Tóth Csaba világéletében a vendéglátásban dolgozott – eleinte a magyar tenger mellett, majd amikor azt elunta, előbb egy szezonra Horvátországra, majd a napfényes Spanyolországra cserélte a Balatont. 10 év után már nagyon hiányzott neki Magyarország, gondolkozott a hazaköltözésen vagy egy valenciai magyar bisztró indításán, de a tavaly tavasszal lecsapó Covid eldöntötte a kérdést – így Csaba nem a magyar konyhát vitte Spanyolországba, hanem Valenciát hozta Budapestre. Ami azért is különösen üdvözítő, mert tapasozókból ugyan akad pár Budapesten, de paellát inkább csak pop-up jellegű helyeken kapunk, mióta a Hold utcai vásárcsarnokban lévő paellázó bezárt.
A nyár nagy részét azzal töltötte, hogy üzlethelyiséget keresett itthon. „Fontos volt, hogy utcára nyíló, széles ablakaink legyenek, hogy kívülről is látszódjon, ahogy a paellát készítjük. Túl nagy helyiséget sem akartam – 14-16 emberre lehet figyelni, ennyit tudok lelkesen kiszolgálni” –
mondja.
A körúti üzlet valóban nem túl nagy – pár asztal lesz csak benne, illetve egy pult, ahol borozni és sonkasajtozni lehet –, több tapast ugyanis későbbre sem terveznek. Az ablak előtt a széles pult áll, itt készül a hely névadója és főszereplője, a paella, rögtön négy változatban. A padlón spanyol csempe, a falakon pedig az Almodóvar-plakátok világát idéző fekete-vörös dominál. A belső egyáltalán nincs túldíszítve, a két oldalsó fal egyikén a rendelhető borok, a másikon három különböző spanyol sonka dekorálja a falat és erősíti a spanyol életérzést.
Az étlap sem hosszú – tortilla, gazpacho, saláta és sajt-olajbogyó-sonka-válogatás szerepel rajta, a fókusz a már említett paellán van. Mivel Csaba Valenciában élt több mint tíz évig, természetesen a paellák őse is szerepel az étlapon, három másik rizses étel kíséretében.
„A paella alapvetően a földművesek étele volt, és került bele minden – éhínség idején állítólag még patkány is. A tipikus valenciai paellában van csiga, nyúlhús és csontos csirkehús – mi ebből kettőt kihagytunk, időszakosan legalábbis, a magyar vendégek ugyanis idegenkednek a csontos csirkehústól és általában a nyúltól is, nem beszélve a csigáról” –
magyarázza Csaba, hogy miért maradt ki a paellából a két autentikus hozzávaló. Aggodalomra amúgy semmi ok, a kész paella így is nagyon finom és szaftos.
Egyetlen hibája van: a paella egyik koronája, a széles, lapos edény szélére finoman odasült rizsréteg hiánya, amit a házhoz szállítás miatt most egy darabig hanyagolnak. De Csaba ígéri, amint a vendégek asztalhoz ülhetnek, ott lesz a barnára karamellizált rizs. A paellákat egyébként főleg több főre lesz majd érdemes rendelni – 2, 4 vagy 10 személyes edényekben. Ezekre a serpenyőben érkező paellákra fél órát kell várni, de csak nekünk készülnek, és pont úgy érkeznek az asztalhoz, mintha Spanyolországban lennénk. Ha valaki egyedül érkezik, akkor sincs veszve semmi, de ez esetben, akárcsak a házhoz szállításnál, egy nagyobb, közös serpenyőből, külön érkezik majd a rizses étel.
Csaba egyébként szeretné, ha egy pohár borra vagy egy kis falatkázásra is betérnének majd később az emberek. „Három különböző borunk, sonkánk és sajtunk van” – mondja. Egy-egy alap-, jó és prémiumkategória mindháromból. Mellé van tortilla de patatas (790 Ft), azaz spanyol krumplis omlett, valenciai saláta (1390 Ft) és gazpacho (890 Ft) is. A sajt és a sonka mellé van olajbogyó is – itt az árakon még dolgozunk, de nyitásra az is meglesz. Alig várom, hogy ezt a prémium Monte Nevadót is megvághassuk” – mutat a felette függő méretes sonkára. Mint meséli, nem akartak tapasbárt csinálni, de lehet, hogy egy-két ismertebb darab felkerül még az étlapra, ha a vendégek kérnék.
A valenciai paella (1990 Ft) mellett van még vega (1490 Ft), kacsahúsos (2190 Ft) és tenger gyümölcsei-s (2990 Ft) opció is – Csaba szerint lehet, hogy később fognak változtatni, hiszen Spanyolországban a paellának rengeteg változata van, de a négy változatot egyszerre semmiképp nem szeretnék túllépni. A tervek között szerepel még egy terasz is, leanderekkel, mediterrán növényekkel és utcazenésszel – hogy tényleg úgy érezzük magunkat, mintha Valenciában lennénk.
