Megszeretni a szocialista korszak építészetét? – óriás Újpalotán, avagy ilyen a kilátás a Víztoronyház tetejéről

Meg lehet szeretni a szocialista korszak építészetét így harminc évvel a rendszerváltás után? Ezek azok az épületek, melyekről ha az utca emberének a véleményét megkérdezzük, százból kilencvenkilenc azt mondaná, hogy csúnyák, és sorsuk nem egyszer bontás, vagy lassú pusztulás. Egy lehetséges másik útra hívja fel a figyelmet a 2021-as Velencei Biennálé magyar pavilonja, amelyhez kapcsolódó városi séták keretében is bejárhatjuk a kiszemelt korbeli 12 épületet. Harmadikként Újpalota ikonikus magasházát néztük meg – de hogyan is kerül egy víztározó a tetejére, és mitől különleges a körülötte elterülő a lakótelep?

A karantén közepén, áprilisban robbant a hír, hogy az ígéretekkel ellentétben megindult a Virág Csaba tervezte, 1979-ben átadott Országos Villamos Teherelosztó épületének a bontása, amely amúgy egy az Othernity által bemutatni kívánt épületek közül is. A pusztítás kapcsán széles körű vita alakult ki, hogy a MAVIR-székház város egyik legrondább, elbontandó épülete vagy pótolhatatlan történeti és építészeti emlék? Most úgy tűnik, hasonló sorsra jut, mint Finta József Volga Szállója, a Kossuth téri MTESZ-székház vagy a Szervita téri OMFB-székház és a Távbeszélő Központ.

A járvány miatt 2021-re halasztott Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonja, az „Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása” ezért is tűzte ki célul, hogy – kiválasztva budapest 12 ikonikus épületét, melyek a 60-as és 80-as évek között születtek – megmutassa ezeknek az épületeknek az értékét, és a 21. században is bennük rejlő lehetőségeket. A környező, egykori „keleti blokk” országaiban felnőtt fiatal építészeket, irodákat, alkotóközösségeket kértek fel arra, hogy újragondolják az itteni épületeket. Ezeknek egyike az Újpalotai Víztoronyház, melyet Studio Act tervez át.

A Kortárs Építészeti Központ sétáján, ahol Gurdon Balázs építész kalauzolt minket, és a házban csatlakozott hozzánk az átadása óta itt élő lakó is, először a környéket jártuk kicsit körben. Az Újpalotai lakótelep több szempontból is különleges – a 70-es évek első felében tervezték, ekkorra már álltak országszerte a nagy lakótelepek, és az urbanisták, építészek egyaránt szembesültek az elkövetett hibákkal – ezekből okulva álltak neki az újabb zöldmezős beruházásnak a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet építészmérnökei. 

A rendezési terv alapját Tenke Tibor 1966-os koncepciója adta, amelyet Mester Árpád dolgozott ki részletesen. Tenke ezen felül is aktívan részt vetta városrész alakulásában, ő vezette a lakónegyed épületeit tervező építészcsoportot, és a Víztoronyház is az ő – Mentes Endrével közös – munkája. Az újpalotai lakótelep ma is könnyedén megközelíthető, a 7-es busz egyenesen kivisz a Thököly út és az Erzsébet királyné útvonalának meghosszabbításában fekvő területre. 

De miben is állt ennek a panelnegyednek a különbözősége? A tervezők szerették volna, ha nemcsak alvóvárosként funkcionál, hanem megvannak azok a sűrűsödési és metszéspontok, amelyek a pezsgő városi élet feltételei. Igyekeztek a korábbi lakótelepekre jellemző monotonitás feloldására is, ezért összesen egy tucatnyi különböző típus, és hat egyedi épületet terveztek, más-más magassággal és lakásszámmal. Valamint figyeltek a változatos alapterületű és méretű, heterogén lakáskínálatra is, a nagycsaládosok számára is megfelelő méretű háromszobás egységek is megjelentek.

Maga a Víztoronyház, amelyet a városrész ikonikus épületének terveztek 1975-re készült el, mindössze egy év alatt felhúzták. A két, egyenként 300 köbméteres víztározó elhelyezésének több praktikus oka is volt – egyrész így városképileg nem illő víztornyot el lehetett rejteni, másrészt kellő magasságba kerültek a tartályok, hogy a környező tízemeletesekben is megfelelő nyomás legyen, valamint így Tenke megkerülhette a tervezés során az amúgy szigorú normarendszert és szabadabban dolgozhatott az épületen.

Az épületet ugyan eredetileg 80 méterrel odébb akarták felépíteni, közelebb az útkeresztezőséshez, de az alapozás során problémák merültek fel, így hátrébb kellett helyezni. A gyors felépítése a csúszózsalus technikának volt köszönhető – ezt úgy kell elképzelni, hogy az alaprajznak megfelelő mintázatú zsaluzatba öntötték a betont, így haladtak emeletről emeletre, a födémeket utólag, fentről lefelé haladva építették be. Az összesen húszemeletes Víztoronyházban összesen 98 lakás van, emeletenként két háromszobás és négy egyszobás elosztásban. Különleges ebből a szempontból a 18. szint, ahol két műteremmel ellátott, belső kétszintes művészlakást alakítottak ki, hatalmas terasszal. Amúgy Tenkei maga is szeretett volna itt lakást kapni, ám csak Kelenföldön utaltak ki neki.

A ház tetejéről letekintve a környékre tényleg meglepő az a tágasság és zöld, ami az épületek között van, figyeltek arra, hogy az óvodák, iskolák is úgy helyezkedjenek el, hogy a gyerekeknek ne kelljen keresztezni a forgalmas főútat. Ám a néhol túl nagy terek hiányt is sugallnak – nem véletlenül. Pénzhiány miatt nem valósulhatott meg a mai Fő térre tervezett kulturális központ, amely az egész környék szíve lehetett volna (helyette a lakók feltalálták magukat, a szabadtéri kultúrprogram keretében egy ház tetején is koncertezett a Neoton). Illetve a valaha beígért metrót is egyre várják a lakók, káposztásmegyeriekhez hasonlóan.