Egy kezünkön meg tudjuk számolni az argentin gasztrohelyeket a fővárosban, miközben a mediterrán ízvilág nálunk is nagyon hasít. Az olasz és mexikói konyhák mellé mostantól az argentin is feliratkozik egy street food hellyel, az Empanada Storyval, amit nemcsak meglátogattunk, de végig is kóstoltuk a repertoárt. Az elégedettségünk majdhogynem fokozhatatlan.
Argentínában a lakosság 90%-a európai származású, az öreg kontinens minden szegletéből több hullámban érkeztek oda bevándorlók, akik a személyes holmijuk mellett vitték magukkal az anyaországukra jellemző ízeket és konyhát is. A vegyes nációjú lakosság nagyjából 100 év alatt olvadt egybe, de nemcsak ők, hanem az ország gasztrokultúrája is, amire nagyon illik ezek után a fúziós konyha elnevezés.
Ha azt halljuk, hogy argentin konyha, mindenki automatikusan a marhasteakre gondol, amit finom vörösborral kísér le, miközben az egy olyan gasztrokategória, ami jóval többet jelent ennél. Nemcsak, hogy sokszínű, de nem áll meg a húsoknál sem, mert legalább olyan erős zöldségekből-gyümölcsökből készülő ételekben, pékárukban, meg édességekben. És akkor még ott van az empanada is, ami egy külön történet. Nemzeti eledelnek számít Argentínában, olyannyira, hogy Francis Mallmann, a nemzetközileg is jól ismert argentin séf, aki egyébként a helyi specialitások és a húsételek nagymestere, azt mondta róla, hogy ez a legtradicionálisabb argentin étel.
Az empanada Argentínában a pizza megfelelője. Egész Dél-Amerikában népszerű, de mindenhol egy picit másképp készítik el, például országonként más a tészta vagy az elkészítési módszer. Van, ahol olajban sütik ki, Argentínában viszont sütőben készül. Rengeteg előnyös tulajdonsága van, például az, hogy nem nagy, mégis nagyon laktató, de legfőképpen azért figyelemreméltó, mert gyakorlatilag bármit bele lehet tölteni a tésztába. Az empanadát eleinte magában fogyasztották, de manapság már különféle szószokba mártogatják, és bár ránézésre azt gondolnánk róla, hogy reggeli, hagyományosan nem az, hanem főétel. Az argentinok előszeretettel fogyasztják úgy, hogy körbeülik az asztalt, beszélgetnek, söröznek és mellé eszik, és gyakran még pizzát is kérnek hozzá, hogy minél teljesebb legyen a gasztroélmény.
Az Empanada Story története még 2018 októberében kezdődött, amikor a Nagy Miklós vezette csapat egy kisebb üzemet indított be a belvárosban, amit később megnöveltek, és akkor még csak rendelni lehetett tőlük. De mivel direktben is szerették volna árusítani az empanadáikat, ezért idén szeptemberben megnyitották az üzletüket is a Nagymező utcában. A teszthónapot követően rendezték a termékpalettát, majd most megnyitottak újra, ezúttal már élesben, a fix termékekkel.
A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy megtalálják Magyarországon azokat az alapanyagokat, amelyekből pontosan úgy tudják elkészíteni az empanadát, mintha csak Argentínában lennénk. A tészta kérdése nehéz ügy volt, mert a liszt egészen másféle ott, mint itt, de a víz keménysége is különböző. De végül csak sikerült elérni a kívánt minőséget. A tölteléket minden eseteben előbb megfőzik, és utána töltik a tésztába, sütés előtt. Nagyon gyorsan elkészül, úgyhogy nagy tételben is simán rendelhető, ha valaki netán továbbárusításban gondolkodik, vagy valami rendezvényen jelenne meg vele. Találhatunk náluk marhahúsos, paprikács csirkés verziót is, de van sonkás-sajtos, gombás-baconos, valamint vega változat is, amihez választhatunk többféle szószt, többek között argentin chimichurrit, salsa criorrát, tejfölös-snidlingest.
A első visszajelzések bizakodásra adnak okot, egyre több a megrendelés és az utcáról beeső vendég is. Így persze már most gondolnak arra, hogy merre lehet továbbfejlődni. Elsősorban a termékpalettát bővítik majd, empanadából eleve most csak sós ízek kaphatók, de léteznek édes finomságok is, nem beszélve arról, hogy Argentínában több olyan pékáru is a piacon van, amit szintén érdemes nálunk meghonosítani, mert itt is hamar népszerűvé válna. Na és persze a tervek között szerepel az is, hogy nyitnak majd több kis üzletet is a jövőben. Akik sokat segítenek nekik, azok a követségek, de nemcsak Magyarországon, hanem Bécsben és Berlinben is, hiszen kevesen foglalkoznak argentin konyhával a régióban.
Mint ahogy a hely neve is utal rá, az empanada jelenti a zászlóshajót, 14-féle ízben fogyasztható jelenleg (350-450 Ft/db), de egyéb argentin ételek is kaphatók itt. Ilyen például a speciális eljárással, szintén helyben készülő morzsaszendvics, a míga (650-950 Ft), vagy az Argentínában roppant népszerű dulce de leche-vel (tejkaramellával) készülő édességek, melyek között van csokitorta (750 Ft), brownie, de még répa- és narancstorta is, sőt a portugálok pastel del nata-ját (350-400 Ft) is megkóstolhatjuk tejkaramellás változatban. Italok tekintetében természetesen kapható többféle argentin bor (pohár: 850-2000 Ft, üveg: 3400-8000 Ft), nem beszélve a kávékról (350-600 Ft), egyébként a tejes-csokis submarine-t, vagyis a tengeralattjárót (700 Ft) emelnénk ki, ami elsősorban gyerektermék: egy nagyobb pohárba meleg tejet töltenek, abba pedig egy szelet étcsokit dobnak, ami szépen lassan felolvad benne.
Az Empanada Story autentikusságát jócskán emeli, hogy nemcsak az üzletvezető – az Argentínában született, majd a 2000-es évek elején az óhazába költöző Nagy Miklós –, de a 15 fős csapat nagy része is egyenesen a dél-amerikai országból érkezett hozzánk, vagyis tökéletesen tudják, mitől lesz pontosan annyira argentin az itt, mint az ott készülő empanada, ráadásul maga a hely meg az ott dolgozók is latin módra rendkívül nyitottak és barátságosak. A Magyarországon eddig elhanyagolt argentin gasztronómia remélhetőleg itthon is egyre népszerűbbé válik majd általuk, ha már voltak olyan kedvesek, és betömték nekünk ezt a piaci rést.
