„A környezet nem szorul a védelemünkre, mi, emberek vagyunk azok, akik a fennmaradás érdekében védelemre szorulunk.” – emelte ki egy előadásában Kump Edina. Őt, a Hulladekmentes.hu alapítóját és a Felelős Gasztrohős egy munkatársát, Szabó Esztert hívtuk meg az irodánkba, hogy egy ma nagyon égető témáról, a környezetről beszélgessünk. És főként arról, budapestiként mivel járulhatunk hozzá a megóvásához.
We Love Budapest:
Mikor kezdtetek el foglalozni a környzetvédelemmel?
Szabó Eszter: Nekem onnan indult, amikor azt mondták otthon, hogy húzd ki a konnektorból a telefontöltőt, mert kihalnak a jegesmedvék. Egy ideig én sem tudtam, mennyiben kötődik a környezettudatosság az élelmiszerhez, de mind a gasztronómia, mind a környezetvédelem témaköre közel állt hozzám, szerettem volna valahogy ezzel foglalkozni. Vidékiként természetes volt, hogy a kertből hozzuk be, ami megterem, vagy piacra járunk. Aztán egyszercsak a kettő összekapcsolódott.
Kump Edina: Környezetkutató vagyok, környezettudományt tanultam az egyetemen, de akkor még nem tudtam, mit fogok kezdeni vele, csak azt, hogy segíteni akarok másokon. Lassan elkezdett kristályosodni, hogy környezetvédelmi szemléletformálással szeretnék foglalkozni, főleg a hulladékgazdálkodás és fenntarthatóság témája érdekelt. Később a munkáim során is ezeken a területeken ténykedtem, majd mintegy három évvel ezelőtt indítottam útjára a zero waste életmóddal foglalkozó oldalam, a Hulladékmentes.hu-t.
Ez úgy indult, hogy elköltöztünk családi házból egy második emeleti lakásba, és lenullázódtak az addig megszokott megoldások. Úgy voltam vele, hogy az nem lehet, hogy fenntarthatósággal foglalkozom a munkám során, és közben itt ülök egy jól megtömött kuka tetején, úgyhogy próbáljuk ki, hogy a zero waste koncepció megvalósítható-e a mindennapokban. A próba nem várt sikerén felbuzdulva indult később az oldal, hogy minél több embernek tudjak segítséget nyújtani ezen az úton.
WLB: Ahhoz, hogy változtatni akarjunk, tudnunk kell, mi is az aktuális helyzet. Mi a helyzet Magyarországon?
Edina: Ha a teljes képre vagyunk kíváncsiak, az ökológiai lábnyomot érdemes megvizsgálni. Ez egy mérési eszköz arra, hogy számokkal is kifejezzük, mennyire terheljük a környzetet. Eszerint ha mindenki úgy élne a Földön, mint az átlag magyar, máris két bolygóra lenne szükségünk ahhoz, hogy ez az életvitel hosszú távon fenntartható legyen. Jelenleg aktívan vágja az emberiség maga alatt a fát, világszerte kongatják a vészharangokat. Ez persze egy elég komoly stresszfaktor, sokakat meg is bénít. Épp azért szeretem a hulladék témájától megközelíteni a hétköznapi környezettudatosságot, mert fizikailag jól érzékelhető, mindenkinek van és látványos eredmények érhetőek el a hulladékcsökkentésen keresztül.
WLB: Sokan úgy vélik, nem az ő felelősségük a környzetvédelem, hanem a nagyvállalatoké. Nekik mit üzennétek?
Edina: Ha felismerjük, hogy a hárítás tulajdonképpen azért van, mert mi magunk nem akarjuk felvállalni a felelősséget, előbb-utóbb szembe kell néznünk önmagunkkal. A környezetvédelem mindenki felelőssége. Az enyém, a tiéd, a közértesé, a nagyvállalaté és a politikusé is. Azt is érdemes látni, hogy az alulról jövő kezdeményezések akkor működnek, ha sok ember lép be, így válnak tömeggé. Sokak szerint ez így nem működik, de erre azt szoktam mondani, hogy kérjük azokat, akik szerint lehetetlen, álljanak odébb, ne tartsák fel azokat, akik már csinálják.
Edina: Így lett annyi kerékpársáv Budapesten nagyrészt a Kerékpárosklub akcióinak köszönhetően, vagy tiltották be Balin a műanyag zacskók használatát két tinédzser kezdeményezésére. De hogy mondjak egy sokkal aktuálisabb kezdeményezést is, ott van Greta Thunberg, egy 16 éves fiatal lány példája, aki hónapok óta, nagyrészt egyedül sztrájkolt a stockholmi parlament előtt, hogy rávegye a politikusokat, most már tényleg tegyenek valamit a klímaváltozás ügyében. Egyedül kezdte tavaly augusztusban, most március 15-én mégis globális szintű klímasztrájkra fog sor kerülni, az ő kezdeményezésére, a példáját követve. Egyre nagyobb a magyarországi közösség is, van tehát hová csatlakozni. Nem lehet elbújni az olyan mondatok mögé, hogy ez az egész csak a nagyvállalatok felelőssége lenne.
WLB: Hogyan kötelezzük el az embereket érzelmileg?
Eszter: Egész pici kortól érdemes elkezdeni, a Palánták program (a Felelős Gasztrohős óvodai foglalkozásai - szerk.) résztvevői például nagyon szeretik, fogékonyak, sőt, képben vannak és értik, miről van szó. Fontos, hogy nem ijesztgetjük őket, a grafikánk is barátságos. Teszünk hozzá aktivitást, például vászonzsákot nyomdázunk, amivel érzik, hogy ez menő. Volt, hogy egy szülő megkérdezte, „Mit mondtál a gyereknek? Megnézi a banánt, megmondja melyik uborkát kell megvenni.” Fontos, hogy ne zúdítsuk felnőttekre se sokkoló információt, inkább azt sulykoljuk, hogy induljanak el. Kis lépésekkel lehet jól haladni, mi is igyekszünk kézzelfogható, gyakorlatias megoldásokat adni.
WLB: Budapesten hogyan tudjuk elkezdeni, jól csinálni?
Edina: Kezdeném a kukától. Egy átlag budapesti kukája úgy néz ki, hogy egy hamrada szelektálható, egy harmada komposztálható, egy harmada pedig egyéb speciális kezelendő hulladék, illetve szemét. Azzal érdemes kezdeni, hogy az ember megfigyeli, mit csinál; vegyük észre azt a hétköznapi mozdulatot, amikor kidobunk valamit a kukába és tegyük fel magunknak a kérdést, miért dobtuk azt ki, hogyan került hozzánk, meg tudnánk-e előzni vagy csökkenteni a mennyiségét. Érdemes a szelektálható és komposztálható hulladékok megfelelő kezelésével kezdeni.
Budapesten a szelektálás nagyrészt jól megoldott – fém, műanyag, papír, tejeskarton könnyen szelektálható. Üveggyűjtők korlátozottabban állnak renelkezésre, de azért elérhetők, illetve elvétve van egy-két közösségi komposztáló is. Ezeken kívül hulladékudvarokra is le tudjuk adni a hulladékainkat, a feleslegessé vált, de még használható tárgyak pedig adományboltokba és Szemléletformáló és Újrahasználati Központokba is kerülhetnek.
A kulcs viszont a megelőzés, hiszen az a legjobb hulladék, ami nem is keletkezik, amivel nem kell foglalkoznunk. Ebben igyekszem segíteni a kezdőket a 30 napos hulladékmentes kihívás során, de a vászontáska, a kulacs, a komposztálható háztartási kefék (pl. mosogatószivacsok) használata az egyszer használatos műanyagok helyett, vagy épp a csomagolásmentes vásárlás előnyben részesítése a legtöbbek számára elérhető alternatíva Budapesten a piacok, a csomagolásmentes boltok valamint a kisebb helyi kereskedők segítségével.
Eszter: Meg kell nézni, kinek mi fér bele. A csomagolásmentes boltokba egyre többen járnak, ami szuper. A piacokon érdemes odafigyelni, mert ott sem minden hazai vagy szezonális, amit kínálnak. Mi azt javasoljuk, hogy ha tehetjük inkább ezeket a termékeket válasszunk – ez nincs agyoncsomagolva –, ez magánemberként és az éttermeknél is számít. Budapesten jól meg lehet oldani a tudatos bevásárlást, van egy csomó kézműves pékség és termelői piac is, csak kicsivel több tervezést igényel. Ki kell találni, mit szeretnél főzni, mit vigyél magaddal ehhez mérten.
WLB: Hol tudjuk beszerezni a vászonszatyrokat, szütyőket és egyéb háztartási eszközöket?
Edina, Eszter: Például webshopokon, mint a Hulladékmentes.hu-n keresztül, vagy fizikai boltokban, mint a Zöldboltban, a Szatyorboltban, csomagolásmentes boltokban (Ligeti Bolt, ne pazarolj) vagy vásárokon - a Felelős Gasztrohős tavasszal újra jelentkezik a Zöldülők vásárával.
WLB: És mit szólnak ezekhez az alternatív tárolókhoz a boltok?
Edina: Kifejezetten rossz tekintetekkel még nem találkoztam, egyszer volt, hogy két kiló krumplit zsákba tettem, és az eladó aggodalmaskodott, hogy így bele kell mérnie a súlyba a vászonzsákot is. Nem volt gond, nem kötekedni akart, csak meg szerette volna előzni, hogy én problémázzak majd emiatt, de megbeszéltük, hogy erről szó sincs. Azzal azért tisztában kell lenni, hogy van, ahol nem adhatják ki így az árut, mert higiéniai előírásokba ütközhet és inkább nem kockáztatnak.
Eszter: Saját döntése a boltnak, ahogy az éttermeknek is, hogy kiadják-e. Mi a fenntartható vendéglátóhelyekkel elkezdtünk tesztelni egy betétdíjas redoboz rendszert, és vevők rá az emberek. Amúgy nálam a vászontáskáknál inkább az szokott lenni, hogy megdicsérik, milyen jól néz ki, és megkérdezik, hol vettem.
WLB: Menő/menő kell legyen a környezetvédelem?
Edina: Az biztos, hogy a kezdeti lépésben segít, ha menőnek van titulálva. Online biztosan az: ezekről szép képeket lehet készíten, a színes zöldségek, vászontáskák jól mutatnak fotókon. Csak ne torpanjunk meg itt!
WLB: Milyen események, kezdeményezések szerveződnek Budapesten a környezettudatosság és -védelem jegyében?
Eszter: Ott a korábban emlegetett Zöldülők vására, de a Felelős Gasztrohőssel tervezünk egy másik akciót is, egy kampányt, aminek témája az élelmiszerhulladék lesz. Az éttermekben és a háztartásokban is rengeteg hulladék termelődik; globálisan az élelmiszer egyharmada a kukában végzi. Erre szeretnénk egy nagyobb kampányt készíteni.
Edina: Ott az Ivócsap Projekt is (tűzcsapokat alakítanak át könnyedén ivókúttá úgy, hogy annak a tűzbiztonsági funkciója is megmarad), aztán a közösségi kertek, a Humusz Szövetség közösségi komposztálója, csomagolásmentes boltok és a különféle időszakos kampányok – például a szívószálmentes hónap.
WLB: Hogy állnak a témához a vendéglátóhelyek?
Edina: Egyre jobban nyitnak, engem is egyre többen keresnek fel azzal, milyen lépéseket érdemes megtenniük, vagy hogy két megoldás közül melyik mellett tegyék le a voksukat, melyik a környezettudatosabb és egyben működőképes alternatíva. Ez nagyban köszönhető annak az egyre bővülő tudatos vásárlói rétegnek is, amely igenis igényli ezeket a lépéseket. Láttam már olyan cukrászdát (például Naspolya Nassolda), ami kiírta, hogy hozd a saját dobozod, vagy ott a Pékműhely, ahol már egyáltalán nincs elviteles pohár, ha nem viszed a sajátod, akkor így jártál.
Eszter: Az Artizánban is elkezdték lecserélni a műanyag üdítőspalackokat üvegre, de amikor tudod, hozhatod a sajátodat. Mint korábban említettem, kísérletezünk a redobozzal, a Csillaghegyi Megálló és az Anyu teszteli, és nagyon jó visszajelzéseik vannak. Sokan választják a sima eldobható helyett, és ami még fontosabb, vissza is hozzák. Úgyhogy elkezdett valami kialakulni.
WLB: Hogyan válhat egy hely fenntartható vendéglátóhellyé a ti rendszeretek szerint?
Eszter: Hét kritériumnak kell megfelelni: nem használhatnak pálmaolajat (kávézóknál bio- vagy fair trade kávé és tea, valamint hazai tej a feltétel), minimum 30%-ban hazai alapanyaggal kell dolgozniuk, ami között kell, hogy legyen egy bio. Kell, hogy kínáljanak két vegetáriánus fogást, viszont nem használhatnak polisztirol habdobozt, január óta pedig csak kérésre adhatnak szívószálat. Ezen kívül be kell vezetniük minimum egy környezetbarát tisztítószert.
(Ilyen többek között a Fruccola, a Szimpla Háztáji, a Kőleves vagy a Krak'n Town, de a teljes listát ITT találjátok – a szerk.)
WLB: És egy irodában mit lehet tenni?
Eszter: Ha az étkezést nézzük, szuper, ha odáig eljutnak egy munkahelyen, hogy megnézik, nem polisztirol habdobozban hozzák-e ki az ételt. Vagy ha lemegyünk valahova, jó, ha visszük a saját ételesünket, kávéhoz is a saját bögrénket. Aztán ihatunk csapvizet a PET-palackos víz helyett – ez mind nagy lépés.
Edina: Ha műanyagban is érkezik az étel, mossuk ki, majd dobjuk ki a szelektívbe. Részt lehet venni zöldiroda képzésben, de egy kisebb irodában odafigyelhetünk arra, hogy ne papír legyen a fürdőben, hanem törölköző, ne műanyag vizesballon, hanem víztisztító rendszer. A komposztálás és szelektív gyűjtés is nagy lépés. Nagy cégeknél pedig érdemes green teameket alakítani, és havi zöldfelelősöket kinevezni.
WLB: Mi a hosszú távú cél?
Edina: Az, hogy megvalósítsuk a körforgásos gazdaságot, a zero waste koncepciót. Jelenleg úgy néz ki a rendszer, hogy valamit legyártanak, használjuk, kidobjuk, és ezt ismételgetjük. Az erőforrások fogynak, és egyre több a hulladék. A jövő gazdaságában nem – vagy csak nagyon minimális végleges hulladék – keletkezik, mert létrejön egy magába visszaforgó rendszer, ami azt csinálja, amit a természet a falevéllel: újrahasznosítja.
A lényeg röviden és nagyon leegyszerűsítve az, hogy a hulladékok mennyisége és veszélyessége csökken, amivel párhuzamosan a gazdaság fenntarthatóbbá válik, az üvegházhatású gázok kibocsátása csökken, és új üzleti modellek, munkahelyek teremtődnek. Az erre való törekvés már elindult, 2015 végén az Európai Bizottság is elfogadta azt a csomagot, amely kimondja, hogy az Európai Unió gazdaságát fenntarthatóvá kell alakítani, ez kapta a körforgásos gazdaság elnevezést. A felülről jövő lépések tehát már elindultak, ezeket ösztönözhetik, sürgethetik az alulról jövő kezdeményezések. Ezekhez viszont összefogás kell. Te is kellesz.
Ha szeretnétek komolyabban elmélyedni a témában, megnézhetitek Edina
TEDxYouth előadását, csatlakozhattok közösségi oldalaihoz, esetleg belevághattok a 30 napos hulladékmentes kihívásba! Kövessétek a Felelős Gasztrohős kampányait is, vagy akár jelentkezzetek önkéntesnek! Sőt most csatlakozhattok a WWF Magyarország négyhetes, Föld Órájához kapcsolódó kihívásához is, amiben a természet megóvását és a fenntartható életmódot támogató tippek betartására buzdítanak. Részleteket erről ITT találtok.
