A bálok helyét átvette az olvasás, a 22 karátos aranytapéta viszont maradt – A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár palotája

Elhivatott bölcsészek és lelkes, könyvtárba járó egyetemisták – és bárki, aki imádja a könyveket – órákat töltenek el a VIII. kerület egyik legszebb és leghíresebb palotájában, a Wenckheim-palotában, melyben 1931 óta működik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. A neobarokk stílusú épületet Meinig Artúr tervezte, aki a rokokó és a biedermeier elemeit is szívesen alkalmazta a tervezés során. Az egykori fogadótermekből és szalonokból olvasótermekké avanzsált helyiségekben szinte verseny folyik az ülőhelyekért: 

a művészeti és bölcseleti olvasóterem berendezése (faltól falig könyvekkel, kandallóval és csigalépcsővel) a Harry Potter és a Roxfort világát idézi, lényegében mindenki ide szeretne bekuckózni. 

A palotát 1964-ben renoválták először, akkor azt gondolták, hogy talán csak ötven év múlva növik ki a teret. Ez hatalmas tévedésnek bizonyult, így már 1989-ben bővíteni kellett, 2001-ben pedig (Hegedűs Péter tervei szerint) ismét felújították és két épülettel bővítették a házat. A könyvtár ma 13 000 négyzetméteren működik, három traktusból áll: a neobarokk Wenckheim-palotából, egy, az 1990-es években készült összekötő szárnyból, ami Hegedűs Péter és Hefkó Mihály munkája, valamint a Reviczky u. 3. alatti neoreneszánsz palotából, ahol a könyvtári munka nagy része zajlik.

A korszak legmenőbb mesterei vettek részt a neobarokk Wenckheim-palota építésében

A Palotanegyed volt a 19. századi fejlődő Pest Rózsadombja: minden valamirevaló arisztokrata és mágnás itt akart palotát építtetni, ráadásul minél pompázatosabbat, nehogy utolsók legyenek a legdíszesebb és legnagyobb palotát birtoklók sorában. Nem véletlen, hogy – bár legutoljára érkeztek – az arisztokraták top 10-es listáján viruló Wenckheimek is itt építtették fel gyönyörű palotájukat, elvégre a császár közvetlen jogi tanácsosa mégsem élhet akárhol... Wenckheim Frigyes és Krisztina meg persze a gyerekek csak az őszi–téli szezont, vagyis a bálok és az országgyűlés idejét töltötték a reprezentatív pesti palotában, egyébként az Ybl Miklós tervezte ókígyósi kastélyban élték mindennapjaikat. 

Ha már palotaépítésbe fogtak Pesten, meg is szerezték maguknak a korszak sztármestereit: az épületet Meinig Artúr tervezte, aki Drezdában tanulta ki az építészet minden csínját-bínját, így nemcsak finom szimbólumokkal szórta tele az épületet, de képben volt a korszak újításaival és divatjával is. A díszes rácsokat, kandelábereket és a főhomlokzat hatalmas kovácsoltvas kapuját Jungfer Gyula díszműkovács készítette, aki szintén a korszak legfoglalkoztatottabb mesterének számított – kovácsoltvas munkáit a Gresham-palota, a Szent István-bazilika, az Országház és az Operaház épületében láthatjuk.

Számtalanszor átléptük már a Központi Könyvtár küszöbét, ettünk szendvicset a lépcsőfordulóban, és lényegében minden termében olvastunk – kivéve a művészeti olvasót, mert ott sosem találtunk helyet –, készültünk zárthelyikre és aludtunk a fotelek valamelyikében két irodalomelméleti szöveg között szünetet tartva, viszont Wenckheim Frigyes egykori rezidenciáján, a kis fogadótérben és a valamikori főbejárat aulájában meg a császárlépcsőn egészen mostanáig nem jártunk. Nem véletlen, az olvasók előtt ezek a területek zárva vannak, ma a vezetőség irodáit találjuk meg a különböző szobákban.

Könyvtárjáró körtúránk a főbejárat mögötti előcsarnokból indult, ahol a város legkisebb atlaszai vannak: 

ha a Harry Potter analógiánál maradunk, ezek a Gringotts szigorú koboldjai is lehetnének, de valójában szakállas hegyi törpékről van szó, akik sokkal inkább a Hófehérke-történetből jöttek – bár Fadrusz János a hét törpe helyett csak négyet formázott meg. Wenckheim Frigyes politikai és üzletfelei egészen addig várakoztak a törpék társaságában, amíg fel nem kísérték őket a politikus dolgozószobájába. 

Szélben, fagyban, éjt nappallá téve álltak a paparazzik a palota környékén

A Wenckheim család lényegében napi kapcsolatban volt a császári párral, hiszen Frigyes I. Ferenc József közvetlen jogi tanácsadójaként gyakran megfordult Budán. Az akkori bulvársajtó munkatársai éjt nappallá téve szobroztak a palota előtt, hátha megpillantják a császári párt, amint díszes hintójával megérkezik valamelyik bálba. A paparazzik hada hiába bújt meg a bokrok között, mert Sissiék sosem mentek el a Wenckheim-palotába, ahol elég gyakoriak voltak a fényűző lakomák, melyekre akár 500 vendég is érkezett.

Ha a császári pár nem is, de főurak, hercegnők és a kor krémje tiszteletét tette a báli mulatságokon: végigsétáltak a hófehér, akantuszlevelekkel díszített lépcsősoron, és beléptek a velencei és belga tükrökkel meg a végtelen arany díszítéssel borított nagy bálterembe, hogy kitáncolják magukból a gondokat. Ebből a teremből nyílik a valamikori báli étkező is, amelynek fadekorációit Thék Endre asztalosmester készítette – a Szent István-terem berendezése is az ő munkája. Ez ma művészeti olvasóként funkcionál, és amellett, hogy a termet megvilágító hatalmas csillár még eredeti, az sem elhanyagolható tény, hogy a falat 22 karátos arany papírtapéta borítja, ráadásul ez volt az első dombornyomásos tapéta Európában. Mielőtt 1931-ben a könyvtár beköltözött volna, az aranytapétát levették és kenyérbéllel tisztították meg, mert állítólag ez szívta fel a legjobban a nedvességet. 

A legsötétebb terem a bölcseleti olvasóterem, ami a fa csigalépcsővel, a Wenckheimék korából való csillárral, a kandallóval és a fakazettás mennyezettel a Griffendél klubhelyisége is lehetne, nem véletlen, hogy Instagram-posztokban is gyakran szerepel Harry Potter-teremként. A régi társalgó komorságát a pácolt tölgyfa borítás okozza, a fenti polcokon a 30-as évek elején Vámbéry Ármin hagyatéka kapott helyet, de a könyvtár 1964-es felújítása után a kelet-ázsiai utazásokról beszámoló naplókat, könyveket és térképeket áthelyezték az Országos Széchényi Könyvtárba. A polcok azóta üresen állnak, a miérteken egyetemistaként mi is sokat gondolkoztunk, és nincs benne semmi nagy titok, pusztán annyi, hogy a fából készült karzatot nem újították fel, recseg, ropog, még élőlények is laknak benne, úgyhogy veszélyes lenne ismét könyvekkel megtölteni, a vezetőség pedig jobbnak látta lezárni. 

A palotából az olvasók mennyországa lett

A világháborúk és az 1956-os forradalom is rajta hagyta a nyomát a palotán, belövések voltak mindenütt, az eredeti berendezés nagy része megsemmisült, ami nem, azt pedig ellopták. Egy időre a Budapestre bevonult román hadsereg foglalta el az épületet, a Tanácsköztársaság idején proletár múzeum működött benne, majd újságírók és művészek klubja lett. Az 1920-as években eladásra kínálták a Wenckheim-palotát, ami kapóra jött a Fővárosi Könyvtárnak, ami épp helyhiánnyal küszködött.

1903-ban (két szakkönyvtár egyesítésével) jött létre a Fővárosi Könyvtár, eleinte még statisztikai, demográfiai és szociológiai tartalmú gyűjteménnyel, első igazgatója pedig Szabó Ervin társadalomtudós volt. Ő volt az, aki elindította a könyvtár közkönyvtárrá alakítását, és tervei között szerepelt egy önálló épület létrehozása is – ennek megvalósítását az I. világháború eltörölte. A gyűjtemény mindeközben folyamatosan gyarapodott, kinőtte az ideiglenesen otthont adó helyeket, így 1927-ben – némi huzavona után – megvásárolták a Palotanegyed neobarokk palotáját, ahová a 4 évig tartó átalakítás után költözött be a könyvtár. 

Az átalakítás során könyvlifteket, a raktári részbe pedig hatalmas vaspolcokat és vaslépcsőket szereltek be, ehhez a Ganz-gyár szállította az állványzatokat. Az egykori kiszolgálóhelyiségek és lakóterek helyén raktárakat és munkaszobákat alakítottak ki, a 30-as évektől egészen 2001-ig a beiratkozás és a katalógus helye még a kis táncteremben volt. A 2001-re befejeződött felújítás után a beiratkozás átkerült a lenti átriumba, a valamikori jégverem és élelmiszerkamra helyére.

A kezdeti, 33 000 kötetes gyűjtemény mára 1,2-1,5 milliós lett, a könyvtárosok pedig amellett, hogy beszerzik, katalogizálják, kihelyezik és átvizsgálják a könyveket, az olvasók minden apró óhaját-sóhaját is lesik. Olvasóként velünk is előfordult már, hogy bizony beleejtettünk egy könyvet a vízbe, ahogy az is, hogy vizsgára készülésnél olyan könyvvel találkoztunk, ami nemcsak tele volt aláhúzásokkal és kiemelésekkel, de minden lapján jegyzetek díszelegtek, ezek pedig mind a fizikai selejt példányait gyarapítják. Ottjártunkkor azt is megtudtuk, hogy míg réges-régen nagyjából ismeretlen fogalom volt a fizikai selejt, ma már akár százas nagyságrendű is lehet – bármennyire csábító is a kádban olvasás és a színes kiemelések, ezeket inkább a saját példányainkkal tegyük.

Hiába van itt az e-book-olvasók világa, a könyvtár forgalma egyáltalán nem csökken, a lelkes olvasók rendületlenül kölcsönzik a különféle olvasnivalókat.