Aki volt már Japánban, az biztosan találkozott már a helyi húslevessel, a ramennel, mely elkészítésének nagy hagyománya van, népszerűsége pedig töretlen. A tradicionális fogás eredetiségét a minőségi helyi alapanyagok, és a receptek következetes használatával garantálják a Nebutában, és minden ázsiai konyha rajongót arra biztatnak, hogy vessék őket teszt alá!
Az eredete vitatott, és végtelen variációban létezik, a sushi nyomdokaiba lépve hódít a ramen. A high-end éttermektől kezdve a zacskós instant kiszerelésig ennek a fogásnak a minőségi palettája igen széles, mint ahogy elkészítésének módja is – a 126 milliós ország minden szegletében megtalálható a terroire-ra jellemző változat, mindamellett a két fő összetevője változatlan: a tészta és az alaplé.
A ramen lelke: az alaplé
A japán leves legfontosabb alkotóeleme az alaplé, amit sűrűsége alapján rögtön két fajtába sorolhatunk: főleg északon, és a hegyvidékes tartományokban a sűrűbb, ízesebb változatok a népszerűbbek, míg a tisztább, könnyedebb leveket a melegebb időszakban fogyasztják szívesen Japán szerte. Az alaplé többnyire húsleves, olyan ízesítőkkel kiegészítve, mint a kombu (alga), kacuobusi (szárított tonhaldarabok), nibosi (szárított aprószardínia), marhacsontok, siitake gomba, illetve hagyma, valamint só, miso és szójaszósz.
A Nebutában négy alaplé – csirke-kacsa, dashi, tonkotsu (sertés), zöldséges – felhasználásával készülnek a ramenek, két méretben, shio, shoyu, miso ízesítők (tare) hozzáadásával. Az egyik legkönnyedebb fajta a shio, ami egy erősen sózott csirkével készült zöldséges alaplé, kissé tengeri ízvilágú a dashitól, amihez többnyire visszafogott aromájú feltéteket társítanak. A shoyu szintén igen népszerű, neve azt jelenti szójaszósz, innen az alaplé barnás árnyalata.
A shio ramen északon, Hokkaidó déli részén, Hakodatéban híres, a shoyu ramen leginkább Tokióban és környékén népszerű. A tonkotsut, vagyis a sertéscsontalapot délen, Kyushuun kedvelik, viszont a miso tare és a kukoricafeltét miatt a Nebutában inkább a sapporói (északi város, Hokkaidó) verziójára hasonlít. Bár a vegetáriánus ramen nem kifejezetten mondható hagyományos fogásnak, de
mivel miso taréval készítik, az is a hokkaidói stílust képviseli.
A konyhában nagy szakmai tapasztalattal, gondosan komponálják meg a főzések menetrendjét. Mind a négy alaplé estében különös figyelmet fordítanak az elkészítésnél a megfelelő mennyiségekre, összetevőkre, hőmérsékletre és a főzési időre (mely akár 8-9 órát is igénybe vesz), mert a jó rament nem lehet elsietni. A felhasznált hozzávalók nagyrészt hazai termelőktől származnak, így például a beregi fekete lábú és szabadtartású csirke vagy a Heppenheimer tojás is a prémium alapanyagok részét képezik. A vegák örömére zöldség alapú ramen is készül, hasonlóan gazdag ízekkel és pompás tartalommal, a tészta pedig valamennyi változatban házi készítésű, és kérhetjük tojás nélkül is.
A kreatív alkotás a feltétekkel történik
A ramen leglátványosabb, és leginkább személyre szabható kiegészítője a különböző feltétek sora. A Nebutában a gondosan kiválasztott zöldségek, a speciálisan pácolt tojás vagy a hosszasan készített mangalica császárhús egymás után, megfelelő sorrendben kerül a ramenbe. A jól elkészített alaplé tulajdonképpen bármennyi feltétet elbír, ezek közül a legnépszerűbbek: a zöldhagyma, a fűszeres főtt tojás, a nori (szárított tengeri alga), a kukorica és a vaj.
A Nebuta missziója, hogy a japánokra jellemző precizitással készítse el a
finomságokat, és mindezt elérhető áron és gyors kiszolgálással valósítsa meg. Kényelmes és prémium kiszolgálás van a fókuszban, olyan fogásokkal, amelyek nem okoznak csalódást a konyha szakértőinek sem.
