Soroksáron járunk, a HÉV-vonal mellett vezető négysávos Grassalkovich úton, ahol az ipari épületek között fel-felbukkan néhány családi ház. Ezek egyikében bújik meg a Panelpék, mely annak ellenére viseli ezt a nevet, hogy a közelben nincsenek kétemeletesnél nagyobb épületek. Igazából a vállalkozás kezdeteit őrzi, mikor Cseperkáló József a nulláról kezdve egy pesterzsébeti panellakás konyhájában látott neki kenyeret sütni – ma már tőle tanulja a kézműves pékszakma csínját-bínját több hivatásos pék és otthon hobbiból sütő civil is.
„A kifli titka az, hogy hagyni kell érni a tésztát. Sokan azt gondolják, az élesztő mindent feljavít, és pluszban beleteszik az adalékot, hogy még nagyobb legyen, ezzel okozzák a legnagyobb kárt” – magyarázza József, miközben bepakolja a nyers félholdakat a sütőbe a hátsó udvaron kialakított sütödében. Épp a délutáni Wekerle kispiacra készíti az árut, a croassaint-okat, kakaós csigákat, vegán bucikat és társaikat. Vágyakozva figyeljük a sütésre előkészített tekercseket: több forrásunk is ódákat zengett a Panelpék-féle kakaóscsigáról. Józsi nem spórolja ki belőle a csokit, mégsem telepszik rá a cukros gejl íz, és még a vajat is érezni. „Mikor azt gondolod, elég a csokiból, akkor kell még tenni bele” – árulja el.
Mondanunk sem kell, hogy nem használ se margarint, se adalékanyagokat. A kenyerek és bagettek kovásszal készülnek, a hagyományos fehér mellett a kínálat felét teljes kiőrlésű variációk teszik ki: teljes kiőrlésű tönköly -és rozskenyér, de olivás-paradicsomos-hagymás, német stílusú magvas is kapható. Józsi nem bízza a véletlenre, öt különböző malomtól szerzi be a lisztet, így tud „sakkozni”, hogy fenn tudja tartani a kívánatos minőséget. Munkájának idén meglett a gyümölcse: a 2020-as Kenyérlelke Fesztiválon első helyezést ért el a teljes kiőrlésű kenyerek kategóriájában, amihez a Kukutyin lisztjét használta fel; ezt a tételt Kukutyin magos kenyérként kell keresni a kínálatban.
A vásárlók a Wekerlei termelői piac mellett a kispesti Kossuth téri, a Római parti és a csepeli kistermelői piacon találkozhatnak a Panelpék termékeivel, valamint a Grassalkovich úti telephelyen is. A boltocska egyfajta delikátként funkcionál, ahol Józsi megbízható, személyesen ismert biogazdák termékeit, fürjtojást, lekvárokat, sajtokat, füstölt hústermékeket, homoktövis-készítményeket, zöldségeket, gyümölcsöket is árul saját kenyerei – és a további ínycsiklandozó pékáru, a teljes kiőrlésű pozsonyi kiflik, vajas-sajtos rúd, kalács, magvas zsemle és hamburgerbe való bucik – mellett. Saját pékáruiba is termelői hozzávalókat tesz, például a teljes kiőrlésű párnába kistermelői szilvalekvárt vagy a különböző croissant-okba kézműves sajtokat.
Kalandos életút
Ha felmenőit nézzük, teljesen logikusnak tűnhet, hogy József ezt a hivatást választotta. Az egész családja pék volt, a dédnagyapja még kemencében sütött kenyeret. Józsi viszont egyáltalán nem akart pék lenni, és sokáig azt hitte, sikerül elkerülni a végzetét; de kisebb-nagyobb kitérőkkel mégiscsak a pékszakmában kezdett el dolgozni, kezdetben nagyipari keretek között.
Később egy munkanélküli epizód során kezdett el otthon, pesterzsébeti panellakásukban kísérletezni a kézműves kenyérsütéssel, ami gyökeresen más módszereket jelentett. „Eléggé újra kellett gondolni a szakmát, újra kellett tanulnom az egészet” – mesélte. A légkeveréses sütőjével vette kezdetét a Panelpék vállalkozás, amely igen hamar kinőtte a kis konyhát. A Grassalkovich úton állapodtak meg idén januárban, ahol a családi házban helyet kapott a saját otthonuk, a delikátként is működő boltocska, hátul pedig egy varázslatos, többszintes kert, ami még új távlatokat nyithat a Panelpék életében.
Józsi felesége, Barbara kertészmérnök és növényorvos, valamint természetgyógyász és már kezelésbe is vette a részben meredek lejtőn elhelyezkedő kertet, ami egészen hihetetlen jelenségnek tűnik annak ismeretében, hogy a forgalmas, sivár Grassalkovich úton áll a ház. Fent a veteményesben már terem Barbara tudományos kutatásának keretében kikísérletezett paradicsoma, a paprika, sárgarépa és más biozöldségek, lent pedig mintha egy erdőbe érkeznénk. A lépcsők mentén sziklakertet építettek, alá japánkertet terveznek. A zúgó fák alatt még egy forrás is fakad, mely a lenti kis tavat táplálja.
Egyelőre ismerkednek a területtel, mindent beültettek, amit lehet, meglátják, mit bír el. A terv az, hogy a kert látogatóbarát legyen, és amit megtermelnek helyben, a fenti delikátban árulják majd. Ha minden jól megy, a Panelpék előbb-utóbb „Kenyér és kert” néven folytatja majd a megkezdett utat.
