We Love Budapest: Mikor fogant meg benned az X – A rendszerből törölve ötlete?
Ujj Mészáros Károly: Elég régen, a Liza, a rókatündér utómunkája alatt már megvolt az a treatment, amit be akartunk adni – de végül mégsem tettük, csak három éve. A köztes időben is csak pár apróbb dolgot írtunk át.
WLB: Mi fogott meg téged ebben a történetben, mi volt számodra izgalmas benne?
UMK: Egyrészt az, hogy nem hasonlított a Liza, a rókatündérhez. Úgy tíz kisfilmet rendeztem, volt olyan, ami kicsit fantasztikusabb-mesésebb volt és volt olyan, ami drámaibb, realistább. Most egy drámaibb film volt a soron. Gyerekkorom óta szeretem a krimiket, ezért is esett erre a műfajra a választás, na meg a kihívás miatt.
WLB: Féltél attól, hogy a Lizával majd beskatulyáznak téged?
UMK: Nem is az, hogy beskatulyáznak, hanem... Nagyon sokat kellett várni arra, hogy megcsináljam az első nagyjátékfilmemet, és úgy voltam vele, hogy ha van lehetőség utána még valamit rendezni, akkor mindenképp olyasvalamit készítek, ami teljesen más. Már csak a játék kedvéért is, hogy kiderüljön, tudok-e mást is csinálni – ebben a filmben nagyon sok szempontból kiléptem a komfortzónámból. A Liza számomra sokkal komfortosabb, vagy mondhatni egyszerűbb volt. Most rengeteg olyan megoldást használtunk, akár kamerabeállítások, akár hanghasználat tekintetében, ami nekem is teljesen új út volt.
WLB: A komfortzónából való kilépés közben találtál olyan – akár formai, akár narratív vagy történetbeli – elemeket, amikkel úgy érzed, hogy mélyebben is szeretnél foglalkozni?
UMK: Ez lehet, hogy most furcsán fog hangzani, de ilyenek például az akciójelenetek. Ez egy elég kemény dió, baromi munka- és pénzigényes, ezért nincs is több belőlük a filmben. Egyet például pont költségvetési okok miatt kellett kihúzni. Úgy megcsinálni egy ilyen jelenetet, hogy az jól nézzen ki, izgalmas legyen, meg legyenek benne a drámai pontok, és végig tudjuk, hogy kit kövessünk, és így tovább, az szerintem nagyon nagy kihívás.
WLB: Ahogy a Liza, a rókatündér sem egy klasszikus értelemben vett, egydimenziós fantasy-mese, úgy az X – A rendszerből törölve sem „csak” krimi, több rétege van.
UMK: Reménykedtem, hogy mások is így gondolják majd. (nevet)
WLB: Ott van például az apokaliptikus(nak ható), Budapestet lángokba borító politikai-szociológiai háttér, ami viszont végig megmarad háttérnek, sosem bontjátok ki jobban.
UMK: Nem szerettem volna aktuálpolitizálni, nevekkel vagy pártokkal dobálózni, inkább egy általánosabb szinten közelítettük meg a dolgot. A főhös történetszálán, valamint a nyomozás kibontakozásán keresztül jutunk el ezekhez a témákhoz. Ahogy mondtad, ez is egy réteg, amit – aki erre fogékony – ugyanúgy élvezettel boncolgat majd a film nézése közben, mint a drámai vagy a krimiszálat.
WLB: Egy visszatérő beállítás a feje tetejére állított Budapest.
UMK: Kicsit nekem ilyen ez a város, a film főhősének meg még inkább. Alapvetően Éva lelkivilágában, az ő sorsában, minden így történt: megfordult számára a világ. Miután egy sikeres nyomozópáros egyik feleként egy elviselhetetlen trauma érte... (elgondolkodik) Bizonyos értelemben a város és ő egy szerintem.
WLB: Akkor szerinted mondhatjuk azt, hogy ez a történet nem játszódhatna másik városban, kifejezetten budapesti?
UMK: Szerintem játszódhatna másik városban is.
WLB: Balsai Móni azt nyilatkozta, hogy ő kifejezetten szerette ebben a filmben, hogy egy hőst játszhatott, egy olyan karaktert, akit talán nem mindenki vesz észre, de mégis tud tenni valamit a közösségért.
UMK:
Amikor elkezdtünk dolgozni a forgatókönyvön, az volt meg először, hogy ez a film hősökről szól majd. A magyar filmekben nem annyira van jelen a hőskultúra, mint mondjuk az amerikai filmekben. Az amerikai filmek mindig hőst gyártanak: hétköznapi hőst, szuperhőst, ilyen-olyan hőst, aki akár egy kis közösség szintjén is, de hős tud lenni. Az amerikaiaknak ez fontos, és szerintem jó lenne, ha nekünk is az lenne, hogy ne csak elbukó hősöket ábrázoljunk, hanem olyanokat is, akiknek sikeresek.
WLB: Szerinted ez eddig miért volt itthon hiánycikk?
UMK: Nem tudom. Lehet, hogy alkati tulajdonság, mármint a magyar lelkület egyik jellemzője lehet, hogy „úgysem sikerül semmi, úgysem érdemes semmit csinálni itt, akár magunkért, akár másokért”.
WLB: Említetted, hogy az X – A rendszerből törölve ötlete már a Liza, a rókatündér utómunkálatai alatt megvolt. Adja magát a kérdés, hogy körvonalazódik már a harmadik filmed vázlata is?
UMK: Jó lenne. (nevet) Van rengeteg csíra, amiből még nem tudom, mi lesz. Van három-négy olyan ötlet, ami foglalkoztat, és most belecsaptunk egy olyan munkába, aminek nem mi (Ujj Mészáros Károly és Hegedűs Bálint – a szerk.) írtuk a forgatókönyvét. Az RTL-nek forgatunk egy sorozatot.
WLB: Izgalmas számodra, hogy most nem saját forgatókönyvből fogsz dolgozni?
UMK: Abszolút. Igazából én mindig arra vágytam, hogy ne kelljen saját anyagot a vászonra vinni, mert megszülni egy forgatókönyvet elképesztően komoly munka. Hogy helyükön legyenek a karakterek, működjön a drámai szerkezet, jók legyenek a párbeszédek, azt nulláról elérni rengeteg idő, bár nagyon élvezetes munka, de néha tök jó lenne megúszni. Nagyon jó lenne olvasni egy olyan forgatókönyvet, amire az ember azt mondja, hogy „wow, ezt meg akarom csinálni” – szóval én mindig erre vártam, de amíg nem jön szembe ilyen, addig az ember kénytelen fabrikálni egyet magának.
We Love Budapest: Melyiken kezdtél előbb dolgozni, a Büszkeség és balítélet két színészre című előadáson vagy az X – A rendszerből törölve filmen?
Balsai Móni: Az X-en jóval előbb kezdtünk el dolgozni. Kemény 45 napig tartó forgatás volt 2017 tavaszán. A Büszkeség és balítélet két színészre igazából minden után jött.
WLB: Másként közelítesz meg egy színházi és egy filmes szerepet, másként próbálsz eljutni a karakter lényegéhez?
BM: A folyamat lényege mindkettőnél azonos, de maga a megfejtés másképp történik. A filmforgatás feszített munkatempóban zajlik, míg a színházban van akár öt-hat hetünk is arra, hogy kényelmesen próbáljunk és létrehozzunk egy darabot.
WLB: Vissza szoktad nézni a korábbi alakításaidat?
BM: Igen. És amikor visszanézem magam egy-egy filmben, legtöbbször mindig találok egy apróságot, amivel nem vagyok elégedett. Ugyanakkor nem feltétlenül nekem kell, hogy tetsszen, hanem a rendezőnek.
WLB: Az X-et már láttad egyben?
BM: A Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon volt az X - A rendszerből törölve világpremierje, ahova a miniküldöttségünk tagjaként ezúttal én is elutaztam. Ott láttam először a teljes, kész filmet egyben.
WLB: Volt, amire rácsodálkoztál, ami csak így, egyben látva tűnt fel?
BM: Nem tudok kiemelni ilyen pillanatot. Büszkének éreztem magam, hogy megszületett és létrejött a filmünk. Még mindig meg vagyok hatva attól a nagyon sok szeretettől, amit a közönségtől kaptunk a fesztiválon, valamint ott van az az érzés, hogy amikor nagyon keményen dolgozol valamin, majd hosszú időre elkerül tőled... (elgondolkodik) Olyan ez, mint évek után újra látni valakit, akit nagyon szeretsz, és örülsz, hogy visszatért az életedbe.
WLB: Mesélj a filmben játszott karakteredről, Éváról!
BM: Nehéz élethelyzetű nyomozónő, aki meglátja, amit más nem, ott is észreveszi a bűnt, ahol minden kollégája legfeljebb balesetet sejt, miközben egyedül neveli a tinédzser lányát.
WLB: Több interjúban is azt nyilatkoztad, hogy örülsz, hogy a filmben egy hőst játszhatsz.
BM: A film egyik legfontosabb üzenete, hogy egy nagyon pici ember is tud nagy dolgokat véghezvinni, ha megvan hozzá a bátorsága és kiáll saját magáért és az ügyért, amit ő fontosnak tart. Egy ember is képes változtatni, egy ember is képes hősként működni, még akkor is, ha az nem egy ünnepelt állapot. Magunkért, a körülöttünk lévő világért, és az életünkért.
WLB: Ujj Mészáros Károly milyen instrukciókat adott neked?
BM: Károly mindig nagyon élesen és határozottan tudja, hogy mit szeretne látni, szerintem ezért is van általában ennyire egyben, amit ő kitalál. Velem és a többi színésszel kapcsolatban is elég konkrét elképzelései voltak. Sokat próbáltunk és beszélgettünk a forgatások előtt, kíváncsi volt a színészek gondolataira is. Együttes munka az ő vezérfonala mentén. Ez egy fontos fázisa mindig az egésznek, amely által úgy indulhatunk neki a forgatásoknak, hogy már minden nagyon tiszta.
WLB: Nem féltél attól, hogy Liza szerepe olyan ikonikus volt, hogy rádragad? De úgyis kérdezhetném, hogy direkt vállaltál el egy ahhoz képest annyira ellentétes szerepet?
BM: Az idő már bebizonyította, hogy ettől a kérdéstől nem kell tartanom. A Liza előtt és után is volt lehetőségem megmutatni magam különböző karakterekben, amiért nagyon hálás vagyok. Az HBO Társasjátékában vagy például Till Attila Tiszta Szívvel című filmjében is egymástól totálisan eltérő karaktereket formálhattam meg. Mindig örülök, ha elhívnak egy castingra, vagy gondolnak rám egy szerep kapcsán.
WLB: A Terápia harmadik évadával kapcsolatban azt nyilatkoztad, hogy az volt életed egyik legnehezebb szerepe. Az X ahhoz képest könyebb vagy nehezebb volt?
BM: Másképp volt nehéz a két szerep. A Terápiában nagyon fegyelmezetten kellett létezni, hiszen minimális gesztusrendszert sem használhattam. Az X lelkileg megerőltetőbb volt a karakterem már említett küzdelmei miatt.
WLB: Rengeteg különféle karaktert játszottál már el eddigi karriered során; van olyan, amilyet még nem, de mindenképp szeretnél sort keríteni rá?
BM: Persze, de ezekről még nem szeretnék beszélni. (nevet)
WLB: Tervek, álmok, rémálmok?
BM: Már forgatjuk az Alvilág című sorozatot, ami majd az RTL Klubon lesz látható.
