Mindig izgalmas kérdés számunkra, hogy egy egykor teljesen más funkcióval bíró épületnek, jelen esetben az egykori, Haggenmacher Henrik-féle sörgyárnak (amely Dreher Antalé után a második legnagyobb volt) az évtizedes hányattatások után hogyan találnak valami meglepően új funkciót. Közép-Európában több hasonló kezdeményezés is van, és mind hihetetlenül érdekes hibridet eredményezett. A ljubljanai Metalkova katonai barakkokba hozott új életet a galériával, koncertjeivel, műhelyeivel, a prágai ipari Holešovice negyedben sorban rehabilitálják a volt gyárépületeket és új művészeti negyed alakult ki, míg a lipcsei Spinnerei volt szövőgyárban már több mint 120 művész alkot.
Ahogy lassan elhagyjuk Budapestet a Duna mellett, elgördülünk a híres budafoki Törley gyár és -kastély mellett, a pincesorok után hirtelen egy robusztus volt ipari téglaépületre leszünk figyelmesen az út jobb oldalán. Az udvaron kíváncsi drótrobotok, muzeálisnak számító autók és jó időben itt-ott feltűnő beszélgető csoportok vagy épp tetőtől talpig festékes, cigiszünetet tartó festőművészek.
Az art quarter budapestet alapító Wolfgang 1992 óta él Budafokon, és éveken keresztül minden reggel látta a táblát az elhagyatott gyárépületeken, hogy eladó-kiadó, mígnem elkezdett tárgyalni az akkori tulajdonosokkal, és egy éven belül le is kerültek a kiárusító feliratok. Az épületeket apránként felújították és korszerűsítették (volt, ahol se víz, se fűtés nem volt) de az eredeti karakteres szerkezetet nem alakították át. Eleinte a legváltozatosabb profilú cégek és vállalkozások béreltek itt tőle helyet, ám olyan 6-7 éve lassan kezdett kialakulni egy egységesebb koncepció, és megjelentek az első művészek is.
A válság lecsengése után Wofgang belevágott, hogy megvalósítsa régi álmát és létrehozzon egy műteremházat, ám mára az AQB ennél egy sokkal komplexebb és merészebb dolog lett. Végső soron egy privát kezdeményezésből született független kulturális intézményről és kortárs művészeti központról beszélhetünk. Húsznál is több képzőművésznek van itt műterme, stúdiója, itt alkot Gryllus Ábris vagy Keresztes Zsófia, az Offline:ontheatre, de Szabó Ottó és Szigeti Csongor is. Valamint több hazai kreatívipari cég, mint a bringás táskáiról híres Bagaboo vagy a remek csokijairól ismert Rózsavölgyi, illetve a Speak Easy Project is itt rendezkedett be.
A helyszín másik nagy előnye amellett, hogy a volt gyár grandiózus terei tökéletesen megfelelnek a művészeti tevékenységek helyigényének, az az, hogy szuper közösségi tereket is ki lehetett alakítani. A gyárépület tetején a hatalmas, Dunára néző tetőteraszon, a közös konyhában vagy a jó idő beköszöntével az udvaron pezsgő társasági élet jön létre.
Az itt alkotó képzőművészek, festők, szobrászok mellett előadóművészek is tudnak termet bérelni, gyakorolni vagy egy-egy projektjükhöz, előadásukhoz, illetve a külföldi művészek számára, a rezidens program keretében a szállás mellett szintén biztosítva van ezek használata. Több régebbi rezidens is rendszeresen visszajár, immár kiállítóként, egyre erősítve az AQB nemzetközi jelenlétét és kapcsolatait. A komplexum egyik legizgalmasabb tere a volt hangstúdióból átalakított ‘fekete-terem’ előadótér, ahol az eredeti öles gerendák között egy csupán ráccsal elkülönített szinteken zajlanak az előadások vagy akár forgatások.
Alatta található az AQB kiállítótere, a Project Space, ahol médiumtól független kortárs magyar kiállítások kapnak teret. Itt is egészen különleges karaktert adnak a térnek az eredeti nyers fagerendák és tartóoszlopok, folyton emlékeztetve minket a kiállítótérben is arra, hogy végső soron egy ipari épületben járunk, ahol valaha hatalmas tartályokban forrt a sör. Ám mára a nonprofit térben egyéni és csoportos, magyar és nemzetközi kiállítások váltják egymást nagyjából kéthavonta, kurátori tárlatvezetéssel, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel, ahogy a jelenlegi E E E E E E E I - Gerber, Hecker, Keresztesi kiállításon is.
Az AQB tipikusan olyan helyszín, ahova a kiállítások és programok miatt is megéri eljönni, de külön élmény magát a helyszínt is bejárni és megismerni, a kortárs formákkal és megoldásokkal keverednek az ipari múlt és örökség karakteres jegyei, és persze a rendszerváltás előtti korszak nosztalgikus nyomai is felbukkannak egy-egy ottfelejtett felirat vagy részlet erejéig.
