Különleges fekvésű hely a Madách tér – autós forgalmat igazából csak a Rumbach Sebestyén utca bonyolít, a többi terület zömében a gyalogosoké, bicikliseké, kutyasétáltatóké – és ugye a teraszokon üldögélőké. Egyike azoknak a budapesti környékeknek, ahol legelőször kerülnek ki az asztalok a szabadba, mert fekvéséből adódóan igencsak napos. Megannyi sütkérezős, gyors, munkából kiszaladós ebéd, egész napos rohanás utáni borozás és csipegetés, színház utáni koccintás, baráti összeröffenés helyszíne volt mindig a Konyha. Itt sosem lepődtünk meg egy újabb séfváltáson, néha lehet, hogy nem volt éppen a legfelkészültebb a pálya, sosem zavart, ha új kutyahaverok kucorodtak a lábunkhoz, és mindig jó volt egy kicsit „művelődni” a mosdó falairól. Összességében amolyan kedves, „bármikor szívesen betérek hely” volt mindig, laza hangulattal, stressz nélkül.
A megannyi séfcsere miatt volt, hogy kiemelkedőeket ehettünk náluk, és sokszor hallottuk, hogy "Ó, most nagyon jó a kaja a Konyhában!" de megesett olyan is, hogy éppen az átlagost hozták. A kísérletezéseket, újdonságokat és bátorságot azonban mindig díjaztuk.
Közben, az évek előrehaladtával a tulajdonosok is komolyodtak kicsit, még többet láttak a világból, még kíváncsibbá is váltak, és 2018 vége felé jött a gondolat, hogy kicsit reformálni kéne a nagyobbik gyereken. Nemcsak ímmel-ámmal, hanem már felújítás szintjén is. A filózgatások közepette pedig bejött a képbe Liptay Dávid, aki nyáron már pizzáztatta a népet a Pontoon-on és régi barátság köti őt a Telep/Konyha srácaihoz is. Az együttállás pedig odáig jutott, hogy a 2019 év elején újranyitó hely immár Blitz Konyha néven megy tovább. Többek között azért is, mert bekerült a konyhába egy csodaszép pizzakemence is, és ezzel a stabil és közérthető fogással is készülnek mostantól.
A dizájn talán egy kicsit feszesebb lett, de nem kell félni, köze nincs a fehér kesztyűs hangulathoz, csupán leporolták a megszokott elemeket és hozzáadtak némi fehér csempét, még több növényt és egy olyan pultot, melynek alapja a zöld kályhacsempe és egy fekete, márványos munkalap zárja le.
Az egész felnőtté válás legfontosabb szegmense a gasztronómia még akkurátusabb tanulmányozása, új ismeretek gyűjtése és az ételek sztenderdizálása. Az ebéd a klasszikus formában megszűnt, de ajánlatokkal biztosan készülnek majd, viszont az étlap sokszínűbb, mint valaha. Egy biztos, az úgynevezett „comfort food” vonalon mozognak, nem szeretnének semmilyen más műfaj felé billenni.
Itt vannak a pizzák, melyeket eszük ágában sincs nápolyinak, lazióinak, bármilyen más régióból jöttnek nevezni, egyszerűen csak Blitz-esek. Nem kovásszal készülnek, viszont legalább 48 órás kelesztést kapnak, a végeredmény pedig egy vékony és hangosan ropogó szélű tészta, egészen különleges feltétekkel. Persze margherita változat is van, hiszen az a pizzák alapja, de utána többféle paradicsomos és mascarpone alapú változatot találunk az étlapon, a már nyáron megismertek közül is.
Mi Springbreak-et (2250 forint) és Marrakesh-t (2250 forint) kóstoltunk. Előbbi a mascarponés alapra halmozott mozzarellát, fontina sajtot, speck szalonnát, zöldhagymát jelenti és nem egy tolakodó ízvilágú változat, míg a marokkói ihletésű pizzára nem túl megszokottan harissa, kápiapaprika, mozzarella, kecskesajt, újhagyma és egy kevés reszelt citromhéj kerül. Meglepő kombináció, de kiválóan működik, elég gyorsan végeztünk vele. Üdítő volt ez az ízvilág egy pizzán.
Az étlap többi részét két részre osztották: hideg falatokra és kemencében készült ételekre. Jó választás lehet a háromféle: marinált, savanyított és füstölt halból álló tál, mely legkedvesebb falatja az akasztói ponty volt.
Kétféle saláta, sajtból és felvágottból álló tál is opció, s közülük 2650 forint a fogások árának legteteje. A kemencéből tésztabundában sült tahi pisztráng, velőscsont, mac'n'cheese, tépett marhaoldalas és báránygolyók érkeznek, sőt, az apple crumble desszert is odabent készül el. A konyhán Horváth Ákost is megtaláljuk, aki a Márga Bisztróban és a Fámában is bizonyított már. Érthető, nem túlhúzott, laktató és szép alapanyagokból készült ételekre számítsunk. Italokban pedig akár biodinamikus, spontán borokra is.
S ha már borok: biztosan lesznek boros tematikájú esték, vendégborászokkal, lazán és közérthetően, nem borkurzusokkal vetekedve. A srácok érdeklődési köréből fakadóan készülnek majd lusta vasárnapi mozikkal, beszélgetésekkel vagy éppen élő zenés estékkel. Elég sok a lehetőség, ha már a megismert és megszeretett helyszín és a legénység többnyire ugyanaz is. Vagyis ugyanaz, kicsit felnőttebb verzióban.
