Szecesszió és magasélet a külvárosban – A mátyásföldi villanegyedben barangoltunk

Bármennyire is igyekszünk ellenállni a kliséknek, a sétát, és így a cikket sem tudjuk más felütéssel kezdeni, minthogy soha nem gondoltuk volna... Hogy egy ilyen elegáns villanegyed bújik meg a HÉV és az egykori Mátyásföldi reptér között a XVI. kerületben, hogy ennyire érintetlenül megmaradt a századfordulós nyaralótelep hangulata, és hogy ennyi kincset és történetet rejt ez a pár utcácska.

Sétáltunk már az egykor még Budapest környéki üdülőhelyeken, a Svábhegy rejtőzködői villái és a Városliget környékének ismert-ismeretlen épületei is lenyűgöztek minket, de most a város zajától távol, a Pilóta utcában és környékén számunkra is szűz terepre tévedtünk a Kertvárosi Időutazóval. Benedek Ágnes helytörténész lassan 18 éve vezet különböző budapesti és a város környékére kalauzoló sétákat, gyalogosan, bringával és busszal is. Tavaly ősszel mi is jártunk a feledhetetlen és néhol kicsit szürreális Ikarus retrobuszozással egybekötött gyárlátogatáson, már akkor elhatároztuk, hogy amint tavasszal újraindulnak a túrák, ellátogatunk Ó-Mátyásföldre újra. 

A legendás alapítás

Ha sok-sok évszázaddal ezelőtt tévedtünk volna erre, a margitszigeti domonkos apácák jövedelmező birtokait találtuk volna a környéken, de a legendák szerint Mátyás király kedvelt vadászterületei is errefelé feküdtek (innen is a név). A környék még a 19. század végén is gazdag volt vadban, és egy ilyen urasági vadászgatás alkalmával indult el a mátyásföldi nyaralótelep története is.

Nevezetesen az akkori cinkotai földesúr, Beniczky Gábor együtt hajtotta a vadat Kunkel Imrével, a Fővárosi Központi Tejcsarnok alapítójával, aki fifikás üzletember lévén hamar felismerte, hogy amint megépül a most még felparcellázatlan területen a BHÉV vasútvonal, a telekárak jelentősen emelkedni fognak a mentén.

Gyorsan nyélbe is ütötték az üzletet, Kunkel megalapította (nagyrészt az ismerősi köréből) a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületét, akik 75 kat. holdért (nagyjából 43 hektár) megvásárolták a mátyásföldi birtokot. Innentől nem volt megállás, a környék fejlődése hihetetlen sebességre kapcsolt. 1888-ban ősszel már meg is kezdték a felparcellázott telep fásítását, lefektették a vízvezetékeket és lámpát állítottak minden leendő utcasarokra. Ebben az évben nyitott meg a cinkotai vonal is, akkor még a Keleti pályaudvartól jártak a szerelvények. Az első nyaralók még Mukival, a gőzös HÉV-előddel utazhattak ki nyári lakukba.

Élet a nyaralótelepen

A Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete, hasonlóan a kor oly sok más ilyen célú fürdő- és nyaralótelepi egyesületéhez, szigorú szabályokat hozott az építkezésekre és az itteni életmódra vonatkozóan is. Ám ezek az előírások sem tántorították el Pest jómódú polgárait, hogy belvárosi ingatlanjaik mellett itt a zöldövezetben is építtessenek egy villát.

Az elegáns nyaralók stílusukat tekintve vegyesek, egyszerre jelenik meg a századfordulón még dívó eklektikus stílus, vagy az akkoriban szintén divatos, úgynevezett svájci vagy alpesi nyaralótípus, ahol gazdag fafaragású homlokzati elemekkel és verandákkal díszítették az épületeket, de örömünkre több szecessziós villát is felfedeztünk.

Kinek köszönhető vajon a nyaralótelep legtöbb építkezése, az ötvennél is több villa, vendéglő, fürdő, bálterem és a templom? A korabeli újságcikkek szerint teremtő munkája vetekszik a világ teremtésével, de ő még a hetedik napon sem pihent meg... Természetesen Paulheim József építészről van szó, akinek már szobra is áll a katolikus templomnál (amely 1905-ben épült fel részben a híres helyi bálok bevételéből és közadakozásból, valamint Paulheim adományából), és hosszas küzdelem után megérdemelten róla nevezték el a kis terecskét is. Itt áll a telep egyik legszebb háza, a Diósy-villa, amelyet tavasszal és nyáron sűrű növényzet rejt el a kíváncsi szemek elől.

Szigorú szabályok szerint lehetett nyaralót építtetni

És hogy milyen szabályok szerint lehetett itt nyaralót építtetni vagy egyáltalán telket, később házat venni? Nem úgy volt, hogy ha valakinek csak úgy kedve szottyant elegyedni a finom úri társasággal, akkor gondolt egyet, és ha pénze volt, kedvére felhúzott egy kacsalábon forgó palotát magának. Az alapszabályzat szerint a telkek mérete nem lehetett kisebb mint 1200 négyszögöl, és ezen is villaszerű beépítést írtak elő, azaz nem lehetett zárt sorú utcaképet létrehozni, az épület nem kezdődhetett azonnal az út mellett, hanem a kertben kellett állnia.

Minden vevőnek be kellett lépnie az egyesületbe, ezzel azonnal el is fogadva annak szabályzatát. Megtiltották a haszonállattartást, a kocsma, bolt, mészárszék, gyár, ipartelep létesítését is a környéken, sőt a vármegye alispánja elrendelte, hogy május 1-től szeptember 30-ig tiltott a sertéstrágya szállítása Kőbánya és Cinkota között, hogy semmi ne zavarja az itt nyaraló úri közönség finnyás orrát.

Persze a botrányok nem maradtak el, egy korabeli napilap élcelődve megjegyzi, hogy az egyik tulajdonos igazán telepíthetne már egy kölnigyárat is ide, ha már a kertben disznókat tart, zavarva ezzel a környék friss levegőjét. Ezt a történetet éppen akkor idézte fel nekünk sétavezetőnk, amikor egy szecessziós villa kertjében vidáman kapirgáló tyúkokra leltünk... úgy tűnik sic transit gloria mundi. De még mielőtt elragadott volna minket a hév, és a letűnt korok dicsőségén kezdtünk volna el sopánkodni, inkább továbbsétáltunk a villák között.

Virágok és pávák borítják az olasz szalámigyáros villáját

Így jutottunk el a Májusfa és a Koronafürt utca sarkán álló, frissen felújított Dozzi-villáig, ami – eltekintve egy-két egészen apró részlettől – tényleg csodásan lett helyreállítva. Az olasz szalámigyáros mogul, Giuseppe Dozzi akiből pillanatok alatt Dozzi József lett, amint Magyarországra költözött, azzal a céllal érkezett, hogy majd ő megmutatja a kolbászszeletelő magyaroknak, milyen is az igazi olasz szalámi. Terve olyan jól sikerült, hogy gyárában, Rákospalotán volt időszak, amikor 150 ember dolgozott, de testvére sem adta alább, ő a Herz-gyár igazgatója lett.

Az 1905-ben épült floreális szecesszió jegyeit magán viselő (pontosabban ki se látszik belőle) villa egészen egyedülálló, hirtelen nem is tudunk még egy ilyen gazdagon díszített épületet mondani Budapesten, talán csak a Városligeti fasorban álló Kőrössy-villa hasonlít rá. A tekergő növényi indákkal, az ablakok körül pihenő pávákkal, a visszatérő napraforgó motívummal és sejtelmes, hullámzó hajú női alakokkal az épület igazán méltó helyet foglalhatott volna el a legszebb virágos homlokzatokat felvonultató sorozatunkban, ha csak pár nappal korábban járunk erre.  

Több szép századfordulós nyaraló régi fénye már igencsak megkopott, sokszor a jelenlegi tulajoknak vagy örökösöknek nincs pénze, hogy a műemléki előírásokat betartva felújítsa, ugyanis nem egy épület helyi vagy fővárosi védelem alatt áll.

A szomszédban: közvetlen repülőjárat Bécsbe

A klasszikus villák mellett a környék még rengeteg érdekességet tartogat, például nagy kedvencünk volt az egykori víztorony a Mészáros József utca 7. alatt, ami biztos dobogós helyen lenne a legkreatívabban átalakított épületek listáján. Ugyanis az egykori, mára már funkcióját vesztett toronyból egy környéken lakó építésznő egy többlakásos „házat" varázsolt irodával és műteremmel.

Cikkünk elején említettük a közeli mátyásföldi repteret is, amely Budapest első állandó reptere volt. 1920-ig a Bécs-Budapest légi forgalmat itt bonyolították, majd a trianoni békediktátumok miatt kis időre szünetelő légi közlekedés újraindulásakor ez lett a főváros nemzetközi polgári reptere is. Ma már csak modellrepülésre használják, de a környék utcáinak a neveiben tovább él a fénykora: a legelegánsabb villák szegélyezte Pilóta utca mellett a Prodám utca Prodam Guido repülőgéptervező és pilóta emlékét őrzi, de Zsélyi Aladár is a magyar repülés úttörői közé tartozott. 

A 20. század viharai

A környék ismertebb lakói között volt a 20. század során Rideg Sándor, az Indul a bakterház írója vagy a Dörmögő Dömötör gyerekkönyvek szerzője, Gyárfás Endre is, aki Mátyásföld, alkonyuló éden címmel írta meg egészen kiskori emlékeit, amíg szüleivel itt lakhatott, mielőtt a második világháború alatt a gettóba költöztették volna őket. A világháború után, a szocializmus éveiben nem egy villát feldaraboltak, és több családot költöztettek be, de a 70-es, 80-as évektől már lehetősége volt az egykori tulajdonosi családnak az ingatlan visszavásárlására is.

A séta végén még elkanyarodtunk az Erzsébetliget szélén álló egykori szovjet főparancsnokság felé is, ahol érdekesen keverednek a korok: az eredetileg katonai elitiskolának épült sztálinista szocreál épületmonstrumok tövében a századfordulós úri élet báltermei és teniszpályái terpeszkednek a ligetben.