Varga Marianna Angliában töltött tanulóévek és kertészmérnöki diploma után igazi teatudósnak mondhatja magát. Arra vállalkozott, hogy egy különleges, hazánkban is termeszthető teafajta nagykövete lesz. A teázás iránti szenvedély átjárja az életét, váci kertjében folyamatosan kísérletezik a cserjével, többféle workshopot tart, ahol szükséges, tanácsot ad.

A világon meglepően sok szép történet kezdődik úgy, hogy van egy lehetetlennek tűnő projekt, amire ráengednek egy hollandot. A tengerből ezer éve szárazföldet kreáló, a leküzdhetetlen problémák megoldására, úgy tűnik, genetikailag kódolt nép egyik képviselőjét kell keresnünk az Európában termelt tea mögött is. Johan Jansen japán botanikusok segítségével 8 év alatt fejlesztett ki egy különleges, akár -15 foknak is ellenálló teafajt, majd elkezdett olyan európai országok és termelők után kutatni, amelyek/akik szívesen foglalkoznának az ötlettel.

Itt jön a képbe Varga Marianna, aki nem véletlenül került a holland teamegszállott látókörébe, ugyanis a kertészmérnöki diploma megszerzése után, eredetileg fél évre tervezett, majd 6 évre nyúlt londoni tartózkodás során, a témában jelentős ismeretanyagot, kapcsolatrendszert gyűjtve, maga is kiváló és professzionális teaimádó lett. Jansen tehát felkérte Mariannát, hogy legyen a különleges teafajta nagykövete, ő pedig azóta is igyekszik minél több termelőhöz eljuttatni a cserjéket, ezzel párhuzamosan eredeti szakmájából származó ismereteit felhasználva kutatja a növény termesztésének lehetőségeit. Szenvedélye odáig ragadta, hogy jelenleg más fajták kipróbálásával is kísérletezik, workshopokat tart, és a növények szobai tartására is buzdít.

Marianna 2018 óta foglalkozik teatermesztéssel, segítségével ez alatt az idő alatt hat kis teakert jött létre hazánkban. Európában több országban is kísérleteznek amúgy a cserjékkel, vannak még kertek Angliában, Írországban, Németországban és Portugáliában is. Az Azori-szigetek kakukktojásnak számítanak, ugyanis itt a sajátos mikroklíma miatt már hosszabb ideje termelik a teát, míg Grúzia bizonyos részeit a szovjet időkben – ahogy minket a vas és acél országa, úgy őket – a teával folyó Kánaán szerepébe kényszerítették. Az oroszok távozása után ma már nem nagyon van nyoma ennek sem.

Mit igyunk, és hogyan?


Marianna szerint az otthoni teázás során már azzal is javíthatunk az italunk ízén és minőségén, ha a vizet nem 100 fokra forraljuk, hanem csak 80-ra melegítjük, a tealeveleket pedig csak 2 percre hagyjuk az italban. Ha így teszünk, akkor a kellemetlen, markáns ízű csersavból kevesebb, illóolajból viszont több oldódik a főzetbe, aminek az eredménye virágos, gyümölcsös íz. A szálas tea természetesen mindig finomabb, mint a filteres. A helyesen és a helytelenül elkészített főzet íze között számottevő a különbség, érdemes betartani az alapszabályokat, mert nagyon szórakoztató érezni, ahogy az egyszerű ital íze a hűlés hatására megváltozik.

A Vác környéki kertben – ahol lelkesedésével 10 perc alatt változtatott bennünket nagyvárosi farkasból háncskosárba mezítláb teát szüretelni vágyó ősanyává – Marianna kertészmérnöki tudását is latba veti, új fajtákkal és művelési módokkal kísérletezik. 

A Vác környéki kertben – ahol lelkesedésével 10 perc alatt változtatott bennünket nagyvárosi farkasból háncskosárba mezítláb teát szüretelni vágyó ősanyává – Marianna kertészmérnöki tudását is latba veti, új fajtákkal és művelési módokkal kísérletezik. 

Az itt található 67 kis bokron próbálta ki a bakhátas művelést, a kicsikék már ötévesek. Az agrofólia bevált, mióta használja, jóval kevesebbet kell locsolnia. A teacserje magas nitrogénszükségletét pedig műtrágya helyett a talaj nitrogéntartalmát befolyásoló növények ültetésével igyekszik orvosolni. A tea igazi problémája azonban az, hogy a környékbeli talaj nem elég savanyú számára. Ennek ellensúlyozására többféle módszer áll rendelkezésre, Marianna itt is a természetesség híve, például fenyőtűt forgat a földbe.

A tea vulkanikus talajon, monszun éghajlaton őshonos. Sajnos a klímaváltozás, a rövidülő, de rendkívül intenzív esős időszak miatt bekövetkező szárazság és a viharok okozta talajerózió miatt 2050-re arra kell számítani, hogy jelentősen kevesebb és rosszabb minőségű lesz a termése, és az előállítási költségei (műtrágyázás, kártevők elszaporodása miatti permetezés, locsolás) növekedni fognak. Nem túl valószínű, hogy az elenyésző méretű európai termőterület fogja megmenteni a világot a tea nélküli, félálomban töltött élettől, annál is inkább, mert télen a növény nyugalmi periódusba kerül, nem lehet szüretelni, Európában pedig viszonylag hosszú ez az időszak.

Kis ízkalauz


Fehér tea:
Ha van otthon teacserjénk, mi is könnyen készíthetünk magunknak. Ehhez szüreteljük le a növény csúcshajtását és az alatta levő első levélkét, amit 24 óráig szárítunk.
 
Zöld tea: A csúcshajtást és az alatta levő két levélkét kell leszüretelni, amit a szárítás mellett másképp is hőkezelnek, például wokban kisütnek.
 
Fekete tea: A zöld tea fermentált változata, amely fiatal növényből nem készíthető.

A teacserjének a legfrissebb hajtásait használjuk, hiszen ezeknek van a legerősebb íze, és ezek a leggazdagabbak antioxidánsokban, vitaminokban. A kész főzet íze a cserje korának előrehaladtával egyre erősebb lesz, hiszen – csakúgy, mint a szőlő esetében – a növények gyökérzete egyre erősebb, kiterjedtebb lesz, a felvett tápanyagok pedig egyre komplexebb aromákat csalogatnak elő a levelekből is. Az egyik legértékesebb minden évben a first flush, a tea téli, nyugalmi periódusa utáni első hajtásokból készült főzet, hiszen ezekben a levelekben összpontosul a tavaszi életerő, a tápanyagok. Egy fő részére nagyjából 2-3 csúcshajtás szükséges egy csésze tea készítéséhez.

Marianna kemény munkára adta a fejét, ennek ellenére mi kicsit irigyeljük, hogy képes volt elmélyülni és harmonikus viszonyt kialakítani azzal, amit ennyire szeret csinálni. Teanagyköveti munkáját nagyon ergonomikusan alakította a növény éves periódusaihoz. Ősztől májusig teaworkshopokat tart, amelyek során a helyes teázásra tanít mindenkit, amely kiváló módja annak, hogy 5 perc pihenést, énidőt vásároljunk, ami összességében olyan üdítő lehet, mint egy gyors jóga.

A teacserjék eközben a fólia alatt nyugalmi periódusukat töltik. A takaró csak márciusban kerül le róluk, ekkor kezdetét veszi a szezon. Nyáron a teát folyamatosan locsolni, gyomlálni kell, úgyhogy ad munkát rendesen. Marianna ennek a monotonitását úgy igyekszik oldani, hogy kiscsoportos teakerti sétákat tart.

Egy ilyen séta után biztos eszünkbe fog jutni, hogy saját teát neveljünk, amit amúgy mindenkinek ajánlunk is. A cserje ugyanis kifejezetten dekoratív, októberben kezdődő virágzása a szobában egészen januárig kitart, és kellemes illattal vonja be a lakást. Savanyú földben, rendszeresen öntözve érzi jól magát, és pár csészére való új hajtással hálálja meg gondoskodásunkat. Reméljük, hogy Marianna segítségével minél többen kapcsolatba fognak kerülni ezzel a bájos növénnyel, ami élénkítő hatásával annyira sajátosan járul hozzá ahhoz, hogy szebb legyen az életünk.

Címkék

Elérhetőségek

Kamélia Kert Facebook-oldal Weboldal