Kicsi ólomkatonám
A sétát indíthatjuk valami kellemes, zöld helyről, például a Városligetből, ahol indításnak megnézzük a nemrég megnyitott Magyar Zene Házát és az ott található, Hangdimenziók – Zenei utazások térben és időben című állandó kiállítást. Ahogy az erről szóló cikkünkben is írtuk, a kiállítás
a mágikus hiedelemvilágtól a középkori katedrálisok monumentális hangzásán és a népzenén át egészen a mai könnyűzenei stílusokig repít.
a mágikus hiedelemvilágtól a középkori katedrálisok monumentális hangzásán és a népzenén át egészen a mai könnyűzenei stílusokig repít.
A Hangdimenziók egy permanens zenei varázslat, ahol minden egyes nem zenei elem is a zeneiséget erősíti, és amikor a kiállítás végén kilépünk az utcára, kétségünk sincs afelől, hogy a zene egy életre szóló kaland, ami – ha akarjuk, ha nem – valamilyen formában mindig jelen van körülöttünk. Lehet, hogy néha csak neszek és zajok formájában – mert az is zene, a környezet zenéje – vagy egy rádióból kiszűrődő popslágerben, de mindig velünk van, volt és lesz is.
A Hősök terén keresztül az Oktogon felé vesszük az irányt, és amíg végigsétálunk az Andrássy úton, a szebbnél szebb villákat csodálva meghallgathatjuk Karányi Dani első lemezét, ami pont az Oktogontól kölcsönözte a címét.
Az Oktogontól a Nyugati pályaudvar felé vesszük az irányt, de csak a Podmaniczky utcáig megyünk el. Az útkereszteződés előtt, a Teréz körúton találjuk a Játékszerek Anno Kiállítóterem és Boltot, ami bő 25 éve létezik. Két hívószava van a helynek: a retró és a gyerekjáték. Amivel az üzlet az indulása környékén felhívta magára a figyelmet, az a szocialista korszak Lemezárugyárának játékai, de persze ugyanennyire vonzóvá teszik a helyet a régi macik, babák meg egyéb, muzeális értékű játékok is.
Utunkat a Podmaniczky utcában folytatjuk, újra a Városliget felé, de oda azért nem megyünk vissza. A 37. szám alatt találjuk a Geek Cornert, ami igazi kincsesbánya egy sorozat- és filmrajongó számára, pláne ha a kedvencei a fantasyk, a sci-fik, a horrorok meg a szuperhősös mozik, vagy ha képregényes-animés arc, netán gamer. Kaphatók itt különféle képregények is, de a fő csapásirány a franchise-termékeké, úgyhogy ha vinnénk magunkkal a séta további szakaszára példának okáért egy bébi Yodát, hogy kicsit Mandók lehessünk, akkor itt biztosan vehetünk egyet.
Hallgatnivaló erre a szakaszra Katona Klári pont ide illő klasszikusa, az Ólomkatona:
A varázslatos múlt
Visszafordulunk a Podmaniczkyn, végigsétálunk rajta egészen a Bajcsy-Zsilinszky útig, majd arra ráfordulva elindulunk a Deák Ferenc tér irányába. Menet közben benézhetünk Budapest vitán felül legnagyobb lemezboltos legendájába, a Wave-be, ami a Révay köz 1. szám alatt található.
A Bajcsy-Zsilinszky út 3. alatt találjuk az Illúziók Múzeumát, ez a következő állomás. A fizika csodái, érzéki és optikai csalódások, valamint rengeteg trükk vár itt ránk, de annyi, hogy a végére szinte beleszédül az ember. Itt érezhetjük, sőt láthatjuk is magunkat óriásnak és törpének, megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor a világ a feje tetejére áll, meg amikor mi veszítjük el a fejünket, és amikor meghazudtoljuk a fizika szinte összes törvényét.
Innen a Budapest Retro Élményközpont felé vesszük az irányt, ami az Október 6. utca 4. szám alatt található, és amíg odaérünk, addig hallgassuk meg a Heaven Street Seven múltba révedő, Hol van az a krézi srác című dalát:
A Budapest Retro Élményközpont természetesen olyan, mint egy időutazás. Van, akit a saját fiatal- vagy gyerekkorába repíti vissza a hely, mást pedig egy olyan közelmúltba, ami még az ő színre lépése előtt létezett. A Kádár-kori nosztalgia üli itt a torát, a múzeumban látható tárgyak az akkori hétköznapi élet minden területéről származnak. Ha elég idős az ember, akkor csupa olyan dolgot láthat, amivel gyerekkorában is gyakran találkozott.
Maradva a retró vonalon, másképp fogalmazva: maradva a retró vonaton, meg sem állunk Újlipótvárosig, a Pozsonyi út 6-ig, ahol az Amikor névre hallgató, több mint 500 négyzetméteres galéria található. Itt nemcsak vásárolni lehet a tényleg lenyűgözően sok és változatos retró, vintage és antik cucc közül, de ki is bérelhetjük azokat. Nem véletlenül járnak ide előszeretettel a filmesek, köztük külföldiek is.
Budapest, rockváros
A XIII. kerületi Radnóti Miklós Művelődési Központban (RAM) található hazánk egyetlen rockmúzeuma, a Rockmúzeum – hivatalosabban: Magyar Rockhírességek Csarnoka –, ami 2014 óta várja a látogatókat. Némi kitekintéssel a környező országokra is, alapvetően a hazai rockélet távoli és közeli múltjának tárgyi emlékeit, ereklyéit, legendáinak hangszereit gyűjti össze. Ha valaki szeretne képben lenni, vagy különösképpen vonzódik a magyar könnyűzenéhez, annak legalább egyszer el kell ide látogatnia. Különösen szimpatikussá teszi a helyet az, hogy nem ragad le a rocknál – persze az van a gyújtópontban –, hanem azon hazai zenészek előtt is fejet hajt, akik a könnyedebb végénél fogták meg a dolgot, és habkönnyű popzenét írtak meg játszottak.
Bár nem Kőbányán járunk, hanem Újlipótvárosban, de amíg a Szent István körút irányába sétálunk – a Radnóti Miklós Művházból a Radnóti Miklós utcába –, addig a magyar rock előtt is főhajtásképpen hallgassunk Hobo Blues Bandet:
Egy budapesti popkulturális sétából úgyszólván kihagyhatatlan a Flippermúzeum, amihez hasonló helyet nem is tudunk mondani. A budapesti flipperező minden igényt maximálisan kielégít. Aki csak játszani akar, akár a legmodernebb gépeken, az is jól fogja itt érezni magát, meg persze az is megtalálja a számítását, aki egy kis flippertörténelemre, muzeális értékkel bíró játékgépekre vágyik. A legelső modellektől az ultramodernekig mindent fellelni a több nagyobb pincéből álló flipperparadicsomban.
Sétánk utolsó állomása már Budán található, a Frankel Leó úton, és amíg átsétálunk a Margit hídon, mit sétálunk, átandalgunk a ringó Duna fölött, hallgassunk meg egy ehhez passzoló, bohó kis dalt, például a Bëlgától:
A bulinegyedből költözött Budára, a Margit híd budai hídfőjének közelébe a – bátran mondhatjuk úgy, hogy – kultikus Beat On The Brat, ami ott még szórakozóhely volt, és inkább este meg éjszaka tartott nyitva, új helyén viszont lemezbolt és bár egyben, ami nappal van nyitva, és este 11-kor zár. Tökéletes révbe érkezés itt végezni a sétával – zenével kezdtünk, zárjunk is hát azzal –, rendeljünk egy sört, és tegyük le magunkat. Később még válogathatunk a bakelitek között, miközben jobbnál jobb zenék szólnak, jórészt a 80-as és a 90-es évekből.
Átgondoljuk vagy átbeszéljük a napot, és tudjuk jól, innen, a Beat On The Bratből az út már csak haza vezet, úgyhogy ahol lehetőségünk van még kicsit rákapcsolni, hogy jól megtoljuk a program végét, az ez a hely. De talán pont erre találták ki. Vagy erre is.
