Az utóbbi időszak nagyobb tér- és parkfelújításai enyhén szólva is hatalmas vitákat váltottak ki, legyen szó a letarolt József nádor térről, a vásárokra optimalizált Vörösmarty térről vagy akár az Arany János utcai metrómegálló felszínének környékéről, ahol bár a változás egyértelműen pozitív, a használat során dől el, működni fog-e a tervezők koncepciója. Bár mindegyiknél voltak jó ötletek és jobban sikerült, akár szerethető részletek is, egészében egyikre se tudtuk azt mondani, hogy na ez igen!
Bármennyire is igazságtalan egy kis, budai zöldövezetben lévő terecskét összehasonlítani a belváros hihetetlenül forgalmas, nagy helyszíneivel, valamit mégis itt éreztünk meg, ami akár a többi helyen is meg lehetett volna, függetlenül az elhelyezkedéstől és funkciótól.
Az egykori, Kosztolányi Dezső tér mögötti, Bukarest utcai buszvégállomás környékének átalakítására az önkormányzati tervpályázatra beérkezett 15 mű közül választották ki a nyertes koncepciót. Az első díjat és a továbbtervezés jogát a Massány Edina, Megyeri Zsófia, Remeczki Rita (Open air design Kft.) és Scheuch Dominik (YEWO LANDSCAPES e.U.) alkotta tervezőcsapat, „Olvass a sorok között” című pályaműve nyerte.
A park helyválasztása sem véletlen: Ottlik gyerekként élt a Fehérvári út 15/B-ben (mai Bartók Béla út része), és a regényeiben – mint az Iskola a határon vagy az ennek folytatásaként íródott, beszédes című Budában – is gyakran felbukkannak olyan környékbeli helyszínek, mint a Feneketlen tó nádasa, a Gellért fürdő vagy akár a 19-es villamos.
Az elkészült tér több eleme utalás Ottlik fő művének tartott Iskola a határonra – az átvezető utak katonás rendje a kőszegi iskolára, amit átlósan át- meg átszelnek és összekötnek a sporadikusan letett lépőkövek, melyek akár B.B. vagy Medve egyéni útkeresései is lehetnek. De elszórva több idézetet is találunk a műből – a támfalak bütüjén (azaz oldalsó élén) a Hmp! Fek! szavak is a lefordítatlan belső „tolvajnyelvből” valók.
A falak és az utcabútorok geometrikus alakzata – háromszög, téglatestek – utalás Ottlik tanulmányaira is, aki 1930-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán kezdett. Ha nagyon figyelünk, a padok, asztalok oldalán az író bridzsjátékos múltjára való apró utalásokat is észrevehetünk.
A már emlegetett beton támfalakon kaptak helyet a hosszabb idézetek, de ezek alkalmasak arra is, hogy akár (jó időben) kicsik, nagyok ücsörögjenek rajta. Ha pedig egészében tekintünk a térre, akkor alaprajza egy nyitott könyv lapját mintázza, a sorokként elrendezett utakkal, támfalakkal, sávokban tervezett növénykiültetéssel és a sétányon továbbfutó betoncsíkokkal.
Összességében a park tényleg kellően komplex és átgondolt, nem egy ízléstelen bronz giccsszoborral intézték el a megemlékezést, hanem sokkal kifinomultabb utalásokkal, az író életművéhez illő módon, szinte beleszőve a parkba.
