A Várnegyed legvonzóbb sétaútvonala a Tóth Árpád sétány: könnyen megközelíthető, a budai hegyekre páratlan panoráma nyílik innen, tele van padokkal; egész délután süti a nap, ha túl erősek a sugarak, a kettős fasor árnyékában is menedékre lehet lelni. Romantikus andalgások, laza kocogások, kisgyerekes kiruccanások ideális helyszíne, nem csoda, hogy aki a kijárási korlátozások alatt a kerületben kimozdul, az erre korzózik.
Évszázadokkal ezelőtt a Várhegy várfalai mögött hadicélokra szolgáló sikátorok húzódtak, amelyeke a Vár védekezési funkciójának megszűntével elvesztették szerepüket. A várfalak romjaira 1720-ban telepítettek kettős fasort telepítettek elsőként fővárosunkban.
A 19. században a sétányt Bastei Promenádnak nevezték, 1879-től Bástya sétánynak, de a 30-as években hívták Horthy Miklós sétánynak és Gróf Bethlen István sétánynak is. 1946-ban a nyugati részt Tóth Árpád sétányra keresztelték, mivel a költő a közelben, a Táncsics Mihály utcában is élt.
A Bástya sétány kevésbé ismert keleti szakaszát Babits Mihály sétánynak nevezték el (ez a Bécsi kaputól a tavaly feltárt és régészeti látogatóközponttá alakított Erdélyi-bástyáig tart). A régi név azonban még sokáig a köznyelvben maradt: Eisemann Mihály zeneszerző utolsó előtti (és még napjainkban is játszott) operettje volt 1958-ban a Bástyasétány 77., amely három fiú és három lány társbérletért zajló küzdelméről szól, amely során természetesen a gyűlölködés szerelemmé alakul. 1974-ben Gazdag Gyula groteszk szatírát készített a híres szocialista operett nyomán Bástyasétány '74 címmel, amit aztán hosszú ideig be sem mutathattak.
A második világháborús pusztítások romba döntötték ezt a környéket is, és a fák is elpusztultak. 1967-ben rendezték a terepet új burkolatokkal, padokkal. Sokáig zömében gesztenyefák, juharfák árnyékolták az utat, az élénkrózsaszín gömbökkel gyönyörködtető díszcseresznyefákat csak 2006-ban és 2009-ben, két szakaszban telepítették a külső sorba, mikor a területen átfogó felújítást végeztek. A cseresznyefák tehát fiatalok, mégis, mintha hosszú idő óta meghatároznák a környék arculatát; pedig a mögöttük húzódó gesztenyefák jóval idősebbek és nagyobbak. Néhány helyre a 10 millió fa mozgalom is ültetett ifjú csemetéket.
A sétány egyik vége a Fehérvári rondellába torkollik, amelyet Kászim pasa bástyájának is hívtak építtetője után. A Fehérvári kaput hivatott védeni, de az 1723-ban történt nagy budai tűzvészben mindkettő megsemmisült, az itt található lőporraktár ugyanis felrobbant. A rondellát többször újraépítették, de a ma látható, úttest fölött átívelő híd csak jelzi, hol lehetett a régi kapu. A Fehérvári rondella később fontos helyszín lett: 1849. május 21-én itt törtek be a várba a magyar honvédek. Ma formásra nyílt sövények, virágágyások között sétálgathatunk rajta; a hatalmas talapzaton álló lóról Görgei Artúr tábornok mered szigorú arccal a budai dombok felé.
A lakóházak felőli belső fasort még most is zömében vadgesztenyefák alkotják. A látnivalók között találni az Ősforrás című Zsolnai díszkutat, amelyet Pécs város és Baranya megye adott ajándéka 1973-ban Pest és Buda egyesítésének századik évfordulójára. Kicsit messzebb az ágaskodó ló szobra az első világháborúban elesett Erdélyi kettes huszárok emlékműve, Petri Lajos alkotása.
A sétányon fából készült pavilont is találunk az egyik rondellán, amelynek századfordulós elődjében zenekar játszott, így szórakoztatva a korzózókat; a 2010-es években építették újjá vendéglátási célokra. A kiszögellés, amin áll, elég szokatlan nevet visel: Savanyúleves bástyának hívják, ami vélhetően a török korból ered (a törökök Eksi as Kuleszi.nek, avagy „savanyú lének” nevezték).
A Hadtörténeti múzeum mellett az esztergomi rondella zárja a Tóth Árpád sétányt a különböző századokból származó ágyúkkal, amikre imádnak felmászni a gyerekek. Buda 1686-os visszafoglalásakor a szétlőtt rondellán keresztül jutottak be először a felmentő seregek a várba. Az itteni zöld placcot nagyvonalúan Tóth Árpád parknak hívják egyébként.
Az esztergomi rondellától a Bécsi kapuig tartó sétányt Anjou sétánynak nevezik, és 1686-ban ezen a részen is nagy csaták dúltak. Az utolsó budai pasára, Abdurrahmán Abdi Arnautra egy emlékmű tiszteleg, a 70 éves vezér itt vesztette életét a csatában. A Bécsi kapu felé közeledve egészen tájidegen elemet is észrevehetünk jobb oldalon: az építész szakma által egyöntetűen a késő modern magyar építészet egyik kiemelkedő épületének tartott egykori Országos Villamos Teherelosztót, amelynek épp zajló elbontása erős érzelmeket váltott ki építészkörökben.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
