Ha először járunk a Régi Fóti úton, meglepve tapasztalhatjuk, hogy egymás mellett három szakrális épület is áll. Egy zsinagóga, egy református imaház és egy evangélikus templom, sőt sétatávra még egy katolikus templomot is találunk. Mit keres vajon ennyi templom ezen a helyen? A válaszban nincs semmi ördöngösség: az eredeti elképzelés szerint itt, ahol ma egy benzinkút és boltok állnak, valójában egy szép tér jött volna létre, amit ezek a szakrális épületek fognak közre. A terv végül nem valósult meg, s bár az épületek egymásutánisága sokaknak különös lehet, mégis Rákospalota történetének fontos elemei lettek.
Így az 1926–1927-ben épült zsinagóga is, ami hosszú évek után idén visszakapta eredeti funkcióját és ismét ima és közösség költözött a tereibe.
Egy gyarapodó közösség otthona
Rákospalotán a 18. században kezdett letelepedni a zsidóság, a 19. század végére pedig már szervezett hitélet működött a környéken, 1898-ban alakult meg az önálló Rákospalotai Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség. Az imaház eleinte az Ófaluban, a Kossuth utcában volt, ám a közösség olyan gyorsan nőtt, hogy a századfordulóra már szűknek bizonyult, ezért szükség volt egy nagyobb zsinagógára. Fontos szerepe volt ebben Duschinszky Mihály rabbinak, aki 40 éven át, egészen 1939-es haláláig a közösséget szolgálta.
A község már 1904-ben és 1910-ben is telket adott erre a célra, de az I. világháború és az anyagi nehézségek miatt évekkel elhalasztották az építkezést. A Régi Fóti út 77. alatti zsinagóga alapkövét 1926. június 6-án tették le, az épület 1927-re készült el, az építkezést még egy 44 oldalas imakönyv kiadásával is támogatták. Ezt a kéttornyos, neoszecessziós, art deco épületet Feith Mihály építészmérnök tervezte, kivitelezője és építésvezetője pedig az apja, Feith Gábor, a hitközség egykori elnöke volt.
Megszakadt történet
A zsinagóga sajnos nem sokáig szolgálhatta a közösséget. Duschinszky Mihály rabbi 1939-ben meghalt, a holokauszt idején a rákospalotai zsidóságot deportálták. Mivel Rákospalota ekkor még nem tartozott Budapesthez, a helyi zsidóság sorsa egészen máshogy alakult – 1944-ben 3000 embert vittek el, legtöbbjüket Auschwitz-Birkenauba. A háború után a közösségnek csak körülbelül tíz százaléka tért vissza, ők megpróbálták helyreállítani és újra használatba venni az épületet. Ahogy Köves Slomó rabbi, az EMIH vezetője magyarázta:
A zsinagóga állapota addigra nagyon rossz volt. A háború éveiben, valószínűleg 1944 tavaszáig még használták, a német megszállás és a deportálások után azonban kiürült. Nincs biztos tudásunk arról, hogy a háború alatt más célra – például istállónak – használták volna, de az bizonyos, hogy megsínylette ezt az időszakot.
A visszatérőknek sikerült annyira helyreállítaniuk, hogy a zsinagóga néhány évig még működött, azonban az 50-es években államosították. Az államszocialista rendszer szigorúan korlátozta az egyházak működését, a vallást visszaszorítandó jelenségnek tekintette. Új templom vagy zsinagóga nem épülhetett (a rózsadombi Kapisztrán Szent János-templom az egyik utolsó, ami még felépülhetett), a szakrális épületek többsége a szocializmus éveiben új funkciót kapott – raktár, stúdió, bútorüzlet lett belőlük. A rákospalotai zsinagóga az államosítás után, az 1960-as évektől az Országos Széchényi Könyvtár raktára lett. A belső teret a könyvtári funkcióhoz igazították, vasszerkezetes raktárhelyiséget építettek bele, és itt őrizték a hírlapok másodpéldányait. Ahol egykor imák hangzottak el, ott végül hírlapok tornyosultak.
Megmaradt jelképek
Mivel a szocializmus idején a vallási élet ellenőrzés alatt állt, ezért a zsinagógáról is lekerültek a jelképek, bár a karaktere azért megmaradt. A tízparancsolatot jelképező kőtáblákat leemelték a homlokzatról, és hiányzott a főbejárat feletti felirat, az „Ez az Úr kapuja, igazak mennek be rajta.” zsoltáridézet. Noha a külső felújítás még várat magára, ezt a két jelképet már visszatették a homlokzatra.
A belsőről mindössze egyetlen, háború utáni fekete-fehér elmosódott fénykép maradt, de a rajta látható minták és a korszak építészeti stílusa alapján kiindulópontot adott a rekonstrukcióhoz
– mesélte Köves Slomó. A belső térben a sárga és a kék szín dominál, utóbbi egyik magyarázata, hogy a kék emlékeztet minket az égre, az ég pedig Istenre irányítja a tekintetet. Ezért vált a kék a zsidósághoz, majd Izraelhez is erősen kötődő színné. Ezek a színek nemcsak a díszítésben, de az ólomüveg ablakokon is visszaköszön. Érdekesség, hogy ezek jó része túlélte a háború és az utána következő évek viszontagságait, sőt, a pótlásként beépített üvegablakok is egy valamikori zsinagógából érkeztek.
A belső tér szokatlan lehet a padsorokhoz szokott szemnek, ugyanis itt asztalok és székek sorakoznak a bima (Tóra-olvasó emelvény) körül. Ennek gyakorlati oka van, hiszen a zsinagógát az ima mellett közösségi eseményekre, előadásokra és koncertekre is szeretnék használni, ehhez pedig rugalmasan alakítható tér kell.
Egy zsinagóga szerepe ma már több, mint pusztán az ima helyszíne, teret ad a közösségi létnek. A közösség rendszerint együtt marad az ima után is, együtt étkeznek, beszélgetnek, családi eseményeket ünnepelnek.
Visszakapott funkció
Magyarországon sok egykori zsinagóga kapott egészen más funkciót a háború után. Az óbudai zsinagóga például televízióstúdióként működött, a kőbányai zsinagógában volt raktár és a Magyar Televízió lerakata, míg a Dózsa György úti zsinagógából vívóterem lett. Ahogy Köves Slomó is említi:
Az EMIH számára kifejezett cél, hogy – ahol erre lehetőség van – ezek az épületek visszakapják eredeti funkciójukat. Egy zsinagóga helyreállítása történelmi sebet gyógyít, különösen egy olyan városban, ahol ma is nagy zsidó közösség él. Amikor először bejutottam a rákospalotai zsinagóga épületébe, és amit odabent láttam, összetörte a szívemet. A tér teljesen be volt építve, mindenhol poros újságkötegek és raktári polcok sorakoztak, felismerhetetlen volt az egykori funkció.
2021-ben kezdtek egyeztetni az Országos Széchényi Könyvtárral arról, hogy szeretnék visszakapni tőlük az épületet, ez hosszú idő után és a hitközség hozzájárulásával sikerült. A zsinagóga kulcsait egy éve kapták meg, 2025 novemberében indult a felújítás, amit teljes egészében a közösség vitt végig. Hajtotta őket, hogy minél hamarabb ismét ima töltse meg az épületet, illetve a megnyitást az őszi ünnepekhez szerették volna igazítani – ez sikerült, a rákospalotai zsinagóga ma már ismét a közösségé.
Már az első, még raktári állapotban tartott közös imára körülbelül száz ember jött el. Sokan közülük számomra ismeretlen, környékbeli, zsidó kötődésű emberek voltak. Egy arra járó nő meglátta, hogy történik valami az épületben, és amikor megtudta, hogy újranyitjuk a zsinagógát, elsírta magát. Zsidó származású volt, hetente elment az épület előtt, és mindig szomorúan gondolt arra, hogy mi lett az egykori zsinagóga sorsa, végül ő is csatlakozott az imához. Van egy mondás, ha az ember lámpást gyújt, köré gyűlnek az emberek. Ha visszaállít egy zsinagógát, hát akkor is jönnek az emberek.
Újjáéledő közösség
A zsinagógában Nógrádi Eli rabbi vezetésével újraindult a hitélet, az első nagy ünnepi alkalmon 30-40 ember vett részt, többségük helybéli. Ez azért is fontos, mert ez egy ortodox zsinagóga, és a hívek szombaton nem utazhatnak, tehát megkönnyíti az életüket, hogy az épület gyalog elérhető. Feltételezhetően néhány száz olyan ember él ma Rákospalotán, akinek zsidó kötődése van, többüknek eddig nem volt saját közössége, most ezt szeretnék újjáépíteni. Ahogy Köves Slomó is mondja:
Most pont fordítva történik az, ami száz évvel ezelőtt. Akkor volt egy nagy közösség, akiknek aztán lett egy zsinagógája, most viszont van egy zsinagóga, és köré kezd újra közösség épülni.
A képgalériában további képeket nézhettek meg a rákospalotai zsinagógáról!
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
