Meglehet, hogy a Tabánról elsőként nem a különös kis zárvány mivolta ugrik be, hanem a hegyoldalban tartott koncertek, de ha az LGT koncertjeinél jóval visszább megyünk az időben, az 1810-es tűzvésznél is korábbig, akkor egyáltalán nem a dimbes-dombos, parkos kép tárul elénk. Van még néhány ház a környéken, melyek őrzik a városrész egykori hangulatát, ilyen a Czakó Kert – ez a legrégebbi fennmaradt tabáni ház –, az Aranyszarvas Étterem, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, néhány templom és a Virág Benedek Ház is. Utóbbi ráadásul nem is egy, hanem rögtön 3-4 ház, ahol egykor fogadók, polgári lakások és egy rendház is volt, de ha ma belépünk a zöld kapun, akkor kiállítóteret és kulturális-közösségi központot találunk itt.
Rengetegszer sétáltunk már a Döbrentei utcán, hol andalogva, hol rohanva, és bizony volt idő, amikor fel sem tűnt, hogy a kis park mellett, a tölgyfa mögött megbújik egy ház – a tölgyfa mindig elterelte a figyelmünket, és a helyzetet az sem segítette, hogy az épület alapja jóval az utcaszint alatt van. Minél többet jártunk erre, annál többször gondolkodtunk azon, hogy vajon mi lehet és mi lehetett egykor a boltíves kapuk mögött, és mégis miért van így lesüllyesztve.
Jó, az utóbbira magunktól is tudtuk a választ: az 1838-as árvíz után megemelték az utca szintjét, így ez a ház nagyjából két méterrel lejjebb került. Az Attila úti buszmegállóban állva viszont sosem gondoltuk, hogy az a csodaszép, ragyogó fehér épület a templom mellett szintén a Virág Benedek Házhoz tartozik. Pedig de.
A névadó Virág Benedek a magyar ódaköltészet mestere, pálos szerzetes és a 18. századi hazai szellemi élet egyik vezéregyénisége volt, aki 1795-ben költözött a Tabánban található épületbe. Ezt viszont ne keressük, mert a II. világháborúban úgy megsérült, hogy végül le kellett bontani, helyén ma Virág Benedek szobra áll.
Amikor a szerzetes beköltözött otthonába, márt állt a területen egy kétemeletes barokk ház, ahogy Saly Noémi helytörténész is elmondja, ez 1777-ben ferences rendháznak épült, és 26 szerzetes lakott benne, azt nem tudni, ők mikor mentek el innen, mindenesetre az épület a mai napig áll. Amikor elindultunk felfelé a valamikori rendház lépcsőin, összeállt a kép, és rájöttünk, hogy pont annak a háznak a tornácán állunk, amit már többször is megnéztünk a buszmegállóból a Várkert Bazár felé sétálva.
Mivel sokáig csak a környéken volt Budát és Pestet összekötő híd, ezért az itt átkelő kereskedők és utazók kiszolgálására hamar létrejöttek a fogadók, többek között a mai Virág Benedek Ház területén is. Miután a hírhedt 1810-es tabáni tűzvészben leégett szinte az egész városrész, ezen a helyen is új építések indultak, ekkor készült el a Döbrentei utcai szárny is, amit egy budai polgár lakóháznak szánt. 1830-ban viszont hozzákapcsolták a Hét Választófejedelem fogadóhoz, ami mögött már működött egy másik, az Aranyperec fogadó.
Az árvíz előtt a fogadóban főként kocsisok és kereskedők szálltak meg, pont ezért alakítottak ki ekkora kaput, hogy be tudjanak jönni a lovas kocsijukkal – erre ma már nincs lehetőség. A ma kiállítótérként működő épületben hét, egymásba nyíló szoba van, mindegyik falfestése más-más hangulatú és motívumvilágú, az egzotikus tájat és madarakat ábrázoló még a 19. századból való.
A Virág Benedek Ház nyitvatartási idejében az épület udvarába bárki szabadon bemehet, olvashat a diófa alatt, kipihenheti egy picit a hétköznapok fáradalmát, ha viszont szemfüles, akkor néhány nyáresti koncertet is elcsíphet a titkos kis udvaron.
