Ybl, Lechner, Fischer József, Finta – a leghíresebb épületeiket mindenki ismeri, de izgalmas mindig kicsit kipillantani, hogy a sztárolt főműveiken kívül vajon még miken dolgoztak életük során, ahol egyéni zsenialitásuk szintúgy megmutatkozott. Szubjektív, a végtelenségig bővíthető sorozatunkban most tizenöt ismert építész ismeretlenebb munkáinak a nyomába eredünk, a második etapban a századfordulón dívó magyaros és szecessziós mozgalom remekeivel.
Lechner Ödön
A 19. század közepén született Lechner tanult a Berlini Építészeti Akadémián, majd franciaországi kastélyrenoválásokon is dolgozott – bár korai stílusát nagyban meghatározták ezek a tapasztalatok, ám később mégis egészen egyéni utat járt be. A magyaros szecessziós építészet vezéralakjává vált, egész életét és munkásságát az egyedi, magyar formanyelv megteremtésére tette fel. Épületein gyakran fedezhetünk fel a népi művészetből vett motívumokat vagy építészeti megoldásokat, de mindezt úgy, hogy közben az épület a funkciójával is tökéletes összhangban maradt, és illeszkedik a modern nagyvárosi környezetbe is.
Legismertebb alkotásait – mint az Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet vagy a Hold utcai Postatakarékpénztár –, reméljük, nem kell már senkinek bemutatni: könnyen felismerhetőek az épületeire oly jellemző színes Zsolnay kerámiák alkalmazásáról, akár homlokzati dekorációként, de gyakran az egész tetőzet ebből készült. Ám Lechner nem csak nagy állami megrendeléseken dolgozott, sőt amikor ezeket többé nem neki ítélték, heves ellenzői lobbija miatt, több villaépületet is tervezett.
Ezek közül kedvencünk a Városliget melletti, Hermina úti – az egykori Zala megyei főispán számára épült Sipeki Balás Béla-villa. Az elegáns, szecessziós épülethez, melyet Lechner két tanítványával együtt tervezett, hatalmas kert is tartozott valaha, maga az építész pedig ezt tartotta a legharmonikusabb, legszebb szecessziós alkotásának. A mozgalmas, mégis könnyed, csipkeszerű homlokzat és a kertbe nyúló télikerttel lágyan olvad a környezetbe az épület. Az építettető házaspár végrendeletének értelmében a villa értékének nagyobbik hányada a budapesti vakok egyesületére szállt, ma is a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetségének székháza működik itt.
Lajta Béla
Fiatalon dolgozott Hauszmann Alajos irodájában, és korai építészeti szemléletére nagy hatással volt Lechner is, de 1905 után fokozatosan távolodott el korábbi mestere stílusától. Így nem is csoda, hogy a korai modernként is emlegetik, építészete egyaránt táplálkozott a szecessziós és az art deco mozgalomból, de az autentikus népi építészet is nagy hatással volt rá. Korai remeke a Paulay Ede utcai Parisiana mulató, ezt talán már jártukban-keltükben is sokan látták, izgalmas az art decot megelőlegező stílusú, 1909-ben született keleties épület, iskolái közül pedig mindenképp említésre méltó a Vas utcában az egykori Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Fiúiskola (1909-1913) és a Radnóti Gimnázium vagy a belvárosi Szervita téri Rózsavölgyi-ház.
Úgyhogy most egy olyan épületét választottuk ki, ami eleve alig ismert, maximum építészkörökben, pedig már a kortársak is kiemelkedő mérföldkőként méltatták. Az Izsó utcában álló Malonyai-villát (ma a Román Kulturális Intézet működik benne) 1906-ben tervezte a megrendelő, Malonyai Dezső íróval közösen – az épület mai is nagyon modernnek ható. Az író álma egy olyan ház volt, amely formáiban a magyar és a népi építészetből merít, de belső tereinek elrendezése angolos kényelmet biztosít. Ehhez Lajta az erdélyi paraszti építészet hagyományaihoz nyúlt vissza, ennek hatása a magas kontyolt tető, a faragott eresz és a belső faburkolatok.
A házban két lakás épült, a földszinti bérbeadásra, a felső két szinten berendezett rész az építtetőnek, aki azonban nem élvezhette sokáig a villa nyújtotta kényelmeket, 1909-ben anyagi gondok miatt el kellett adnia. Építészettörténetileg is kiemelkedő villáról van szó – a Lechner-tanítvány Lajtának ez az első munkája, ahol szakít a mestere által képviselt magyaros-szecessziós stílussal, és a saját útját kezdi járni.
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd a 20. századi magyar multitalentumok egyik kiemelkedő példája volt: nem elég, hogy sportolóként volt többszörös olimpiai bajnok – az első újkori olimpián, Athénban több távon is első díjat nyert a 13 fokos tengervízben úszva –, de 1924-ben Lauber Dezsővel az olimpia művészeti versenyében stadiontervével egy ezüstérmet is bezsebelt. Legismertebb munkái a Napraforgó utcai mintatlepen épült kislakásos villája és természetesen a nevét viselő sportuszoda vagy a mára a pusztulás szélére került Millenáris Sportpálya – mind a három a két világháború közötti hazai modernizmus fontos művei.
Ő is nagy utat járt be építészként, korai alkotásai még bőven a szecesszió hatása alatt születtek, ezek közül kedvencünk az 1909-ben épült (Villányi Jánossal közösen tervezett), frissen felújított istvánmezei Református Egyház Zsinati Központja, ahol Hajós nemcsak az épületet, hanem a korban gyakori módszer szerint annak belső berendezését is megtervezte.
Vidor Emil
A századfordulós nagypolgári elit számos villáját tervezte, mi is írtunk már többről, a legismertebb a nevét is viselő, Városligeti fasorban álló Vidor-ház, amelyet saját családja számára építtetett, és a Honvéd utcai Bedő-ház, amelyben a Magyar Szecesszió Háza múzeum is működik. Mind a két épület színes, pisztáciazöld homlokzatú, és stílusukban a francia art nouveau hatását mutatják.
Ám Vidor nemcsak a villaépítészetben remekelt, de a nyolcadik kerület egy hatalmas bérháza is az ő nevéhez kötődik. A Népszínház utcai, háromhomlokzatos tömbje az egykori Polgári Serfőzde bérházának épült. Legmeghatározóbb eleme a város legnagyobb mozaikja – ezen a megrendelő a „sörkészítés és a sörivás dicséretét” hirdető alkotást kért, amely megjeleníti és elmeséli a sörfőzde által előállított három sörfajtának, a király-, polgár- és barátsörnek dicséretét. Dudits Antal és Róth Miksa jóvoltából meg is született a mű.
Málnai Béla
Lenyűgözően színes és változatos éleművel rendelkezik, a huszadik század első felének minden meghatározó stílusában kiemelkedőt alkotott. A nagy mester, Lechner Ödön irodájában indult karrierje, dolgozott a már említett Postatakarékpénztár tervezésén is, aztán a nála alig pár évvel idősebb Lajta Béla irodájában folytatta, mígnem 1907-ben saját irodát nyitott Haász Gyulával közösen.
Közösen egészen izgalmas megoldásokkal kísérleteztek társasházakon, felhasználva a korszak új építészeti anyagaiban rejlő lehetőségeket, de együtt tervezték meg az 1910-es években az egykori Magyar-Cseh Iparbank máig modernnek ható Nádor utcai székházát vagy azt a Népszínház utcai házat, ahol Bereményi Géza is lakott fiatalon. A két világháború között Málnai az uralkodó politikai elit kedvelte neobarokk irányába is elkalandozott a Magyar Kőszénbánya Részvénytársaság Kossuth téri bérházával, de közben modern, a Bauhaus szellemiséget is tükröző, letisztult vonalvezetésű villákat is tervezett a budai hegyvidéken.
Most az egyik legkorábbi épületére hívjuk fel a figyelmet – a Hajós utcában álló, három éve felújított Szedő-házra. Maga Málnai is lakott itt, vagy legalábbis az általa szerkesztett A Ház című folyóirat szerkesztősége itt működött 1908 és 1911 között. Az épület maga a megtestesült burjánzó floreális szecesszió, főként az élénk színűre festett kovácsoltvas kapuval és erkélyelemekkel, de az ablakok változatos formája és a homlokzat gazdag, indázó díszítése sem hagy egy pillanatnyi kétséget afelől, hogy milyen stílussal is állunk szemben.
