A budapesti tapasozók története lassan 15 éve tart, de sokszor érezzük azt, hogy még mindig van hely újak számára a városban. Különösen, ha a spanyol falatkák eddig itthon ismeretlen változatát mutatják be, ahogy azt a most megnyílt Pintxóban teszik.

A pintxo vagy pincho (írásmódja attól függ, hogy Baszkföldön vagy épp Katalóniában vagyunk, ejteni pedig úgy kell: pincsó) valószínűleg nem ismeretlen azoknak, akik jártak már spanyolországi tapasbárban. Nem a klasszikus, külön tányérban érkező falatkákról van szó, melyekkel már több hazai helyen is találkozhattunk, hanem arról a jelenségről, ami még a legkevésbé éhes turistákat is bevonzza az utcáról – a tálcákon hegyekben álló miniszendvicsekről és mininyársakról. Aki találkozott már vele, az sem biztos, hogy tudja, a pintxo a tapas egyik változata, pedig legalább annyira a spanyol kultúra része, mint a világszerte ismert nagy tesó.

A nagy különbség az, hogy a pintxo főleg Baszkföldön és az észak-spanyolországi régióban jellemző, míg a tapas mindenhol jelen van. Na meg persze a tálalás módja is számít: a pintxobárokban az egymásra pakolt szendvicseket, pálcára húzott falatkákat csak összeválogatjuk, elfogyasztjuk az italunk mellé, távozáskor pedig a tányérunkra gyűlt hurkapálcák és fogpiszkálók száma után fizetünk.

Az Egyetem tér mellett pár hete megnyílt Pintxo megálmodója, Szandra maga is nagy rajongója Spanyolországnak és a spanyol kultúrának. Húszas évei elejétől több helyen is élt a mediterrán országban, hol a fővárosban, hol Barcelonában. Mikor 2017-ben végleg hazaköltözött, úgy döntött, hiába van már pár jó tapasbár Budapesten, ő azért hazahoz egy – szó szerint – szelet Spanyolországot, és létrehozza azt a helyet, ahol nem csak az albondigas vagy a tortilla de huevos, hanem a pálcikára szúrt miniszendvicsek és nyársak is fókuszba kerülnek.

A hely maga valóban hasonlít egy spanyol tapasozóra – csak a méretes sonkák hiányoznak a falról. Karakterét az egyszerű, natúr fabútorok és a falakon körbefutó spanyolos csempék határozzák meg, emeletére egy szépen felújított, régi falépcsőn jutunk fel. Mivel csak pár hete nyitottak, némi változást még terveznek: Szandra nagyon szeretné, ha a könyvespolc a spanyol kultúrát népszerűsítő útikönyvekkel és kiadványokkal lenne tele, hogy a falatozás mellé kapjunk még egy löketet Spanyolország irányába.

Az étlap nem kifejezetten hosszú, ami a legtöbb esetben előny, de egy tapas bárnál sem hátrány. Jelenleg 20 falatka közül válogathatunk, ezeknek a fele klasszikus tapas, másik fele pedig a névadó pintxo. A tapaslista láttán nem fogunk hasra esni a meglepetéstől, tíz erős, jól ismert darabot tettek fel az étlapra, kiváló minőségű alapanyagokból.

Még az olyan mindennaposnak számító tapasok, mint az olajbogyó-válogatás (790 Ft) is külön kis kulináris öröm. Ha valaki nem igazán éhes, csak bekapna pár falatot egy pohár ital mellé, nagyon kellemes meglepetés fogja érni a három különböző típusú bogyót kóstolva. Ugyanez igaz a sajt- (1490 Ft) és hústálra (1890 Ft), a gondosan szelektált komponenseknek köszönhetően erős spanyol flashbackre lehet számítani.

Szandráék nemcsak az alapanyagokat válogatták sokáig nyitás előtt, az ételeken is rajta van a kézjegyük – a sokak kedvencének számító patatas bravast (690 Ft) például három különböző krumpliból készítik, a pan tumacát (390 Ft), a katalánok paradicsomos kenyerét pedig krémes fokhagymás-paradicsomszósszal tálalják, nem csak bedörzsölik. Ha kedveljük a halakat, akkor az itthon nem túl elterjedtbacalao (1690 Ft) izgalmas lesz a roppanós, frissítő, marinált zöldségekkel, ha viszont a klasszikusnak számító fokhagymás garnélára (1990 Ft) szavazunk, extra kenyeret kérjünk, mert a szaftját vétek lenne a tálban hagyni.

A pintxók ára átlagosan 1000 és 2000 forint között mozog, de ha jól választunk, két darabbal akár jól is lakhatunk. A grillezett kecskesajtos, hagymalekváros, serrano sonkás baguett (990 Ft), a füstölt lazactartáros szendvicske (1190 Ft) és a grillezett padlizsános, cukkinis, krémsajtos pintxo (1090 Ft) olyan szépen meg vannak pakolva, hogy két-három darab belőlük beillik vacsorának is. Ha valami északi specialitásra vágyunk, vagy kezdők vagyunk a tengeri puhatestűek világában, a főtt-grillezett polip pálcikára tűzve (2290 Ft) nagyon jó választás: jól fűszerezett, és nincs gumis állaga, ami általában elrontja ezt a fogást.

A pintxókat egyébként rendelnünk kell, nincsenek kipakolva a pultra halmokban, mint hazájukban. Szandra elárulta, ez azért van így, mert Spanyolországban, bármilyen remek hely, gyakran előfordul, hogy mikróban melegítik meg a kiválasztott szendvicskét – ezt pedig mindenképpen el akarta kerülni. Így a látvány sajnos ugrott, cserébe minden frissen érkezik.

Az ételek mellett érdemes az itallapot is átböngészni, igazi különlegességeket fedezhetünk fel rajta. Sangriát nyáron sem fognak tartani, van helyette tinto de verano (1690 Ft/0,25 dl), a citromos üdítővel kevert vörösbor, amit a spanyolok a nagy melegben isznak, illetve ennek a sörös változata, a clara (850 Ft/0,33 dl). Akik a komolyabb tételekre kíváncsiak, azok természetesen kérhetnek katalán pezsgőt, vagyis cavát (1290 Ft/ pohár), 100% tempranillo szőlőből készült protos-t (1590 Ft/dl) vagy a baszk pintxobárok legnagyobb sztárjának számító habzóbort, a txacolina-t (1750 Ft/dl).

A Pintxóba délután 4 órától mehetünk, hiszen ez nem egy délelőtti, de nem is kora délutáni műfaj - ha egy laza beszélgetés és 1-2 pohár kellemes ital mellé ennénk pár falatot, ha nem akarjuk magunkat teleenni, csak minőségit falatkáznánk, vagy ha már nagyon hiányzik Spanyolország.