A Bécsi kapu tér közelében álló, az építész szakma által egyöntetűen a késő modern magyar építészet egyik kiemelkedő épületének tartott egykori Országos Villamos Teherelosztó 2016-ban az összefogásnak hála egyszer már megmenekült a pusztulástól. Úgy tűnik, másodszorra nem lesz ilyen szerencsés. Az illetékesek részéről a beígért funkcióváltás és felújítás helyett a rombolás indult meg.
A város egyik legrondább, elbontandó épülete vagy pótolhatatlan történeti és építészeti emlék? Úgy tűnt, egyszer már eldőlt a vita, vagy legalábbis nyugvópontra jutott, ám most vagy lehet elölről kezdenie a szakembereknek (építészek, történészek, műemlékesek) a mentőakciót, vagy már el is késtek vele. Egy ideje már többeknek feltűnt az elhagyatott épület körüli mozgolódás, ám múlt péntekig semmi biztosan nem lehetett tudni – mígnem az Építészfórum kérdéseire megérkezett a hivatalos válasz a Belügyminisztériumtól, amely semmi jóval nem kecsegtet.
Amikor ősszel a város több elhagyatottan pusztuló, ám értékes épületeiről írtünk, közte a MAVIR-székházról, nem gondoltuk volna, hogy a következő apropó ennyire szomorú lesz. Még hetekkel ezelőtt is abban reménykedtünk, hogy a járvány lecsengése majd egyszer belülről is láthatjuk, mint a 2020-as Velencei Biennále magyar pavilonja, az „Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása” 12 kiválasztott projektjének egyikét.
Az üveg-acél-beton homlokzatú, Virág Csaba (IPARTERV) tervei alapján emelt modern ipari épületet 1979-ben adták át, és megannyi aspektusból korának egyik legkiválóbb épülete. A helyválasztás – a gyakori közhiedelemmel ellentétben – nem úri önkény volt, hogy a szép historikus környezetbe majd jól beleépítenek egy „betonkupacot”, hanem a közeli, egy sarokniyra álló Úri utcai házból megközelíthető hatalmas barlangrendszerben működött 1949 óta az MVM Országos Villamos Teherelosztó Központja, így fontos volt, hogy a hálózathoz kapcsolódó új egység annak a közelében legyen.
Így az építész számára megoldandó kihívás volt, hogy a Várnegyed történelmi környezetébe kellett bepasszintani egy akkor ultramodern, funkciónak alárendelt, ötemeletes ipari épületet. És ez sikerült is, másságában is illik a környező épületek tömegéhez, finom motívumaival, mint az előtér ülőfülkéi a várnegyed évszázados építészeti hagyományai előtt is tiszteleg.
Ha az Anjou bástya sétánya felől nézzük meg, mint valami modern templom emelkedik a várfal mögé – az egykori adóvevő torony mint egy kecses harangtorony, és jó időben az üvegfelületen a felhők, fák tükröződnek, és a szomszédos levéltár neogótikus épülete. A Nádor utca felőli homlokzata jóval visszafogottabb, de fénykorában ez is a környezetével harmonikus látványt nyújtott, ahogy a fényes felületén a szemben álló házak tükröződtek. Mára itt sokkal szembeötlőbb az elhagyatottság és elhanyagoltáság miatt állagromlás, a homlokzati elemek közül több megrongálódott, a fóliák felrepedeztek, és gaz nő ki a repedésekből.
A komplexumot 2007-ben ürítette ki korábbi tulajdonosa, utána felmerült, hogy némi áttervezéssel irodák kapjanak benne helyet – végül akkor került a közbeszéd fókuszába, amikor 2016-ban a Hauszmann-terv keretében először felmerült az elbontása. Akkor a péladéértékű szakmai összefogás és az épület védelmében indtított petíció, és olyan szakmai szervek, mint a Magyar Építőművészek Szövetsége vagy az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága nyilatkozatai után elálltak a bontásától, és az a döntés született, hogy az átalakítás után belügyminisztériumi irodahelyiség lesz.
Az évekig üresen álló épület körül azóta nagy volt a hallgatás, és a bontások megindulásakor is nagysokára érkezett beismerő válasz az Építészfórum levelére a Belügyminisztérium Kommunikációs Főosztályáról, melyben kerek-perec megmondják, hogy nem lesz átalakítás, és elárulják, mit is terveznek a helyére felhúzni.
