Cikksorozatunk első részéből kiderült, hogy mi volt a Mammut Bevásárlóközponttal szemben, és az is, hogy miért van a Gellért Szállóban fürdő. Most viszont azt fogja megtudni a kedves olvasó, hogy mi volt a Szent István-bazilika helyén – és nézni fog egy nagyot. Nemcsak a budai, de a pesti oldalon is számos szép és érdekes épületet tüntetett el a föld színéről a történelem vagy a városfejlesztési politika, melyek közül be is mutatunk pár fájó hiányt, egykor fontos vagy neves épületet és helyszínt, melyek ugyan már nincsenek, de nélkülük a főváros és története nem lenne teljes.

A régi pesti Városháza

A régi pesti Városháza egészen máshol állt, mint a jelenlegi, bár nem olyan távol a mostani helyétől: a Piarista-tömb helyén, a Belvárosi Plébániatemplom mögött. Két évszázadon keresztül itt dőltek el Pest városának legégetőbb kérdései és születtek meg a legfontosabb döntések, majd még két évtizedig az egyesült főváros közigazgatási életének lett a központja. Amikor a török uralom véget ért, akkor merült fel a városvezetőkben, hogy a frissen megválasztott Pest városi tanácsnak kéne egy önálló épület, és mivel az akkori Fő téren álló két földszintes házért nem jelentkezett senki, azok lettek a kijelölt épületek. Az eleinte földszintes városházát többször átalakították. Hild Józseffel kétszer is készíttettek terveket (1807-ben és 1811-ben), de azok közül egyik sem valósult meg. 1842-ben kétszintessé, 1863-ban pedig háromszintessé alakították át a tanácsépületet, aminek a sorsát végül az Erzsébet híd pecsételte meg. 1900 nyarán, a híd építése miatt elbontották, egyszerűen azért, mert útban volt. 

Újépület

A szokatlan nevű épület a maga korában bírt némi hírhedtséggel, merthogy katonai területnek számított. Kaszárnyának és börtönnek is otthont adott. A hatalmas, négyszögletű épületkomplexum egy óriási belső udvart foglalt körbe. A II. József parancsára, 1786-ban indult építkezés gyümölcsét 1789-ben vették használatba. Apró érdekesség, de az akkor még nagyon kezdő Hild József számára ez volt az első építkezés – az édesapja volt az építőmester –, amin részt vett, így szakmai tapasztalatait is itt szerezte. Mivel eleinte a pesti polgároknak nem árulták el, pontosan milyen célból emelik a gigantikus méretű épületet és hogy mi folyik majd a falai mögött, így övezte az Újépületet némi titokzatosság is. A napóleoni háborúk idején itt börtönözték be az elfogott franciákat, majd utána az ötödik tüzérezred laktanyája lett. A forradalom és szabadságharc leverését követően ismét börtön lett, illetve kivégzőhely, Batthyány Lajost is itt végezték ki 1849. október 6-án. A kiegyezéskor az épület elveszítette katonai funkcióját, valamint jelentőségét is. Hasznosítására több ötlet is született, nyomdát és árvaházat is terveztek ide, ám végül 1897-ben inkább lebontották, a helyén pedig kialakították a mostani Szabadság teret.

Heccszínház

A Szent István-bazilikának, vagyis Budapest és Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épületének helyén nem éppen a szent élet gyakorlásának fontos helyszíne állt egykor. 1787-re épült fel az ún. Heccszínház, ami színház sem volt, és heccelés – vagyis tréfálkozás – sem folyt benne. A Tuschl Sebestyén kávéház-tulajdonos által építtetett Heccszínházban ugyanis állatviadalok folytak. Oroszlán, medve, farkas, szarvas, ökör vagy bika állt az egyik sarokban, a másikban pedig az ún. heccmester vagy egy alaposan feltüzelt vérebfalka. A küzdelem végkimenetelére fogadni lehetett. Na igen, akkoriban még nem létezett állatvédelem. A népszerű intézmény – amiről Gvadányi József és Jókai Mór is megemlékezett egy-egy regényében – mindössze 9 évig állt. Tűzveszélyesnek minősítették és 1796-ban lebontották. Kép sajnos nem maradt utána, de még egy rajz sem.

Diana fürdő

A fenti képen látható és már ugyancsak nem létező Coburg-palota melletti épületrészlet volt az egykori fürdő. Emlék, kép mindössze ennyi maradt fenn róla. Ami a képen is látszik, hogy a palotával megegyező méretű, ám attól egyszerűbb és dísztelenebb épület volt a Diana fürdő. A helyükön ma a Belügyminisztérium áll. Előttük viszont a császári és királyi Sóhivatal volt itt, majd annak lebontását követően Hild József tervezett a telekre egy kétemeletes lakóházat és fürdőt, ami 1823-ra készült el. Az épületben egy panzió is működött, ennek 1827-ben pár hónapig Széchenyi István is a lakója volt. A fürdő neve kezdetben Dunafürdő volt, és hamar népszerűvé vált feltűnő tisztasága és jó felszereltsége miatt, ezért 1855-ben gőzfürdővé fejlesztették – ekkor kapta a Diana nevet. Az 1870-es évek volt a csúcs, amikor már 2800 fürdővendég fogadására is készen állt a Diana. A századfordulóra viszont sokat veszített népszerűségéből, és az 1900-as évek elején le is bontották, hogy átadja a helyét a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank eklektikus palotájának. 

Lloyd-palota

Megint csak Hild József. Ő építette fel a Pesti Kereskedelmi Testület megbízásából 1828-ban a Lloyd-palotát. Azonnal a pesti látnivalók első vonalába került, méghozzá azért, mert a portikuszos épület számított abban az időben a leggyönyörűbb klasszicista palotának a városban. Sokáig állta a sarat, ám a II. világháborúban megsérült, beszakadt a teteje. Hiába nem volt az állapota helyrehozhatatlan, 1948-ban mégis lebontották. Egyetlen oszlopfője maradt meg csupán, ami jelenleg a Kiscelli Múzeum udvarán áll.

Az Erzsébet téri Kioszk

A Kioszk 1874-ben készült el, Hauszmann Alajos tervei alapján. A földszinti részen étterem volt, az emeleten pedig bálterem, ahol rendszeresen tartottak táncmulatságokat. De valamiért a hely mégsem akart bepörögni, nem vált az akkori társasági élet meghatározó bulihelyszínévé. Ennek ellenére az 1900-as évek elejéig kitartott, majd az épületet átvette az 1894-ben alapított Nemzeti Szalon nevű egyesület, amit művészetpártolók és képzőművészek hívtak életre. A hivatalos művészetpolitikával elégedetleneket fogta össze, egyik első elnöke Zichy Jenő volt. A Kioszk lett az egyesület állandó művásárcsarnoka, ahol a tagok művészeti termékeit, festményeit, szobrait állították ki. 1906-ban tehát az épületet alaposan átépítették, amitől a csúcson lévő Hauszmann Alajos teljesen kiborult, mert nem kértek tőle engedélyt, a változtatásokat pedig brutálisnak találta, ezek szerinte tönkretették az épületet.

A neves építészmester szavait meghallgatták, de nem hallgattak rá, és már az újragondolt Kioszk is készen volt. Számos, abban az időben nagy visszhangot kiváltó kiállítást rendeztek a falak mögött, a kortárs magyar képzőművészet legfontosabb helyszínének számított akkoriban, ráadásul vidékre is gyakran vitték a tárlatait. Egészen 1950-ig számított meghatározónak, majd 1953-ban a Műcsarnokhoz csatolták. Az utolsó nagy kiállításra 1957-ben került sor, ez volt a Tavaszi Tárlat, ahol az akkor már hosszú idő óta hanyagolt avantgárd és nonfiguratív művészek is komoly szerephez jutottak végre. A Kioszk még három évig állt ezt követően, aztán az épületet 1960-ban kiürítették és lebontották, a helyén ma az Erzsébet téri parkot találjuk. 

Osztálysorsjáték-palota

1897-ig mindenki számsorsjátékot (akkoriban így hívták a lottót) játszott, ám abban az évben megváltoztatták a játék szabályait, ezért megszületett helyette az osztálysorsjáték, vagyis az osztálylottó. A játék megszervezésének jogát az állam egy erre a célra alapított részvénytársaságnak adta bérbe – ami elég hamar elég szép vagyont halmozott fel. 1898–99-ben fel is építették háztömbnyi méretű palotájukat, amelyben jórészt maga a cég működött, de a belső udvarában volt egy színház is, a legfelső emeleteken pedig méretes bérlakások. A jó időknek a II. világháború vetett végett, az épület teljesen kiégett, majd le is bontották. 

Pesti indóház

Ez volt a régi Nyugati pályaudvar. 1845–46-ban épült fel Zitterbarth Mátyás tervei alapján, az első vonal pedig a Pest és Vác között közlekedő volt. A klasszicista épület tervezésekor sajnos nem számoltak azzal, hogy a fejlődés feltartóztathatatlan és egyre gyorsuló ütemű lesz, így az indóház már 1870-re szűkösnek bizonyult. Ezért 1874 és 1877 között megépült a helyén a Nyugati pályaudvar, az építkezés mikéntje azonban nagyon érdekes volt. Azért, hogy a vonatközlekedés zavartalan maradjon az építkezés alatt is, a régi épületet nem bontották le rögtön, hanem fölé és köré húzták fel az újat, és amikor az már állt, akkor bontották le a már alatta lévő régit. 

Címkék