A Pink Pony Clubnak külön bejárata nyílik a Paulay Ede utcáról, de lényegében a Boutiq’Bar pincéjébe vezet a lépcső. Itt rendezkedett be teljesen külön stábbal, itallappal a Molnár Balázs vezette bár. Azt is gondolhatnánk, hogy míg fent jólnevelt, „hivatalos” stílusban zajlik a vendéglátás, lent már egy fokkal züllöttebb csibészkedés folyik.
Ezt az érzést valamennyire erősíti a hangszórókból állandó jelleggel szóló hiphop is (ami Molnár Balázs szívszerelme), de – sajnos, vagy nem sajnos – le kell szögezni, hogy a Pink Pony Club a speak easy beütés ellenére sem illegális bűnbarlang. A hozzáállás és a küldetés viszont gyökeresen eltér fenti szomszédjáétól (persze nehéz is lenne felvenni a versenyt a londoni Drink International szaklap által a világ ötven legjobb bárja közé válogatott Boutiq-kal.)
A Pink Pony Club modern, kísérletező, tradícióktól elszakadó koktélbár szeretne lenni, ahol a vendég nem a megszokott hozzáállással, hanem új receptekkel, különleges italokkal, de továbbra is profi személyzettel találkozik: Alexszel és Balázzsal, aki hét évet töltött bártenderként külföldön tophotelekben a világ legkülönbözőbb részein.
Belépve rögtön feltűnik, hogy a pult mögött nem magasodik csilli-villi, több száz tételt felhalmozó backbár, helyette két nagy hűtő foglalja a helyet. Itt tárolják a fiúk a friss hozzávalókat, például a gyümölcsöket, amiket heti rendszerességgel minden szerdán a piacozós körútjukon szereznek be – bármilyen furcsán is hangzik ez egy koktélbár esetében.
Tájidegen jelenség a pulton a gyümölcsprés is. „Mikor Alexnek azt mondtam, hozzunk a bárba egy gyümölcscentrifugát, azt mondta, itthon nem csinál ilyet senki. Külföldön elterjedt, Ausztráliában a kávézók után a bárokba is bekerültek. A dobozos alma- és grapefruitlével szemben a friss gyümölcsből készült dzsúszok verhetetlenek” – magyarázza Balázs, mikor hozzálát a két highball koktél, a vermouth-alma és az aperol-grapefruit elkészítésének azzal, hogy meghámozza hozzá a gyümölcsöket.
Valóban, sokkal intenzívebb, élő gyümölcsízt érzünk ki az italokból: a vermouth édessége, a zöldalma savai, valamint az aperol édessége és a grapefruit fanyarsága remekül passzolnak egymáshoz. Nem véletlen, hogy a vermouth-alma a legkelendőbb italuknak bizonyul, rajta is fog maradni az itallapon.
Balázs korábban dolgozott többek között Londonban, Hongkongban és Sidneyben, és épp a koronavírus kitörése előtt költözött haza. A Boutiq’ tulajdonosával, Nagy Zoltánnal két éve beszélgettek először egy esetleges új bár koncepciójáról. A VII. kerületben majdnem ki is béreltek egy helyiséget, de egy nagyobb cég elhappolta előlük – szerencsére, mert ha ott kezdtek volna bele, talán a mai napig nem nyitottak volna ki a koronavírus okozta körülmények miatt. A Boutiq pincéje azonban kihasználatlanul állt, így pop up jelleggel megnyitott benne a Pony, hogy kipróbálja, hogy működik élesben a minimalista, modern koktélbár ötlete.
Kezdjük ott, hogy minden szeszből alapból kétfajta van (tartanak persze pár exkluzív tételt két-három italból, például vodkából és ginből). Balázs háta mögött világéletében több száz üveg sorakozott a polcokon, ettől akart eltérni. Ennek is megvan persze a célja és a rendeltetése. „A hotelben él az aranyszabály, hogy nem mondunk a vendégnek nemet, mindig mindenből van választék; ha valami épp nincs, gyorsan beszerzünk. Egy ilyen pici bár, mint mi vagyunk, ezeket a kötelező kellékeket el tudja engedni” – fejtette ki. A túl nagy választék Balázs szerint könnyen pazarláshoz vezet, és a sok üveg amúgy is foglalja a helyet. „Mikor kialakult a bárkultúra körülbelül 100 éve, nem volt akkora választék, mint ma” – teszi hozzá.
Csütörtökről vasárnapig vannak nyitva, és minden szerdán piacozással kezdik a napot. „Nem pazarolunk. Elkészítjük az alapanyagokat három napra, és szombaton, mikor zárunk, nagyon kevés marad mindenből. Ha valami szerviz közben elfogy, megvan a szabadságunk, hogy megváltoztatjuk a menüt, mással helyettesítjük az adott tételt” – mondja Balázs. A menü attól is függ, épp minek van szezonja. Előfordult már, hogy a kertjükből hozta el a saját cseresznyéjüket és meggyüket, felhasználták a Tihanyból hozott levendulát, vagy az egyik vendég által ajándékba hozott vödör ribizlit.
A rövid, hétről hétről változó itallapon jellemzően hét signature koktélt, három klasszikust, két highball koktélt és egy spirit válogatást találunk. Hogy a srácok mit ajánlanak, függ a vendég aktuális hangulatától, de a héten rendelkezésre álló alapanyagoktól is.
Mi például egy dögmeleg, fárasztó péntek végére kértünk valami lélekébresztő kreációt a fiúktól. Balázs egy Next Episode-dal indított, ami leginkább a Sex on the Beach-hez hasonlít nyárias, friss jellegével. Alapja vodka és baracklikőr, a citrom savasságát narancssziruppal ellensúlyozzák, majd az egészet friss görögdinnyekockákkal összeblendelve egy hosszabb, kásás végeredményt kapunk.
Egy fokkal nehezebb, teltebb élményt adott a Plum Tree, amihez a szilvaszirupot saját maguk készítik a piacon vásárolt szilvából, és fűszerességét a vermouth adja; cherry is van benne, ütős íze ellenére mégsem a klasszik beállós ital.
Balázs szerint egyébként is kezdenek kimenni a divatból a falra felkenős, magas alkoholtartalmú italok, legalábbis külföldön, ahol az egészségtudatos életmód terjedésének következtében egyre népszerűbbek a kíméletesebb, jó minőségű likőrökkel, vermutokkal elkészített koktélok. Attól még, hogy nem vág fejbe, egy ital lehet komplex, az ízek kiegészíthetik egymást. Persze a Pink Ponyban is készítenek nekünk ütősebb italt is, ha erre van igényünk.
Elképzelhető, hogy a pop-up működést követően új, nagyobb helyen próbálják ki a koncepciót és a recepteket, de tervezni ugyebár ebben a piaci környezetben csak óvatosan lehet. Addig is a klasszikus koktélbárnak számító Boutiq alatt kínálnak egy kicsit modernebb, lazább alternatívát egy tömörebb italmenüvel.
