A társadalmi munkában működő tíztagú egyesület, a Rockmúzeum gondolta úgy 2014 februári alapítása után, hogy még azon év nyarán ideköltöztetik az akkor még csekély létszámú gyűjteményt. Azóta annyi különös tárggyal bővült a kollekció, hogy hamarosan galéria épül a kiállítást befogadó helyiségben. "Már nem mi keressük a zenészeket, hanem ők jelentkeznek. Sokan úgy gondolják, ikonikus hangszerüknek itt a helye, ezért megteszik a gesztust, és nekünk adományozzák. Egy másik verzió szerint letétbe helyezik: ilyenkor szerződést kötünk, és abban az esetben, ha már nincs „műsoron” a kiállított tárgy, visszaszolgáltatjuk a tulajdonosnak" – mondja Dr. Bálint Csaba, a Rockmúzem egyesület legfiatalabb tagja, a kiállítás egyik gondozója.
Igazi időutazás a tárlat egy olyan korszakba, amikor egész Európában csak a londoni vetekedett a budapesti zenei élettel (a ’60-as, ’70-es évekről beszélünk). Nehéz kiemelni akár egyetlen szekciót is, és minden poént nem szándékozunk lelőni, de ha választanunk kellene, talán a gitárokat bemutató részleget hangsúlyoznánk. Itt található a legnagyobb "KGST-múzeum" nagyrészt a szorgos csehszlovák gitárgyártóknak köszönhetően, akik Jolana típusú hangszereikkel szinte a fél kontinenst lefedték. Látható olyan gitár, amelyen olyan rocklegendák szaggatták a riffeket, mint Jimmy Page vagy EricClapton, illetve a magyar klasszisok közül SomLajos, az eddás Zsöci, továbbá itt figyel SzörényiLevente beatkorszakból származó ikonikus hangszere is.
A már említett évtizedekben a híres magyar leleményesség a gitárgyártás terén is utat tört magának. Nem egy házi készítésű darab szunnyad a vitrinekben; van köztük olyan, amely WC-deszkából épült. A tervező elment megnézni RadicsBéla egyik koncertjét, hogy lerajzolja, miféle hangszeren penget a kedvence, hogy aztán otthon összetákolja. Működött!
A "mezőny legjobbjának", azaz a legkülönlegesebb darabnak BálintCsaba szerint a SzabadEurópaRádió stúdiója tekinthető. A cuccot 1991-ben szerezte meg a CIA Münchenből, ahonnan az Országos SzéchényiKönyvtárba került, onnan pedig ebbe a múzeumba. A II. világháborút követően alakult rádió műsorvezetője, CsekeLászló által használt szerkezet nemhogy működik még, hanem jó minőségben meg lehet hallgatni rajta a ’60-as évek adásverzióját. Ha már rádió: egy kisebb szobában pihen többek között az a hordozható, akkumulátorról üzemelő készülék, amiből az ’50-es években mindössze egy darab készült – Rákosi Mátyásnak.
Európa legnagyobb ilyen jellegű klasszikus múzeuma ez, melyben külön helyet kaptak a magyar legendás énekesek, zenészek fellépőruhái. Köztük van az a "lézerágyúval átlőtt" viselet, amely az egyesület tiszteletbeli elnökén, Benkő Lászlón feszített billentyűzés közben, de itt van RévészSándor azon zakója, amiben első lemezének borítóján szerepel.
Hogy ne csak az ismertetőkön legyenek velünk a legnagyobb magyar előadók, HéricsNándor képzőművész jóvoltából portréképeken is megjelennek a hazai zenei élet kultikus alakjai. A mester 15 éven át festette a képeket, melyek között néhányan (vélhetően az alkotó főbb kedvencei) több alkotáson is feltűnnek.
Aki az elmúlt évtizedekben egy kicsit is zajongott valamit, arról szerepel egy-egy fotó a múzeum kisebb folyosójának falain. A több száz kép közül a kedvencünk a még szőrtelen és tetoválatlan GanxstaZolee-t megörökítő fotográfia. Van még külön szoba a már elhunyt hírességeknek, külön fal a rockcsillagok kézlenyomatainak (FöldesLászlótól nem szívesen kapnák egy fülest), illetve az egyik részen eredeti dalszövegeket állítottak ki: a cetliken látható, hogy hol, melyik sorral vagy szóval volt elégedetlen a szerző és húzta át a nem kívánt részt.
A rockzenei időutazás végén kisebb kitekinthetőt tehetünk a nagyvilágba például az időszakos Metallica-kiállításon (lesz majd BlackSabbath is!), valamint a nemzetközi sztárok által a múzeumnak küldött dedikált képeket bemutató tárlaton.
A hírességek csarnoka a XIII. kerületi Kárpát utca 23. alatt minden szerdán 17-20 óra, illetve minden szombaton és vasárnap 14-18 óra között látogatható.
