Öt éve már, hogy a Maglódi út elején egy romos épületből kialakítottak egy remek hentesboltot. A tulajdonos, Enisz László azóta megkapta a Sonkakirály nevet is, múlt hónaptól pedig gasztrotemamtikájú pop up sorozattal is elkezdte bevezetni az amúgy meglehetősen indusztriális környékre a magas minőségű gasztronómiát és egy olyan régi típusú vendéglátást, amiből bőven elférne minden sarokra egy.
A Maglódi út első szakasza nem az a környék, ahova az ember csak úgy elindul – sörgyár, kátyús úttest, gazos villamossínek jellemzik a Jászberényi út után következő, amúgy sem túl szívderítő környéket. Nem az a környezet, ahova az ember azért megy, hogy jót – mit jót, minőségit – egyen, péntek délután mégis átzötyögtünk a városon, hiszen ha a Sonkakirály hallakomára hívja a környékbelieket, akkor azt már érdemes közelebbről is megnézni.
A Sonkakirály, polgári nevén Enisz László állítása szerint már gyerekkorában is hentes szeretett volna lenni, aztán mégis inkább mérnök lett. Emellett sok minden mással is foglalkozott, de élete egy szakaszában sokat utazott Olaszországba, ahol aztán végleg szerelembe esett a salumeriák, vagyis a helyi füstölt- és csemegeáruval foglalkozó boltok világával. Arra gondolt, hogy itthon is kéne egy olyan hentesüzlet, mint amilyen a mediterrán országokban van.
Mivel mindig szerette a kihívásokat, a vágyott hentesüzletet a Maglódi út elején nyitotta meg – az üzlet ahhoz a pár házból tartozó tömbhöz tartozik, amelyek egyedüli lakóházakként sorakoznak az úttest mellett a kietlen telepek árnyékában. Bár elsőre katasztrofális ötletnek tűnik a lakott területről ilyen távol hentesüzletet nyitni, Laci bácsi mégiscsak nagyon belenyúlt, és nemcsak hogy egy kiváló szaküzletet hozott létre, de egy egész kis időutazásban lehet része annak, aki belép az Első Pesti Sonkaházba.
A régimódi ház homlokzatán kopott felirat hirdeti: Kőbányai Fogadó a Serfőzdéhez. Az ember rögtön elandalodik, hogy valaha itt egy fogadó állt a sörgyári munkások részére, lovak várták a kocsihoz kötve, míg a gazdáik felhörpintenek egy pohár frissen csapolt sört és megesznek egy virslit frissen reszelt tormával és házi kenyérrel – az idillhez már csak az hiányzik, hogy Maryska a falnak támassza a kerékpárját, megigazítsa bokáig érő szőke haját, Hrabal pedig kilépjen az ajtón. Mikor azonban rákérdezek, mit tudunk az egykori fogadóról, Laci bácsi rám nevet: „Semmit, mi festettük fel, mikor átvettük az üzletet. Direkt kopott kicsit, hogy eredetinek tűnjün. Egyébként valami műhely volt az utolsó, ami itt működött, a falakból mindenhol vasdarabok álltak ki, és elképesztő koszos volt minden.”
Bár megvezetnek a felirattal, haragudni mégsem lehet: ha nem is itt állt az egykori fogadó, a Sonka Ház hozza azt, amit egy békebeli hentesüzlettől várunk. A falakon körbe a Romhányi csempegyár 60-as években legdrágábbnak számító csempéi csillogóra törölve, tiszta hentespult, szakajtóban házi tojás, tükör faragott keretben a falon, minőségi borok palacktartón, füstölt kolbászok és sonkák kampókon, terítővel letakart asztal a sarokban, ahol a helyi erők egy sör, némi házi pogácsa és friss tepertő mellett az élet nagy kérdéseit vitatják meg – tényleg olyan, mintha a Sörgyári capriccio világába csöppentünk volna, pedig a karantén alatt a Gajo dekor által felturbózott belsőt a spanyol és olasz salumeriák és helyi kávézók ihlették. Ami szintén találó, mert ha nem a monarchiás Csehország, akkor egy eldugott kis andalúz falu egyetlen vendéglője ugrik be, ahova véletlenül térünk be, mert nagy szerencsénkre eltévedünk.
A látogatásunk oka azonban nemcsak az imádnivaló húsbolt volt, hanem az előtte megrendezett pop-up főzős esemény. A pop-up gasztróesemények általában a belvárosban kerülnek megrendezésre – DJ-szettel, liofilizált gyümölcsös gin-tonik workshopokkal, Instakompatibilis háttérrel – csupa olyan dologgal, ami kimaradt a Sonkaház halas bulijából. Pont ezért szavazunk arra, hogy a nyár egyik legőszintébb, legszerethetőbb gasztrorendezvényei várnak ránk a következő hetekben is a Maglódi úton.
Az ötlet egyébként nem Laci bácsitól, hanem a lányától ered. Laci bácsi a Sonka Ház mellett ugyanis évekig látott el cateringgel filmforgatásokat, Barbara pedig úgy gondolta, elég volt abból, hogy édesapja hajnali 2-ig dolgozik egy-egy forgatási napon, és szeretné, ha már „csak” a pult mögött állna. Bár a vásárlók nagy része egyébként is környékbeli, a cél az volt, hogy a Sonka Házra nemcsak üzletként, gondolnak, hanem egy olyan helyre is, ahol időről időre minőségi vendélátással is kiegészül a portfólió. Ha hozzátesszük, hogy Enisz Barbara egyébként a bulinegyed egyik legautentikusabb helyének, a Dzzs bárnak a tulajdonosa, akkor mindjárt összeáll, hogy a nosztalgikus hangulat és a Laci bácsi született vendéglátós vénája mellett miért olyan eredeti az esemény. Az első ilyen pop-up buli a karantén végén a grillről szólt, most a hal került a fókuszba.
Laci bácsi ugyan ért a halhoz – az üzlet sarkában mindig kapható friss, élő ponty, harcsa, busa és amúr a Hortobágyi Halgazdaságból, amelyet kérésre ingyen és bérmentve elő is készítenek a vásárlónak –, a főzést nem ő, hanem a a Wine Flow-ból ismert Németh Ricsi vállalta. Barbi szeretné, ha minden alkalommal valaki más készítené az ételeket, és válogatnak hozzá illő borokat – nem kifejezetten szakács, de olyan valaki, aki ért a gasztronómiához, és tud azonosulni a Sonka Ház szellemiségével.
A halas eseményen rövid, de velős étlapot találtnuk, nem akarta kisajátítani egyik konyhát sem, a mediterrán ostorosráknyársak ugyanúgy helyet kaptak mint a bajai halászlé vagy a portugálok nemzeti étele, a sózott tőkehal filé, a bacalau. A borok négy helyről érkeztek, a Simon Pincészet, a Benedek Pince, a Pósta Borház és a Somlói Vándor különböző tételei közül válogathattunk a halak mellé.
A hangulat nagyon kellemes, sokkal inkább emlékeztet egy laza házibulira gyerekekkel, nagyszülőkkel, helyi lakosokkal és messzebbről jött érdeklődőkkel, mint egy puccos gasztrorendezvényre – és ez az árakon is meglátszott. Míg a fogásra várunk, Laci bácsi szívesen körbevisz bárkit a birodalomban, elbeszélget vele arról, hogy készül a jó sonka, vagy éppen a kiszolgálásban segít, esetleg sört csapol. Abba is beavat minket, hogy a ház mögötti használaton kívüli kertet szeretné helyre hozni, és ezen az állandó, nyugodt helyszínen rendezne jazz- és komolyzenei koncerteket, előadásokat, hívna meg vendégelőadókat.
Egyelőre két esemény várható a következő egy hónapban – a Kőbányai PikNik keretében sonkákat és sajtokat kóstolhatunk júniusban, a belsőség napon júliusban pedig igazi békebeli fogásokra a kevésbé szokványos részeből.
Akármelyik rendezvény áll közel a szívünkhöz, érdemes ránézni, még akkor is, ha a 37-es villamossal kell fél órát zötyögnünk. Az eredeti, szerethető, rendezvény remek házigazdákkal és kiváló fogásokkal egészen biztosan garantált.
