Sosem rejtettük véka alá, hogy Újlipótváros az egyik kedvenc lokációnk fővárosunk rendkívül izgalmas és sokszínű kavalkádjában. Az autóval sokszor szinte megközelíthetetlen, zegzugos utcák, a folyton nyüzsgő Pozsonyi út és a helyiek barátságos, ámde kissé zárt közössége adja Újlipócia mással össze nem hasonlítható, egyedi lüktetését. A nemrég nyílt parányi Kona Bistro pedig remekül illeszkedik a Balzac utca változatosságába.
A városban egyszerűen elfelejtettünk köszönni egymásnak. Vidéken teljesen természetes, hogy köszönünk az utcán szembejövőknek, de – valljuk be – igencsak furcsán néznének ránk Budapest-szerte, ha állandósítanánk ezt a – falun szerencsére még alapvető – illemszabályt. Újlipótváros azonban falu a városban, akik itt az utcán összefutnak, azok gyakran köszöntik is egymást.
A végleg bezárt, szépemlékű Balzac Café helyén augusztus közepén nyílt Kona nem is mini-, hanem inkább „mikrobisztró” a maga három darab kétfős beltéri asztalaival és a járdafront melletti pici teraszával, a környék azonban egyre nagyobb kíváncsisággal és kedvességgel üdvözli a családi vállalkozás előtt álldogáló Heimberger Zsoltot és vejét, Bancsók Dávidot.
Zsolt a marketing világából érkezett a vendéglátásba, a névválasztást pedig egyrészt a rodéziai ridgeback kutyájuk adta, aki viszont nevét eredetileg az ironmanesek hawaii Mekkájáról kapta (Konán szokott lenni a világbajnokság), Zsolt ugyanis triatlonistaként nagy rajongója a sportnak. Vejével, Dáviddal együtt családi hangulatú reggelizőt-bruncholót álmodtak meg a Balzac utca 44. alatti „néhány négyzetméteres” helyre, ahol ebédidőben a heti ajánlatok részeként mindig friss alapanyagokból készülő elő- és főételek közül is válogathatunk.
Mi a reggelin már túl voltunk, ezért először az előételek közül megkóstoltuk a lassan sült lapockát, burgonyával és kapribogyóval (1990 Ft), a főételek közül pedig először a vagányul csípős, karakteres ízű tacót (pulled pork, guacamole, mini római saláta, jalapeño, pácolt lila hagyma, citromos tejföl – 3290 Ft), amiben a tarja 24 órán keresztül készült, miután egy egész napot a sóoldatban töltött.
A paradicsomos-bazsalikomos gnocchi (2790 Ft) esetében már a házitésztába is van keverve parmezán, majd a kifőzést követően olívaolajon picit körbepirítják, hogy kapjon egy külső, ropogós réteget, miközben belül szinte olvad. Zárásul a pankomorzsás túrógombóc, édes tejföllel és erdei gyümölcsökkel (1590 Ft) komoly telitalálatnak tűnt, mert szerencsére éppencsak az édesség kellemes határán mozgott és már a kellően szilárd állaga is jelezte, hogy nincsen kispórolva belőle a lényegi tartalom.
A Konában szándékosan nincsen nagy kínálat, viszont minden mögé büszkén oda tudnak állni a magyar pörkölésű Impresso kávétól kezdve, a szendvicseken át, a rántotta mellé kínált mézes-whiskys vajban sült, duplasajtos kovászos kenyérig. Őszintén szólva a számokkal mindig is hadilábon álltunk, de Zsoltnak és Dávidnak a magas minőségen és a friss kínálaton kívül csak egyetlen dolog számít igazán: a környék elismerése és az egyre bővülő törzsközönség elégedett visszajelzései.
