A tél előrehaladtával mindannyian unjuk már kicsit a hideget, egyre kevésbé vágyódunk kinti programok után, egyre nehezebben kapjuk össze magunkat egy kiránduláshoz. A nappalok még mindig rövidek, nem is szeretünk nagyon eltávolodni a fővárostól. Ezért most egy olyan, rövid, de változatos túraútvonalat ajánlunk, amelynek helyszínét bárki elérheti, akár tömegközlekedéssel is, a séta során pedig csinos házak, rövid erdei út, csodás kilátás és finom ételek követik egymást.
A Széll Kálmán tértől könnyűszerrel, az 56-os vagy a 61-es villamossal tíz perc alatt eljutunk a Nagyhíd megállóig, amely szerintünk Budapest egyik leghangulatosabb villamosmegállója. A város nyüzsgése útközben egyre inkább átadja helyét a nyugalomnak, a villamoson is egyre több a kiránduláshoz öltözött utas, a családi házas részek is egyre többször adják át a helyüket nagyobb zöld részeknek. A Nagyhídnál leszállva, jobb oldalt már látni fogjuk utunk egyik fontos állomását, az Apáthy-sziklát.
Azonban a célt látva ne induljunk el izgatottan a legrövidebb úton, hanem a villamosmegállóból levezető lépcső alján forduljunk jobbra és haladjunk néhány lépést a Zuhatag soron, majd balra egy vékonyka, ebből az irányból autóval nem is megközelíthető útszakasz következik. Innen nyílik első állomásunk, a Napraforgó utca.
Építészetszeretők fülében ismerősen csenghet a helyszín neve, hiszen itt találjuk a két világháború közötti magyar építészet egyik jelentős példáját. Az 1931-ben épült Napraforgó utcai kísérleti lakótelep modern, geometrikus formáival szöges ellentéte a 19. század végi Arts & Crafts mozgalom épületeinek. Házait olyan, a Bauhaus kapcsán is sokat emlegetett fiatal tervezők készítették, mint Kozma Lajos, Bierbauer Virgil vagy Münnich Aladár. A modern formák és a dísztelen arányok barátságos tömegeket alkotnak, a zöld kertek és az egyforma kerítések kedélyessé teszik a picike, alig egyhektáros területet, és a környék többi részének építészetét is meghatározzák, sok a csinos, modern, a 30-as évekből származó ház.
A Napraforgó utca végén forduljunk meg és sétáljunk vissza, nem fogjuk unalmasnak találni így sem a szép épületeket. Ezzel jól rá is pihenünk a most következő emelkedőkre, hiszen a Napraforgó utca elejétől már látjuk is a Battai lépcsőt, a mellette lévő fákon pedig a zöld jelzést, amelyet követnünk kell. A lépcsőzés után sétáljunk föl a Battai úton, majd a Csalán utcán balra folytassuk a felkapaszkodást a Nagybányai lépcsőn. Egy nagyobb építkezéshez érkezünk, ám itt balra már megpillantjuk túránk erdei részének első állomását, egy romantikus kis pihenőpadot, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra.
Haladjunk tovább az építkezés melletti kis ösvényen, és élvezzük a lábunk előtt elterülő várost, amit most különösen jól látunk a kopaszabb fák között. Hamarosan megérkezünk az Apáthy-sziklához, amely annyira festői és drámai, hogy úgy érezhetjük magunkat, mintha Az oroszlánkirályba csöppentünk volna. Ha késztetést érzünk, hogy magunk is énekelve emeljünk a magasba egy direkt erre a célra magunkkal hozott plüss Szimba figurát, álljunk ellen a kísértésnek, és inkább csendben szemléljük a kilátást.
A nézelődés után a fehér korláttal biztosított ösvényen továbbhaladva utunk erdei részére érünk, a meredekebb ösvény eső után csúszósabb lehet, ezért vigyázzunk a bokánkra. Erdei túránk maximum fél órát vesz igénybe, így érdemes néhány percre megállni és élvezni a környék csendjét, olvasgatni az út mentén elhelyezett információs táblákat. Figyeljünk, mert egy vékonyka leágazást kell megtalálnunk, ahol balra fordulva, néhány falépcsőn lesétálva elérjük a Madár utca végét.
Sétáljunk végig a Madár utcán, majd mikor újra elértük az erdő szélét, forduljunk balra, a földútra, és folytassuk a gyaloglást. Balra, egy kicsinyke parkban csodálatos vendéget, egy szép öreg fát találunk.
A közkeletű, de korántsem hiteles legenda szerint Fedák Sári villájának és a hozzátartozó parknak a nyomát ma ez az egyetlen óriás, a 120 éves libanoni cédrus őrzi, amely fajának egyik legidősebb élő példánya a Kárpát-medencében.
A közkeletű, de korántsem hiteles legenda szerint Fedák Sári villájának és a hozzátartozó parknak a nyomát ma ez az egyetlen óriás, a 120 éves libanoni cédrus őrzi, amely fajának egyik legidősebb élő példánya a Kárpát-medencében.
A gyönyörű fa megtekintése után sétáljunk tovább a Kondor úton, az erdő mellett, majd kanyarodjunk balra, a Páfrány utcára. Az Ördög-árkot hídon átszelve megérkezünk utunk végpontjához, a Freyjába, ahol elfogyaszthatjuk jól megérdemelt péksütinket és kávénkat is, vagy ehetünk egy pizzát a Niksben. Ha hétvégén érkezünk, figyeljünk az időzítésre, a Freyja reggeli kínálata gyorsan fogy, és igaz, hogy 13 órától már jön a Niksből a pizza, mi délben érkezve még pont egy kisebb kínálatból választhattunk.
Ez azonban egyáltalán nem szegte kedvünket, izgalmas és pihentető napot tudhattunk magunk mögött, amit nagyon jó volt egy (az újságírói precizitást szem előtt tartva bevalljuk, hogy igazából kettő) péksüti kényeztető társaságában befejezni. Ha szeretnénk, akkor a túrát fordítva, a Freyjától a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepig is lejárhatjuk. A kirándulás után biztosan jól fog esni egy meleg ebéd Wang mesternél, Pasaréten.
