Régebben mindig a kedvenc íróim új könyvét vagy a zenekarok új lemezének megjelenését vártam annyira izgatottan, mint mostanában egy-egy épület átadását. Ilyen az új Néprajzi Múzeum is. A kíváncsiságot persze az is növelte, hogy az elmúlt években az épület minden elkészült apró részletéről kaptam sajtóközleményt, úgyhogy nem meglepő, hogy számomra ez volt az idei év egyik legjobban várt épülete – még úgy is, hogy nem tökéletes. A Ferencz Marcel által tervezett ház az intézmény első olyan otthona, amit tényleg néprajzi múzeumi célra alakítottak ki. A Liget Budapest Projekt legújabb elemeként megvalósult múzeumban 7000 négyzetméternyi kiállítótér fogadja a látogatót, aminek egy része ingyen is megnézhető, de ami ennél is izgalmasabb, az a bejárható zöldtető, ahonnan csodás panoráma nyílik a budai hegyekre.
Azóta várom, hogy elkészüljön ez az épület, mióta először megláttam a látványterveket, mert annyi érdekes részlet volt bennük, hogy kíváncsi voltam, vajon akkor is ilyen lesz-e, miután megépül. Félmillió pixelből álló fém rácsháló, ami olyan, mint a csipke? És mi ez a gördeszkapálya forma? Föld alatti bemutatótér és menő tetőkert, amire ráadásul még fel is mehetünk? Megannyi kérdés volt bennünk, de miután bejutottunk a végre tényleg elkészült Néprajzi Múzeum új épületébe, meglepődve láttuk, hogy mindez tényleg lehetséges. Én még a klasszikus múzeumok világában nőttem fel, és sokáig el sem tudtam képzelni, hogy ennyire játékos is lehet egy múzeumi épület, ahogy a mai napig meglepődöm azon, hogy egyre több kiállítási tárgyhoz hozzáérhetünk, holott pont ez a két „elem” az, ami igazán vonzóvá teszi a látogatást.
Annak ellenére, hogy 150 éve alapították meg a Néprajzi Múzeumot, egészen mostanáig nem volt rendes kiállítóhelye, mert bármennyire szerettük is a régi épületét, vagyis az Igazságügyi Palotát a Kossuth téren, az a monumentális historikus palota nem volt ideális egy múzeum számára. Nem teljesen új gondolat, hogy az intézmény új otthona a Városligetben legyen: a gyűjtemény először az 1896-os Millenniumi Kiállításon, a Néprajzi Faluban mutatkozott be a nagyközönség számára, és hosszú évekig itt is maradt, az Iparcsarnokban helyezték el.
A múzeum gyűjteménye mára már eléri a 250 ezer darabot, amiben nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem a világ minden tájáról találunk valami izgalmasat.
A múzeum gyűjteménye mára már eléri a 250 ezer darabot, amiben nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem a világ minden tájáról találunk valami izgalmasat.
Az épület főlépcsőjén lesétálva feltárul előttünk a kerámiák színkavalkádja: a 4000 műtárgyat felvonultató Kerámiatér, ahol nemcsak az itthon jól ismert korondit látjuk, hanem Afrikából és a Távol-Keletről származó műtárgyakat is. Sőt, ez a kiállítótér nyitvatartási időben ingyenesen látogatható. Aki viszont lépcsőzés közben átnéz az üvegfalon, az egy másik kiállítás egy szeletébe is belát, ez a ZOOM, ahol interaktív módon, különböző nézőpontokból ismerjük meg a múzeumi gyűjteményt.
A kivetítőkön azt látjuk, ahogy a kurátorok egyre jobban belenagyítanak, mondjuk, egy maszkba vagy egy borotvatartóba – utóbbiak díszítése annyira részletgazdag, hogy én hosszú percekig tanulmányoztam őket –, de továbbhaladva már a pozitív-negatív fogalmak mentén rendezték a teret, így eredeti sajtkészítő formákat, mézeskalácsformákat és kékfestőmintákat és azok kiöntött verzióját látjuk – ezeket meg is tapinthatjuk. Ebben a térben látható a Néprajzi Múzeum egyik legnagyobb tárgya is, az egyetlen fatörzsből faragott, 7 méteres bödönhajó – a látogatók feje felett.
Megérkeztünk címmel nyílt meg a múzeum első időszaki kiállítása, amelynek érdekessége, hogy 30 kurátor választotta ki az itt bemutatott több mint száz tárgyat, ráadásul ezek között bőven találunk olyanokat, amik eddig még sosem hagyták el a raktárat. Egzotikus kultúrák és a magyar paraszti világ emlékei együttesen jelennek itt meg: sárközi párta – ez a mi személyes kedvencünk volt –, japán szamurájkard, cifraszűr és rutén templommodell is van. A megismerés élményét pedig csak mélyítik a videós tartalmak, az interaktív táblák és a kiállítótérben megszólaló zene.
Az Ötvenhatosok terétől sétálva kissé becsapós a látvány, ugyanis a szürke homlokzat nem tűnik olyan óriásinak, mint amilyen valójában, de ahogy a Felvonulási téren, jobban mondva a Városligeti Promenádon egyre közelebb sétálunk, úgy tárul fel előttünk az épület. A homlokzatán nagyjából félmillió pixelből álló fém rácsháló van, melyen a múzeum magyar és nemzetközi gyűjteményeiből válogatott néprajzi motívumok jelennek meg. A pixeleket egy speciális robot helyezte be a lézervágott alumínium rácsszerkezetekbe, ezt viszont nem kell túlmisztifikálni, ha egészen közel megyünk az épülethez, akkor látjuk, hogy kis kockákról van szó.
A Városliget szélén álló épület egyfajta Liget kapujaként szolgál, visszautal azokra az időkre, amikor még a Városligeti fasor vezetett be a Ligetbe.
A Városliget szélén álló épület egyfajta Liget kapujaként szolgál, visszautal azokra az időkre, amikor még a Városligeti fasor vezetett be a Ligetbe.
A látványos két szárny a virágzó növényekkel és fákkal két, egymásba fonódó domboldalt idéz, bár én továbbra is egy skatepark elemét és a gördeszkával suhanó fiatalokat látom magam előtt. Akinek nincs tériszonya és felmegy az oldalsó fémlépcsőkön az épület legmagasabb pontjára, az nemcsak a városligeti hőlégballont, de a budai hegyeket is látni fogja.
A kiállítótér mellett a 7300 négyzetméternyi parkfelület az épület legjobb eleme, ahol nemcsak padokra, de a fűbe is leülhetünk, olvashatunk és pihenhetünk. És pont ez a gyenge pontja is: hiába a színes virágok, a lombos cserjék és a fű, a tetőkertben állva semmi árnyékot nem találtunk, így pihenésre egyelőre a Városliget többi részét javasoljuk.
A nyitóhéten keddtől vasárnapig hosszabbított nyitvatartással, este 8 óráig látogatható a múzeum.
