Budapestről bő 30 perc az M5-ös autópályán, Pest megyében. Dabas kedves, rendezett kisváros, de a homokhátsági környék gasztronómiájáról eddig csak kevés szó esett. Most sem egy speciális helyi fűszerről szólunk, bár átvitt értelemben annak is hívhatjuk a Dabas Deli Bistrót. Megízesíti a főteret, találkozóhelyet kínál a helyieknek, pihenést a fáradt vándoroknak és különleges delikateszholmival hívogat. Bátor vállalás, de valószínűleg bárhol a világban megállná a helyét a fentebb sorolt funkciókat illetően.
Gondolkozhatunk azon, hogy melyik autópályánál, bekötőnél ismerünk olyan éttermet, netán csárdát, amiért érdemes megállni. Amire azt mondjuk, hogy 1-1,5 órás pauza is belefér, mert az ő asztalaiknál kapunk valami igazit, törődésben vagy ízben például. Valaki egyből rávágja a kedvencét, más szomorúan legyint, hogy ilyen már nincs is. Ajánlunk egyet Dabason, amit fiatal kora ellenére már az átutazók, a helyiek és a budapesti foodie-k is a szívükbe zártak.
Az ötlet több évtizedet érlelődött: Pócsik László a világ nagy vagy éppen kisebb városainak látogatásakor kezdte megfogalmazni céljait, melyben egyre határozottabb képet öltött egy specialty kávézó, egy delikatesz és egy jó bisztrókonyha sajátos elegye. Olyan hely, amely a Mexikói-öböl partján, Dél-Európában és az Alföldön is közönségre talál, ahol értő kezekre bízhatja a gasztronómiát, ahol vendégül láthat.
Több vállalkozást vitt már sikerre, most a Dabas Deli Bistrón a sor. 2021 nem mondható a világ (vendéglátásának) legszerencsésebb évének, abszolút nehezített a pálya. A Dabas Deli Bistro tulajdonosa viszont most váltotta valóra célját, egy elsőre meglepő, de második olvasatra igenis megalapozott helyen. Több ügyes „fecske” csinált már nyarat a fővároson kívül: az Anyukám mondtát megelőzően Encs sem volt egy gasztronómiai zarándokhely, de a 2000-es évek eleje előtt Köveskálon sem adták egymásnak a kilincset a klasszabbnál klasszabb éttermek vendégei.
Ezen a síkon elindulva Dabas is kaphatna egy „pint” a Budapest tábla utáni gasztronómia területén, ráadásul előbbiekkel ellentétben fontos helyi vendégbázissal is bírhat, mégiscsak egy tizenhatezres városról beszélünk. Ezt az utat a Bearkery Műhely – családi kovászos pékség – megjelenése már elkezdte kikövezni, de most Pócsik Lászlón és csapatán a sor!
A Dabas Deli Bistro esetében egy sokat látott, „vegyes tüzelésű” kollektíváról van szó: a világban és a fővárosban edződött szakemberekről és néhány lelkes környékbéli munkatársról, akik kapva kaptak az alkalmon, hogy egy igazán színvonalas helyen dolgozhassanak. Ha fogalmazhatunk így, a koncepció kreatív karmestere Czinege Tamás, aki egyéb projektek mellett a Nu Bistróban, a Sarki Fűszeresben és az Essence Delicatesben is showmanként tett hozzá a helyek atmoszférájához, közvetlenül megszólítva a vendégek, formálva a makroközösségek ízlését.
Jelenik Zsolt séf és Horváth Dániel séfhelyettes már összeszokott konyhai csapatot alkotnak: több budapesti topétterem után most Dabason találták meg a szinergiát. Kocsis Sándor a Bock Bisztróból lehet ismerős, míg a delikateszrészleg háziasszonya, Potsubay Renáta például a Sarki Fűszeresből.
Nem is olyan régen kávézó és kifőzde jellegű hely működött itt, így teljes átalakítást, sok fejlesztést kívánt a főtéren található egység, amely a csupasz betonfalaktól épült újjá. A végeredmény valóban stílusos, nemzetközi, kényelmes, praktikus és szemnek/léleknek is kellemes. Magas polcokon sorakozik a gourmet-csemege gondosan szelektált választéka, a szép boroktól a díjnyertes olívaolajakon át a szezonális tematikus csokoládékig.
Magyar és nemzetközi termékek egyaránt – ez fontos célkitűzés, mert vannak olyan kedvelt termékek, amik messzebbről érkeznek, míg folyamatban van a közeli és még közelebbi finomságok felkutatása is. Ez egy kiemelten izgalmas terepmunka.
A Dabas Deli Bistro reggeltől estig él, jó kávéval, még jobb reggelifogásokkal, helyben készült péksüteményekkel, szendvicsekkel. A Ligur menti erdei omlett (1890 forint) egy mediterrán fogás, ami szakít a divatos reggelizők buggyantott tojásos vonalával. A nagykunsági omlett (1690 forint) a ház szárított paradicsomjai mellett spenóttal és túrkevei kecskesajttal válik teljessé, a megyaszói mangalicakolbásszal készülő füstös rántottához (1390 forint) feldbergi sonkát is adnak, a húsimádók kedvéért.
Reggeli után, ebéd előtt bátran be lehet térni egy sütemény-kávé kombóra, majd, ahogy halad előre a nap, a konyha felkészül a combosabb tételekre. Este természetesen mindezt jó borokkal, habzókkal, sörrel, vagy ha úgy jön ki a lépés, Aperollal támogatva. Az adagok kiadósak, az ízek pedig intenzívek. Tetszik a határozott fűszerhasználat, hogy jól bánnak a húsokkal, hogy nincs túlhúzva a fine bistro vonal.
A tokaji kacsamájpástétomot (2490 forint) házi briósra kenjük, hozzá vörösboros-balzsamos szilvalekvárt kínálnak. A lágy kacsamáj és a gyümölcsök találkozása mindig örömteli, ők is nagyon jól eltalálták. Előételben mégis a tárkonyos magyartarka-leves (1590 forint) vitte a prímet, préselt, lágy borjúhússal, roppanós zöldségekkel. Bármikor újrakanalaznánk.
A barna vajas csirkemellsteak konyakos körtekompóttal és márványos burgonyapürével (3290 forint) pont egy olyan szárnyasétel, ami csavar egyet a húson, mégsem lesz belőle főszereplő.
Ezt a posztot a komlón puhított marhapofapörköltnek (3990 forint) adjuk, tojásos galuskás körettel. Nem tudnánk belekötni, de nem is akarunk: érthető, ízletes és mindenkinek a kedvére tehet – a konyhai technikák megfejtésére ösztönzi a dabasi anyukát, az M5-ösről lehajtásra kényszeríti az átutazóban lévő üzletembert. Hoppá, helyben vagyunk! Itt is van a fentebb említett 1,5 órás pauza, egyetlen fogásért.
Ha belefér még, akkor a Dabas Deli Bistro Sacher-fantáziáját is ajánljuk: légies, frissítő krémsajttal és savas-zamatos málnával.
