Olyat egy pékség kapcsán viszonylag ritkán mond az ember, hogy „de jól éreztem ott magam”, velünk mégis így esett, amikor autóba pattantunk, és meg sem álltunk a XVIII. kerületi, kicsit mesebeli hangulatú Gyékény térig, ahol a Szakajtó kispékséget találjuk. A kispékség szó szerint értendő: ha már két vevő bent van, tele van a hely, ezért az egymás után érkező vásárlók szépen beállnak a pékség előtt gyakran kialakuló sorba. Valahogy azt látni mindenkin – férfin és nőn, idősen és gyereken –, hogy ez itt így működik, ez a dolgok rendje, hogy néha sorba kell állni a finomabbnál finomabb, ránézésre is nagyon kívánatos péktermékekért, ezért nem látni türelmetlen, ideges vagy felháborodott arcot. Lehet közben beszélgetni egymással, és a terecske is olyan kis szép.
A sorban uralkodó békés, már-már békebeli hangulat persze nem véletlen. A Szakajtó alapvetően a környékbeliek kisközösségét szolgálja ki, ami pedig – ha jól hallottam – összetartó és barátságos közeg. Ragyogóan illik bele a képbe a kispékség, ami egy egyszemélyes vállalkozás. Anita, a pék nagyjából nyolc évvel ezelőtt költözött a környékre a családjával, de akkor még más hivatást űzött, egy multicégnél dolgozott – egyre kiégettebben. Nem sokkal a Covid előtt mondott fel, akkor még nem sejtve, hogy milyen két év következik. Közben viszont már tanulta a pékszakmát, amire első körben még csak mint hobbira gondolt, de aztán menet közben megjött az étvágya, hogy nyisson egy péküzemet és egy hozzá tartozó kis üzletet.
A Gyékény téren volt egy lerobbant cukrászda, Anita ezt vette és alakította át, hogy a megálmodott péküzem és -üzlet legyen belőle. Előbbi egy évvel ezelőtt, tavaly tavasszal nyitott meg, utóbbi pedig pár hónappal később – ahogy a méltán népszerű költemény címe is mondja –, szeptember végén. És onnantól indult el igazán a munka, sültek a finomságok, épült a vevőkör, és közben időnként egy-egy fejlesztés is lezajlott. A környéken egyébként nem a Szakajtó az egyetlen péküzlet: van több albán típusú pékség meg a nagyobb bevásárlóláncok saját pékségei, de olyan, az új szelek szárnyán járó kézműves-vállalkozás, mint a Szakajtó, nincs még egy. Keddtől péntekig 13 és 19 óra között tartanak nyitva, szombaton reggel 8-tól 13 óráig, vasárnap és hétfőn pedig zárva vannak. Itt mindig minden friss, aznap lett sütve, amikor az üzletbe kerül, merthogy Anita már éjjel 2 és hajnal 4 között elkezdi a napi műszakot, és nyitásra meg is van mindennel. Az árakra sem lehet panasz, teljesen az átlagosat képviselik.
Anita kimondottan kreatívan áll a sütéshez, bátran kísérletezik, így vannak saját fejlesztésű péktermékek is, nem csak a szokásos, például kifli, ami ennek ellenére a legnépszerűbb portéka a polcokon. Minden más is ott van, ami egy modern pékségben kötelező elem: mindenféle, hangsúlyosan nem fehér kenyerek, kalácsok, gyümölcsös-magos péksütik, babka és focaccia meg még egy csomó minden. Anita eleve úgy áll hozzá a mesterségéhez, hogy bár végigjárta az iskolát is, időnként, egy évben egyszer elutazik valahova a világba egy hónapra, oda, ahol tanulhat valami újat. Járt már Dániában és Spanyolországban, és mindkét helyen végigpékeskedte egy-egy üzemben azt az egy-egy hónapot. Kapott is kellő muníciót meg inspirációt mind a dánoktól, mind a spanyoloktól, és ez a péksütiken is érezhető (lásd például: a dánok és a kardamom).
Bár az üzletben nem Anita szolgál ki, és sokszor besegít a férje is, alapvetően mindent ő csinál és talál ki, mondhatni, a szíve-lelke a Szakajtónak. Kicsit olyan, mint egy jó boszorkány, aki beköltözött az erdőből a városba, ahol szorgosan sütögeti a varázslatos süteményeit és pékáruit, és közben még arra is jut ideje, hogy a környék szépítésére is gondot fordítson. Így például elérte már azt is, hogy végre zebra kerüljön a Gyékény térre, ahol korábban nem volt, pedig van ott egy nagy játszótér is. A pékséget körbeölelő piciny, árnyas parkot pedig angolkertté alakítják át a kezdeményezésére, hogy tényleg ne csak a pékáruk, hanem a pékség környéke is varázslatos legyen. Akkor pedig a pékmester kiül majd a pékség bejárata mellé állított színes kis padocskájára, és a kávéját kavargatva elégedetten végigtekint a kis birodalmán, miközben szóba elegyedik a pékség előtt péksüteményért, kifliért és kenyérért sorban álló környékbeliekkel.
