Péntek este van, éppen vacsoraidő előtt érkeztünk a TLV Eatery-be. A Dob utca legnyüzsgőbb részén járunk, közel a Gozsdu kapuja, az EllátóHáz, street foodosok, borbárok. Kívülről valahogy nagyobbnak gondoljuk a helyet, de bent már inkább otthonosabb a méret, a bárpultra fókuszálva. Szembe is tűnik nekünk ennek stílusa, amit egészen közel láttunk már valahol. A Vicky Barcelonában!
Nem véletlen az együttállás, ugyanis a tulajdonosi kör ugyanaz. Ők viszik az említett spanyol tapas bart, a Jardin koktélbárt, a Gozsdu Bisztrót, a néhány napja nyílt portugál pékséget, a Lisboát is. Vagyis nem a friss, „betanuló” gasztrovállalkozós síkon mozognak, hanem tapasztaltak, sokat látottak és hosszú távra terveznek. Mi több, kvázi pár lépéssel maguk előtt járnak, és sosem pihennek meg. Ezt az is mutatja, hogy a vacsoránk végén még egy újabb közeli konyha szóba került, de most a TLV-re figyeljünk.
Nem hasonlítgatunk, de a Vickyben töltött estéhez hasonló hangulat kap el minket pár perc ottlét után, egy olyan kellemes nemzetközi légkör, amelyben szívesen töltjük az estéket. A mellettünk lévő asztalnál magyar-orosz vegyes társaság, kicsit arrébb izraeli vendégek, a pultnál valami spanglish-szerű nyelvet hallunk.
Alig foglalunk helyet, már érkezik is egy kis étvágygerjesztő, egy shot formájában, de nem csak hozzánk, a többi asztalhoz is: ez amolyan kedvesség tőlük, amiket akár a mediterráneumban is tapasztalhattunk már. A hely viszont Tel-Aviv és Izrael gasztronómiáját és vendégszeretetét hivatott megmutatni.
A konyhafőnök Bihari Gergely, aki a fine dining világából érkezett a lazább, „slow food”-os közegbe: a cégcsoport előtt a két Michelin-csillagos Onyx konyháján dolgozott. Ez most egy egészen más feladat, viszont nagyon hálás, hiszen a feszes topgasztró helyett „szívből” kell etetni, ízes, laktató és tűzközeli ételekkel. Ugyanis faszenes konyhát csinálnak, vagyis szinte minden szabad tűzön készül, a baba ganoush-tól (izraeli füstös padlizsánkrém) a bárány kebabig.
A tervezés időszakában természetesen megvolt a tel-aviv-i tanulmányút is, napi hat ebéddel és négy vacsorával, régi családi receptek felfedezésétől a vadabb, Tubi-s bulikig. Gergő sokat inspirálódott ezalatt, s próbálja a legautentikusabb ízeket megjeleníteni – szerencsére a tulajdonosi kör otthon van Tel-Avivban, így bőven volt, aki lekóstolta a humuszt, a halakat, a salátákat.
Közös, tunkolós, csipegetős étkezésre készüljünk, karakteres ízekkel. Az étlap nincs bő lére eresztve, sőt, pár már megismert tétel – mint például a tabbouleh is – hiányzik róla, mert a séf szerint csak akkor tálal majd a petrezselyemsalátából, ha azt a legjobb minőségében teszi majd.
Addig is van nekünk parádés pékáru, ami a Lisboában készül és a kis kosárba mindig kerül melléjük egy maréknyi za’atar! Selymes és citrusos lecsengésű a humusz (1290 forint), nem a nagyon tolakodó, erősen római köményes változatot készítik. Öröm a tunkolás, ahogy a baba ganoush (1790 forint) is telitalálat.
Nem maradhat el az egészben grillezett karfiol (1790 forint), a keményen szenes és ettől klassz édesburgonya (1290 forint) sem, és ugyan nem kóstoltuk, de természetesen shakshuka (2200 forint) is készül náluk, a vegetáriánusok nagy örömére. Igazi nyári érzés kapott el minket a makrélától (1890 forint/100 g): hasába zöldfűszereket és citromot halmoztak, így került a grillre, akár a tengerparton!
Kóstoltunk báránykebabot is (3200 forint), és szerintünk jó ötlet, hogy lehet kétszemélyes tálakat is rendelni: a húsos 7600 forint, a vega 7100 forint és a TLV menüjének kedvenceit tartalmazzák. Malabit (rózsavizes tejpuding) és tahinivel készített brownie-t tálalnak desszertnek. Koccinthatunk az országra jellemző koktélokkal, melyek vodkával, Tubival, arakkal is készülhetnek. Persze ha valaki csak egy gin-tonicra vágyna, az is hamar teljesülhet.
הידד!
