We Love Budapest: Ha röviden kéne összefoglalni a SUB.LAB.PRO The Ensemble Program kezdő impulzusait, születését, céljait, mivel kezdenétek?
Juhász Péter: Nyolc évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk először a kurzusszervezés ötlete az akkori partnereimmel, Ács Adriennel és Mikó Dáviddal. Ennek az eredménye az International Dance Week Budapest workshopfesztivál lett. Az ezt követő évek alatt érlelődött bennem az ötlet, hogy egy hosszabb távú előadó-művészeti programot indítsak fiatal táncművészeknek. Végül a Covid kreálta szabadidőnkben Jennával együttműködve sikerült életre kelteni a tervet. Fontos megemlíteni, hogy az első ehhez hasonló kezdeményezés a Fejes Ádám-, Hámor Jocó-, Juhász Kata-féle MU Terminál volt, aminek pályakezdő táncművészként én is részese lehettem.
Jenna Jalonen: Olyan fiatal táncművészeket kerestünk, akik már végeztek valamilyen iskolát, de a professzionális karrierjüket még nem kezdték el. Célunk, hogy ez a 9 hónapos program egy hidat építsen nekik a pályakezdéshez. Ezalatt színpadi tapasztalatot szerezzenek, fejlesszék magukat, hogy a legfelkészültebben kezdhessék el a professzionális táncoskarrierjüket. A koreográfusokkal való munka mellett olyan szakmai kiegészítő eszközöket kínálunk a táncosoknak, amik elengedhetetlen kellékei a szakmának. Az akkreditált klasszikusabb irányzatú iskolákban a tantervbe nem fér bele minden. A betonbiztos technikai alapokon van a hangsúly, ami csak bizonyos szintig elég.
WLB: Mi volt az, ami hiányzott nektek az átadott tudáskészletből?
J. J.: A gyakorlatiasság, amit az idők során magamra szedtem. Hogy hogyan tudom magam navigálni professzionális szinten, hogy lehet közel kerülni projektekhez, társulatokhoz, hogy tudok felvételizni, adózni, hogy kell leszerződni. Minden, ami nem maga a tánc.
J. P.: Ha mindezekről előbb tudunk, talán könnyebb lett volna. Sok a táncos, a tehetség, nagy a versenyhelyzet, nemcsak a technikád számít, hanem az is, hogy hogyan tudod magad menedzselni. 120 emberből végül 8 került be a programba, akikkel igyekszünk csapatszinten és egyénileg is foglalkozni, ilyen kérdések kapcsán is. Együtt keressük a rövid távú és a hosszú távú célokat is. Az említett gyakorlatiasság mellett persze a színpadi jelenlét fejlesztésére és a kreációs folyamatokra helyezzük a fő hangsúlyt.
WLB: A meghallgatást le tudtátok vezényelni élőben, vagy nektek is betett a járványhelyzet?
J. J.: Európa-szerte szerettünk volna élő meghallgatásokat tartani, de sajnos a Covid közbeszólt, ezért videóval lehetett jelentkezni.
WLB: Hogy néz ki előreláthatóan ez a 9 hónap? Milyen állomásokra bontjátok?
J. J.: Szeptembertől májusig bezárólag 7 kreációt csinálnak majd. Az első blokk három kreációból áll, ennek láthatjuk a bemutatóját december 17-én, Topáz címmel. Januárban indul a
„personal creation”, amihez a táncosok szabad kezet és teret kapnak majd, emellett mi infrastruktúrát és mentorálást biztosítunk nekik. Ezt a MU Színházban mutatják be, február elején. Tavasszal lesz ismét egy tripla kreációs blokk újabb koreográfusokkal, ezt május végén szintén egy trafós bemutató követi.
WLB: Az egész mentorációról talán a biztonság, a gyakorlatiasság és a bizalom, ami eszembe jut. Illetve az, hogy bárcsak az oktatásban minden szakterületen lenne hasonló lehetőség…
J. P.: A biztonság az előadó-művészetben esszenciális. Szerintem akkor lehet jól teljesíteni, érvényesülni, ha ez megvan. Az intézményekben, társulatoknál olyankor sérül a kreativitás, amikor a stressz, a hierarchikus versenyek előkerülnek.
J. J.: Igyekszünk olyan környezetet kialakítani a csapatnak, ahol azt érzik, hogy velünk egy szemmagasságban vannak, mellérendelt a viszony. A demokráciában hiszünk, mindent megbeszélünk, közösen döntünk. Vannak pozíciók, nyilván, de transzparens a kommunikáció. Mindenki jelen van és beleteszi a legjobb tudását a munkába. Gyakorlatilag ez a 9 hónap teljes munkaidős elfoglaltságot ad nekik, rengeteg próbával, társulatszerű struktúrával.
WLB: Mire számítson, aki jegyet vásárol a Topáz előadásra?
J. J.: Ez az első egy nagyon „nőies” program lesz. Egyrészt három nő a koreográfus, másrészt az Ensemble csapata is javarészt lányokból áll, illetve maga a topáz mint drágakő is egy önbizalom-erősítő, kreativitást megélő, a szépség megbecsülésére sarkalló ásvány. Maria Kolegova kreációja némileg folklorisztikus, ugyanis megjelennek benne a villik, amik természetfeletti lények, az esküvőjük előtt elhunyt fiatal lányok szellemei. Mariáék ebből indultak ki a munka során. Hód Adrienn egy improvizatívabb, viszont house dance lábmunkára alapuló és annak a mozgását dekonstruáló kreációval készült, ami a 20-as évek fiatal flappers táncosait jeleníti meg. Az akkori modern nőket a mostani modern nőkkel párhuzamba állítva. Végül az én koreográfiám a körre mint térformára reagál. Elvégre a néptáncokban, a rituálékban is fontos a kör, nekem ez szorosan kapcsolódik a tánc eredetéhez, származásához, amit egyfajta kortárs koncepcióba helyezek. Ráadásul ehhez élő zenei aláfestést kapunk Siblicity (TOTIM Records) jóvoltából.
WLB: Egy premier nemcsak a műfajt kedvelő nézők miatt fontos, hanem a szakma miatt is. Esetetekben talán hatványozottan, hiszen az Ensemble munkája most mutatkozik meg először.
J. P.: Sok koreográfust, társulatvezetőt hívtunk el, fontos számunkra, hogy a fiatal táncművészeink elismert hazai szakemberek előtt mutathassák be tudásukat és lehetőség szerint akár Magyarországon kezdjék meg professzionális karrierjüket. Persze ezt ne húspiacszerűnek gondold, sokkal inkább magok elültetése a fejekben és alkalom a kapcsolatépítésre.
Az előadásról ide kattintva találtok további információkat, jegyet pedig itt vásárolhattok a premierre.
