A Flórián tér hatalmas. Egyfelől ott az áruház előtti placc, másfelől azzal szemben a Flórián téri park, a kettő együtt pedig szabálytalan formát ír le. Bár a területet térnek nevezzük, de valahogy mégsem ez jut az eszünkbe róla, hanem inkább az – elsősorban az egymást keresztező többsávos utak miatt –, hogy ez egy forgalmas közlekedési csomópont, nem pedig köztér. Ide fut be az Árpád híd, amiből aztán Vörösvári út lesz, ezt pedig a Pacsirtamező utca keresztezi, ami a teret elhagyva Szentendrei úttá változik. Megáll itt az 1-es villamos és több buszjárat is, sőt a közelben még a HÉV is megáll.
Egy szobor kálváriája
A Flórián tér névadója nem más, mint a tűzoltók védőszentje, Szent Flórián. A 3. században élt, katonatiszt volt, a római hadsereg századosa. Leszerelése után keresztényüldözés indult a birodalomban, ő pedig (mint hívő) a hatalom ellen fordult – és elbukott, mártírhalált halt. Az 1700-as években a terület még sűrűn beépített volt, és egyáltalán nem térszerű. A környék ura, a művészeteket pártoló, kastélyokat és templomokat építtető Zichy Miklós az 1740-es években határozta el azt, hogy – ellensúlyozandó a pestisjárványt meg az Óbudát gyakran sújtó tűzvészeket – fogadalmi szobrokat emeltet.
A Zichy család házi szobrásza, Bebo Károly kapta a megbízást. Bár a gróf időközben elhalálozott, ám a felesége, Berényi Erzsébet megvalósította ura akaratát. A szoborcsoport három alakból állt – Flórián mellett a pestistől és a járványoktól védelmező Borromeo Szent Károly, illetve Néri Szent Fülöp, aki a földrengésektől óvta meg a népet, volt a másik két alak –, de ezek eleinte a terület más-más részein álltak. 1819-ben kerültek közös talapzatra, és 1952-ig senki nem is háborgatta a Szent Flóriánról elnevezett szoborcsoportot. Sőt, ez idő alatt népszerű pontja volt a környéknek. Bár a két legnagyobb csoport, amelynek tagjai ide beszéltek meg találkozókat, eléggé elütött egymástól, ugyanakkor nem ugyanabban a napszakban bukkantak itt fel, nem volt köztük keveredés.
A kora reggeli órák időszaka a módos gazdáké volt, akik ide jártak napszámosokat felfogadni a földjeikre. A délután és az este pedig a szerelmespároké volt, akiknek ez volt az egyik közkedvelt találkahelye.
A kora reggeli órák időszaka a módos gazdáké volt, akik ide jártak napszámosokat felfogadni a földjeikre. A délután és az este pedig a szerelmespároké volt, akiknek ez volt az egyik közkedvelt találkahelye.
Feltárni a múltat
Ha már Flórián miatt megemlítettük a rómaiakat, maradjunk egy kicsit náluk. Megkerülhetetlen tény, hogy itt állt (a tér területén) a római katonaváros, Aquincum egykori fürdője. A magyarországi régészet egyik első jelentős eseménye is ehhez köthető. 1778-ban, egy hétköznapi meszesgödör kiásásakor tártak fel egy különös, a régmúltba visszavezető faldarabot, ami felkeltette a nagyváradi kanonok és későbbi régész, Schönvisner István figyelmét. Ő kezdte el Aquincum maradványainak feltárását, majd az 1930-as években Nagy István folytatta a munkálatokat, mivel a környékbeli építkezések területén újabb és újabb romokat és épületmaradványokat találtak. Az aquincumi ásatások végül oda vezettek, hogy a tér aluljárójában 1985-ben megnyitott a Fürdőmúzeum, ahol a feltárt emlékeket nézhetjük meg. Különös hatást kelt így a környék föld alatti része: a szocializmus találkozik itt az időszámításunk kezdetével.
A szocializmus lenyomatai
Bár az óbudai polgárok már korábban is Flóriánnak nevezték a környéket, hivatalosan 1874-ben kapta meg a nevet. Ekkor ez még egy beépített terület volt, egyemeletes házakkal és hangulatos, macskaköves utcákkal, így a név sem úgy hangzott, hogy Flórián tér, hanem Flórián utca. A teresedés a háborút követően indult el, amikor 1950-re felépült az Árpád híd. Ekkor vitték el a térről a Flórián-szoborcsoportot is, amit aztán 2012-ben hoztak vissza. A híd felépítését követően körforgalmat alakítottak ki a téren, illetve lebontották az azt szegélyező, lerobbant állapotú, de eredetileg szemrevaló, eklektikus és szecessziós házakat. A Flórián egyre inkább a környék központja lett – ami korábban a Fő tér volt. A 70-es évek végére bontották le az összes, már említett házat, majd 1982 és 1984 között megépültek a felüljárók, így vált a térből többszintes közlekedési csomópont.
A teret gyakorlatilag a szocialista időkre jellemző és akkor felépült panelházak veszik körbe. Jelentős, fontos épület is ebből az időszakból származik. A Szőlő utca vonalában, a tér nyugati részén épült fel 1970-ben a Faluház – a lakótelep, melynek ez az épület is a része, 1968 és 1975 között került kialakításra –, ami Magyarország legnagyobb összefüggő lakóépülete, egy ún. szalagház, ami 338 méter hosszú, és összesen nagyjából háromezren élnek a 15 lépcsőház 886 lakásában, ami kitesz egy kisebb magyarországi települést.
Mivel a környéken épült lakótelepre egyre többen költöztek, így indokolt volt, hogy
itt húzzák fel a plázák elődjét, Magyarország első bevásárlóközpontját, a Flórián Üzletközpontot 1973 és 1976 között.
itt húzzák fel a plázák elődjét, Magyarország első bevásárlóközpontját, a Flórián Üzletközpontot 1973 és 1976 között.
Nem volt előzmény nélküli, merthogy ezt megelőzően is áruház állt itt, a Körtvélyesi Áruház (korábban Weisz Áruház), vagy ahogy a nép nevezte, a Csemege-ház. Ez számított a környék legszebb házának, ám a szocialista hatalomnak nem kellett, úgyhogy lett helyette a Flórián, ami funkcióját tekintve lehet, hogy jobb lett, mint az elődje, esztétikai szempontból viszont jócskán alulmúlta azt.
Tegyünk még említést az egykori moziról is, merthogy az is volt a téren. 1913-ban nyitott meg, nem meglepő módon Flórián néven. A háborút követően átnevezték Felszabadulásra, 1957 és 1965 között egy kertmozi is tartozott hozzá, hogy aztán a 70-es évek közepére már a kutyát se érdekelje az itteni moziműsor. Közel 10 évre bezárt, irodaként funkcionált, majd 1986-ban szépen felújítva újra megnyitott, ismét csak Flórián néven. Egészen 2000-ig fogadta a filmrajongókat, akkor zárt be véglegesen. Manapság pedig ha egy környéken lakó moziba menne, kerületet kell váltania annak érdekében, hogy egy filmre jegyet válthasson.
Bár a Flórián teret időről időre megpróbálják megszépíteni és legalább egyes részeit rendezni, valamiféle otthonosságot csempészni ebbe a méretes területbe, minden egyes törekvés kudarcot vall. Az egész túl nagy, hogy kezelhető legyen, ezért képtelen levakarni magáról a szocializmus billogját, köszönhetően elsősorban talán a környéken sűrűn álló panelházaknak. Pedig Óbuda Budapest egyik legszebb kerülete. De lehet, hogy pont ezért, a határtalan szépséget ellensúlyozandó, kell ide egy kis csúnyaság is.
