Már többször írtunkVidák Zsolt grafikáiról, Zsolt 2008-ban végzett a MOME-n, több kiállítása volt már világszerte, és sok esetben budapesti épületeket örökít meg rajzain, amelyeken elrejtett, apró – és sokszor vicces – részletekre bukkanhatunk. Az Anker-palotát bemutató rajzáról itt olvashattok, most ezt a képet gondolta tovább, és nevezte el új munkáját Anker under water-nek.
"Nyáron sokat dolgoztam egy Némó kapitány témájú bélyegen, hetekig víz alá merülve alkottam. Befejezése után kezembe került a az Anker-házas képem. Rögtön arra gondoltam, milyen jó lenne azokat az utcákat is víz alá meríteni. Ezért elképzeltem egy ilyen szituációt."
Elképzeltem, hol lennének a kikötők, a házak közötti átjárók, és egyáltalán milyen lenne az élet egy ilyen vízzel elárasztott városban."
"A háztetőkre medencéket, kerteket rajzoltam. Magán- és turistahajók járják a csatornákat, és még egy gőzhajó is feltűnik a képen. Természetesen Némó kapitány hajóját is megrajzoltam, és a vízben boldogan úszkál egy cápa és egy bálna. Az egész képet az elejétől végéig teljesen újraalkottam, sokkal festőibb, lazább stílusban."
Emellett született még két grafika, az egyik a The last metro nevet kapta. Zsolt sokat utazik földalattival, és ahogy meséli: „gyakran megesik, hogy rajtam kívül mindenki leszáll és egyedül, egy üres szerelvényen utazom tovább. Szeretem ezt a hirtelen létrejött csendet. Ilyenkor enyém a tér. A kép története szerint a férfi egy hosszú nap után a munkából hazafelé utazik az utolsó járattal. Kezében egy aranyhalat tart akváriumban, amit a feleségének visz ajándékba."
A The keycopier című képen pedig Zsolt egyfajta meditatív csendet próbált meg ábrázolni. „Az öreg kulcsmásoló, aki az utolsó vásárlókat várja zárás előtt és természetesen olvas, a pulton sok elolvasott és olvasatlan könyv várakozik. Az aluljáró csendes és üres, csak a fény utazik némán a plafontól a flaszterig. Amúgy ez az Astoria metróaluljáró területe.”
