Nem titkoljuk, hogy az egyik kedvenc épületünk Budapesten a Múzeum körúton álló Unger-ház, aminek lassú elmúlását évek óta nézzük. A körutat a Magyar utcával összekötő átjáróház még ütött-kopott állapotában is a város egyik legcsodásabb palotája, ráadásul Ybl Miklós legkorábbi pesti művei közül való. A belső udvar fakockáin a mai napig hangulatos lépegetni, de a sietség helyett érdemes lelassulni és elveszni a griffek, csipkék, csillagok és boltívek világában. Rengeteg felfelé bámuló turistát is fogunk itt látni, hiszen a falakkal körbezárt ég az Unger-ház egyik legikonikusabb jellemzője.
Bölcsészhallgatóként naponta jártuk le az Astoria
–
Reáltanoda utca
–
Egyetemi Könyvtár útvonalat, és hiába siettünk hol előadásra, hol meg a könyvtárba, mindig megálltunk egy pillanatra az Unger-ház körül. A csillagos pártázat, a városra kissé szigorúan tekintő griffmadarak, a boltívek és a díszes kapualj már egyetemista korunkban is ámulatba ejtett minket – ez a csodálat azóta sem csökkent, sőt. Az épületet 1852-ben építtette Unger Henrik, aki elég jónak bizonyult a korabeli ingatlanbizniszben, és mivel a pénznek sem volt szűkében, ezért a Múzeum körút 7. szám alatti házának tervezésekor megengedte, hogy az építész képzelete is szárnyalhasson.
A tervező, aki akkor még viszonylag ismeretlen volt a nagyközönség előtt, élt is a szabadság erejével, és olyan cifra épületet tervezett, amit a korabeli sajtó már-már giccsnek nevezett. Cifraság és stíluskavalkád ide vagy oda, Ybl Miklós mára az egyik legnagyobb építészünk, az Unger-ház pedig ott van a legszebb budapesti épületek között.
Miután elbontották a pesti városfalat, megindult a mai Múzeum körút, akkor még Land Strasse (Országút) kiépítése, amihez hozzátartozott a bérházak felhúzása is. Az Astoriához közeli telken eredetileg egy kovácsműhely állt, Unger Henrik ezt elbontatta, hogy a helyére épülhessen a bérháza. Az elbontott műhelyért persze nem kellett sokat aggódni, ugyanis az Unger családé volt az is, ahogy a mai Magyar utcában majd minden telek és ház, a műhely pedig a nagyapjáé, Unger Benedeké volt.
Henrik apja, Unger Antal volt az, aki elsőként belevágott az ingatlanbizniszbe, hogy a kovácsmesterségen túl valami mással is gyarapítsa a családi kasszát, úgyhogy felvásárolta a Múzeum körúttal párhuzamos utca telkeit és sorra építtette a bérházakat. Az utcaelnevezések történetének lelkes hívei pedig már biztos rájöttek arra, hogy a Magyar utca nevében az Ungerek rejlenek, és csupán félrefordítás a mai utcanév.
Noha ezt a mór, bizánci, neogótikus és romantikus stílusjegyeket ötvöző épületet túlzónak tartották az emberek, mégis már az építés közben elkelt az összes lakás, és az átjáró szintjén is bérlőre találtak az üzletek. A 19. és a 20. század fordulóján a prostituáltak is megtalálták maguknak az Unger-házat, bár az üzletszerű kéjelgés helye nem itt, hanem a Magyar utcai bordélyokban volt.
E ház, mintha mézeskalácsból nyomták volna, oly cifra és mesterkélt. Rajta az építészet minden stílje képviselve van. Az ember, ha ablakait tekinti, nem tudja, az ivek bizant vagy gót stilben épitvék; az olasz épitészetű második emelet felett tulipán alakú csipkés párkányzat emelkedik akarva a maur-stilt képviselni; a kidülő oszlopocskák faragott kőmüvet árulnak el, holott a czirádák s a cserzett fal minden ékessége gipszből készitvék. Ezt mind szépnek tarthatja a mester s a gazda, de mi izlést nem találunk benne – olvasható a Pesti Napló 1853. novemberi számában.
E ház, mintha mézeskalácsból nyomták volna, oly cifra és mesterkélt. Rajta az építészet minden stílje képviselve van. Az ember, ha ablakait tekinti, nem tudja, az ivek bizant vagy gót stilben épitvék; az olasz épitészetű második emelet felett tulipán alakú csipkés párkányzat emelkedik akarva a maur-stilt képviselni; a kidülő oszlopocskák faragott kőmüvet árulnak el, holott a czirádák s a cserzett fal minden ékessége gipszből készitvék. Ezt mind szépnek tarthatja a mester s a gazda, de mi izlést nem találunk benne – olvasható a Pesti Napló 1853. novemberi számában.
Ahogy a fővárosi bérházak és paloták legtöbbjére, úgy az Unger-házra is igaz, hogy az építése óta eltelt évtizedek és a háborúk meg persze az elhanyagoltság erősen meglátszik az állapotán. Jóllehet egy műemlék épületről van szó, felújítva az 1960-as években volt utoljára, és akkor is leginkább a háborús károkat javították rajta. Pár éve felröppentek a hírek egy műemléki rekonstrukcióról, amit a társasház tulajdonosa annyira komolyan gondolt, hogy az építészcsapat művészettörténészekkel és restaurátorokkal közösen dolgozta ki a felújítás és a bővítés terveit. Ebből végül semmi nem lett, és Ybl Miklós első pesti és egyik legszebb épülete azóta is várja a szebb napokat.
