Hosszú várakozás után végre megnyílt a Nemzeti Múzeum mögötti egykori klasszicista őr-, majd kertészház gyönyörűen felújított épületében a főváros negyedik Auguszt cukrászdája.
Amikor új hely nyílik Budapesten – mi, gasztronómiai újságírók – rohanunk, hogy az elsők között tudjuk tesztelni a kínálatot. A régóta várt Geraldine megnyitásakor egészen más volt a helyzet. Egy Auguszt cukrászdát ugyanis nem kell tesztelni. Mindenki pontosan tudja, hogy milyen jó. A legújabb lokáció elképesztően erős üzenete volt az, amit a történelmi környezet hangulatával együtt minél előbb magunkba akartunk szippantani.
Mi lehet erősebb üzenet annál, hogy a 219 éve alapított Nemzeti Múzeum kertjében a 151 éves Auguszt-cukrászdinasztia nyitja meg legújabb helyét? Ez nemzetünk túlélésének és a nehézségek közötti örömkeresésének szimbóluma. Ilyenkor nem kell külön felmérést készíteni a lehetséges célközönségről sem, mert konkrétan mindenki az: a turisták, a Palotanegyed lakói, a gyerekek és az aggastyánok. Jó érzés volt látni, ahogy a nyitást követően egyből megtelik a terasz, folyamatosan jönnek az emberek, és láthatóan magukénak érzik ezt a kis gyöngyszemet a főváros talán legegyedibb hangulatú kertjében.
Auguszt-Arató Flóra és férje a Fény utcai cukrászda, a farkasréti Auguszt Pavilon, illetve a Ferenciek terénél található Auguszt Belváros után a Múzeumkertben megnyitott egységében nem csak az édességeken van a fókusz. Hamarosan könnyed ételekkel várják a bruncholni vagy ebédelni vágyókat, de a Geraldine tökéletes rendezvényhelyszín is.
A névadó Apponyi Geraldine az 1930-as években a Magyar Nemzeti Múzeum kioszkjában dolgozott, de egy fénykép alapján I. Zogu albán király elhívta magához Tiranába és feleségül vette, királynévá téve az elszegényedett grófi leszármazottat. Az ő tiszteletére alkották meg a könnyed csokoládé-, birsalmazselé- és tojásfehérjelapok kombinációjából születő Geraldine-szeletet (990 forint).
Az igazi, főzött fagyi (350 Ft/gombóc) természetesen alapvető része a kínálatnak, ahogy az ikonikus – más cukrászdák által is átvett – E80-szelet (880 forint), amit 1992-ben Auguszt Elemér bácsi nyolcvanadik születésnapjára készített – meglepetésből – a család, a kávé–csokoládé–marcipán hármasát tökéletesen elegyítve.
Nem hinném, hogy külön győzködnünk kell bárkit is. Aki arrafelé jár, az úgyis be fog térni legalább egy kávéért vagy egy adag fagyiért, és persze azért, hogy megcsodálja történelmünk egy gyönyörűen felújított kis darabját, ami ha (mondjuk) 175 éve nyílt volna, akkor valószínűleg Petőfiék sem a Pilvaxból indulnak a Múzeum lépcsőjéhez Nemzeti dalt szavalni.
