A Zhu & CO alapítói egy fiatal pár – gyakori történet, nem is lenne benne semmi különös, ha nem egy kínai–orosz párosról beszélnénk. Mása Oroszországban, Ji pedig Kínában, azon belül is Wenzhou-ban született. Az újságíró lány és a fodrász fiú Budapesten találkozott, mégpedig úgy, hogy egyikük az orosz, másikuk a kínai híradót vezeti a köztévén.
Mása régóta foglalkozik gasztronómiával is – az újságírás mellett korábban idegenvezetőként is dolgozott, és több gasztronómiai tematikájú túrát szervezett.
Egy ideje már érlelődött bennük, hogy a munka mellett szívesen nyitnának egy saját helyet is – annál is inkább, mert Ji szülei egy ideje már kényszernyugdíjasok voltak. „Mikor a szüleim Magyarországra jöttek, először cipőkkel foglalkoztak, de mivel nagy lett a konkurencia, átnyergeltek a tofura – ők maguk készítettek tofut szójababból helyi éttermek számára. De pár éve itt is megjelent a nagyüzem, amivel a szüleim egyszerűen nem tudták felvenni a versenyt. A szüleim generációjának Kínában a munka a lételeme, ők nem érzik jól magukat, ha otthon kell ülni. Nekik is szerettünk volna segíteni, mikor kitaláltuk az étterem koncepcióját” – mondja Ji.
A hely neve egyébként annyit tesz: 'malac és társai' – Mása azt mondja, ő szokta kedveskedve így hívni Jit, ugyanakkor utalni akarnak arra is, hogy a malac szeret jókat és nagyokat enni, náluk pedig kifejezetten üdvözlik az örömevést.
Másáék úgy gondolták, hogy jelenleg a budapesti kínai éttermek 95%-a két csoportba osztható: a két étlapos autentikusokra, ahol laikus, de nyitott helyi lakosként kicsit nehéz boldogulni, illetve a kínai büfékre, ahol már semmi sem kínai. Az ő céljuk az volt, hogy egy belsőben és berendezésben európai, étlapon viszont teljesen autentikus kínai bisztrót hozzanak létre. „A jiǎozi egy olyan autentikus kínai étel, ami az európai ízlésnek is kedves. Kínában rengeteg monofoodbisztrót találunk – sokszor egy egész család dolgozik ezeken a helyeken, ahol 2-3-féle változatban kapunk egy ételtípust. Ráadásul a töltött főtt vagy sült tészta sok európai konyhában megtalálható, gondoljunk az olasz raviolira vagy a szláv pelmenyire. Nem beszélve arról, hogy Ji mamája mennyei jiǎozit készít, így nem volt kérdés, hogy rábízhatjuk a konyhát” – mondja Mása.
A jiǎozi egyébként Kína északi részéről származik, de egész Kínában nagy népszerűségnek örvend. A búzalisztből készült tésztát különböző töltelékekkel töltik: savanyított zöldséggel, zöldséggel, sertéshússal vagy épp rákkal. Jitől megtudjuk, hogy bár a kínaiak tradicionálisan nagycsaládban élnek, a családtagok a különböző időbeosztás miatt mégis ritkán találkoznak – ezt pótolják ünnepekkor. A jiǎozi pedig egy tipikus ünnepi fogás – ilyenkor nagyon sok különböző típus készül a forró, laktató gombócokból.
Az étlapon 5-féle jiǎozi található, savanyított zöldséggel és sertéshússal, sertéssel és zellerrel, rákkal, cukkinivel és tojással, valamint üvegtésztával, gombával és zöldségekkel. A 6 darabos éhes zhu 1250, a 12 darabos válogatás pedig 1950, illetve 2250 Ft-ba kerül. A töltelék és a tészta is helyben készül – egy kis előkészítő konyhán állítják össze őket, de a gyúrás és a töltés az üvegfallal elválasztott látványkonyhában zajlik, itt tüsténkedik Ji édesanyja és édesapja is, aki bár korábban nem készített jiǎozit, elég jól beletanult az elmúlt hetekben.
A helynek egyébként nem véletlenül az a mottója, hogy „Kínai gombócok – ahogy a mamád csinálná. Ha kínai lenne”, tényleg érezhetően házias jiǎozival van dolgunk, melynek a készítése és a receptje régóta Ji mamájának csuklójában van. A batyuk mellé érdemes salátát is kérni: a ház specialitása a karalábé (890 Ft) savanyított karalábéval és szezámolajjal, de különleges, friss és izgalmas a tört uborka (890 Ft) és az algasaláta (890 Ft) is.
Az étlapon találunk még levest is. Összesen 2-féle zhu levest, rákos vagy sertéshúsos gombócokkal, 6 vagy 12 gombócos változatban. A hun tun – vagy ahogy Európában és az USA-ban hívják, wonton – levesben pak choyt, csíkokra vágott rántottát és újhagymát találunk, természetesen a gombócok mellett. A levesbetét szintén házi, a jiǎozinál vékonyabb tésztából készül, és más a hajtogatása is, hiszen a gombócok összehajtásának technikája legalább olyan fontos Kínában, mint az olaszoknál az, hogy mihez milyen tésztát eszünk.
A Nagymező utcai étteremmel a későbbiekre is van tervük a tulajdonosoknak. A kicsi, fix kínálat mellett mindig lesz egy-egy szezonális újdonság – most épp a kínai újévre készült húsos-zöldséges lepényekkel ismerkedhetünk –, és ha ismét lehet közösségben enni, akkor nemcsak kínai brunchokat, de nagy közösségi étkezéseket is szeretnének tartani, ahol a különböző régiók tipikus fogásain keresztül mutatják majd be, milyen is egy igazi kínai lakoma. Addig pedig nyugodtan ismerkedhetünk a laktató gombócokkal, a frissítő salátákkal és a melegítő levesekkel!
