Kelemen D. László afféle karanténvállalkozó – a Covid előtt sokfelé megfordult a világban, élt Oroszországban, Máltán és Londonban, volt szakács és gasztronómiai szaktanácsadó, de benne volt az 1000 JótEvő étteremben is, ahol a hazai közönség az orosz, míg az itt turistáskodó szláv vendégek a magyar konyhával ismerkedhettek. A szláv konyha különösen közel áll a szívéhez: szakácsként Oroszországban is megfordult, és sokat tud mind a lokális, mind az összorosz konyháról.
Már a tavalyi karantén előtt megfogalmazódott benne, hogy a nagy éttermes múlt után szeretne egy olyan kis bisztrót vagy street food helyet, ahol nem kell 15 embert mozgatni és összehangolni, ahol csak 1-2 ember felel mindenért. Továbbá az is, hogy a szláv konyhák százféle töltött batyuját – amit gyűjtőnéven és az egyszerűség kedvéért pelmenyiként említünk – meg kéne honosítani itthon, hiszen aki egyszer kóstolta, az máskor sem fogja visszautasítani. És mivel Ukrajnában vagy Oroszország bármelyik részén a pelmenyi egy street food műfaj, készen is állt a terv. Aztán jött 2020 tavasza.
László nem esett kétségbe – barátai unszolására elkezdett pelmenyit gyártani, először csak otthon, szórakozásból. Majd csinált egy Facebook-oldalt Pelmenyi Király néven, ahonnan már rendelni is lehetett. Ahogy az előbb említettük, akik egyszer ráharaptak, többé nem eresztik sztoriról van szó
–
olyan hamar népszerű lett a termék, hogy csakhamar sold outtal indította a napot.
A termék tehát működött, így aztán László keresett egy üzemet is, hogy tényleg nagy tételben tudja gyártani a kis töltött batyukat. Nem mintha az üzemmel óriási gépesített lépéseket emelt volna az iparba: a töltelék és a tészta is helyben készül, a hajtogatás sem gépiesített – egyedül a tészta nyújtása az, ami nem kézzel történik. A kész terméket eddig fagyasztva házhoz szállították nekünk, kilós kiszerelésben, de mostantól séta közben is felkaphatunk egy adagot – tegnap ugyanis
a Nagymező utcában
megnyílt a Pelmenyiző no.1.
A szám azért van, mert László eltökélt szándéka, hogy a hamburger, a gírosz és a pizzaszeletek tengerébe visz egy kis változatosságot, és megtöri a három budapesti street/fast food hegemóniáját egy kis jófajta pelmenyivel. A műfaj garantáltan működik, hiszen, ahogy már említettük, szláv nyelvterületen minden sarkon találunk egy pelmenyicát, vagyis pelmenyizőt. Az első franchise-tagot egyébként Hegedűs Ádám és Szűcs Róbert nyitották – mindketten a vendéglátásból érkeztek, így aztán nem kezdőként láttak neki a feladatnak.
A Pelmenyiző no.1 egy pici helyiség, ahol a poszt-Covid időkben is maximum 3-4 ember tud majd egyszerre leülni. Nincs kávé, nincs kiegészítő ez meg az – a fókusz azon van, hogy egy termékkörben viszonylag baráti áron a maximumot adják – és ez sikerült is. A pelmenyik mellett 3-féle levest találunk az étlapon – egy borscsot (990 Ft) és két erőlevest pelmenyivel dúsítva (690/790 Ft) –, valamint 3-féle derelyét. A derelyék nem a klasszikus magyar krumplis tésztás, prézlis darabok, tulajdonképpen az orosz varenyiki közeli rokonai túrós-barackos (590 Ft), meggyes-mákos (690 Ft) vagy szilvás (590 Ft) töltelékkel. A csupasz párnácskákat tejföllel és porcukorral kapjuk, így talán kevésbé tömnek, mint a hagyományos, prézlis verzió.
A rivaldafényben azonban kétségkívül a pelmenyi marad – a 6-féle ízléses, töltött csomag elég autentikusnak számít, ha csak nem számítjuk azt, hogy kevesebb ecettel öntik nyakon, mint ha egy szentpétervári pelmenyicában kérnénk ugyanezt. A batyukból kérhetünk kis és nagy adagot – a nagy adaggal óvatosan, mivel jó 40 dkg pelmenyit rejt, szóval kell hozzá éhség rendesen –, és a töltelékeket is variálhatjuk. Az első termék a szibériai pelmenyi volt – ez egy háromhúsos változat (1290/1890 Ft), csirkével, sertéssel és marhával. László szerint elég autentikusnak számít, azt leszámítva, hogy a Szibériában nem is olyan ritka medvehús kimarad belőle a Nagymező utcában. De választhatunk még csirkéset (990/1590 Ft), sertéshúsost (1190/1790 Ft), marhásat (1890/2790 Ft), halasat (1690/2390 Ft), valamint gombásat (1490/2090 Ft) is.
A receptek egyébként nincsenek túlbonyolítva, a tölteléken kívül édeskés párolt hagyma, só és bors van a batyukba rejtve, tálaláskor pedig vajmártást, ecetet, tejfölt és kaprot kapunk rájuk. Ilyenkor érdemes szólni –
ha rutinos pelmenyievők vagyunk, szeretjük a selymes vaj és a friss ecet találkozását, akkor a szláv és nem a magyar ízlés szerint ecetezik nekünk. A termék egyébként tökéletesen működik – bár frissen főzik, csak perceket kell rá várnunk, és a gőzölgő vajas-tejfölös batyuk esztétikai kívánnivalót sem hagynak maguk után, nincsenek sem szétfőve, sem szétesve, szépen tartják a formájukat – és amennyire egyszerűek, annyira finomak.
Reményeink szerint mire újranyitnak a helyek, már Pelmenyiző no.2, 3 vagy akár 4 is lesz a városban. De addig is: egy jó pelmenyiért irány a Nagymező utca!
