánk fogni, hogy magyaros, pedig alapvetően nemzetközi ízekkel dolgoznak. Nem gondolják ugyanis, hogy tartaniuk kellene magukat valamihez, csak örömet akarnak okozni.
Hétfőtől péntekig itt vannak, hétvégén pedig a DP-nél barbecue-znak, lent a parton, de a Hétköznapok név nemcsak a nyitvatartásból ered, hanem – Jókai utcai helyszínként – Jókai Mór első regényének címéből is. Nem egy tipikus olasz helyről van szó, így ez a pizzéria alapvetően nem az edukációról szól, hanem a jól eltalált ízekről – ráhajtjuk a szélére a közepét, és úgy esszük, ennyi. Nemcsak a környékbelieknek ajánljuk, hanem tisztes távolból is megéri odamenni kóstolni, de leginkább egy igazán jóízűt és laktatót enni!
