Ujj Mészáros Károly a 2015-ös rendezői debütálásával, a Liza, a rókatündérrel már bizonyította, hogy remekül tud egyensúlyozni a szerzői jegyek és a közönségfilmes stílus között. Második mozija pont ezért meglepetés: az X – A rendszerből törölve elsősorban klasszikus skandináv krimi, amelyben ugyan érezhető a zsáner jelentette (formanyelvi) keretek meghaladása, de végül inkább feszes és fordulatos cselekménye, nem pedig egyedisége miatt fogunk emlékezni rá. Pedig ha a szocio-politikai kontextus elmélyítésére egy kicsit több időt szántak volna, úgy a film velünk maradna jóval azután is, hogy már elengedtük a karfát...
A sajtóvetítés után Ujj Mészáros Károly elmondta, hogy a Liza, a rókatündér sikerei ellenére egy dologban biztos volt: hogy másodszorra egy minden tekintetben másmilyen filmet szeretne rendezni, a bekategorizálást elkerülendő. Az X – A rendszerből törölve pedig nem is állhatna távolabb a 2015-ös mozi minden téren tobzódó, urban fantasys világától; ezek helyett a Jo Nesbø- vagy Stieg Larsson-féle skandináv krimik nyomasztó, ember- és társadalomkritikus hangvétele, valamint a bűnügy mellett a nyomozó lelki traumáira fókuszáló megközelítés dominál. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy a film egy visszatérő beállítása a feje tetejére állított Budapest, ami tökéletes esszenciáját nyújtja a kétórás játékidőnek.
Éva (Balsai Móni) hiába kiváló detektív, férje halála óta pánikbetegséggel küzd, ami miatt képtelen a helyszínelésre – csupán egy elzárt irodában, fotókon keresztül vizsgálja az ügyeket. Azonban még így is szemet szúr neki, hogy pár öngyilkosságnak elkönyvelt esetben talán szó sincs önkezűségről, sőt. Bár a rendőr-főkapitányságon próbálják eltussolni a megfigyeléseit, ugyanis Budapest a közelgő választások, valamint a növekvő elégedetlenség miatt már így is lángokban áll, egy vidékről érkező nyomozót, Pétert (Schmied Zoltán) meggyőz az érvelése. Ráveszi Évát, hogy látogasson ki vele a legfrissebb bűnügyi helyszínre, hamarosan pedig nemcsak azt kezdik sejteni, hogy egy sorozatgyilkos állhat az esetek hátterében, de azt is, hogy valami kettőjüknél sokkal nagyobb dologra tapintottak rá...
Ujj Mészáros Károly és Hegedűs Bálint forgatókönyve halmozza a meglepő csavarokat, és okosan építkezésének hála végig fenntartja a feszültséget. Sajnos azonban könnyen lehet az az érzésünk, hogy annyira a krimiszálra koncentráltak, hogy a többire már nem jutott elég idő. Balsai Móni például érezhetően próbál mindent kihozni a karakteréből, de hiába, ha a közel százhúsz perc végére sem tudunk meg igazán többet róla annál, hogy a trauma következtében egyre jobban magába zárkózik, és még tinédzser lányát (Bujáki Zsófi) sem tudja közel engedni magához. Emiatt pedig nem csak szorítani is nehéz érte a nézőnek, de a Péterrel kialakuló románca is csak lóg a levegőben.
Hasonló a probléma a film szocio-politikai vetületével is: hiába érezzük, hogy van egyfajta rendezői mondandó/elgondolás mögötte, a már klisésnek ható közhelyeken (korrupció, állami bűnözés, a történelmünkkel való szembenézés hiánya) túl nehéz bármit elmondani róla. Pedig ha kicsit mélyebbre mentek volna ebben a milliőben, az adott volna egy olyan extra réteget az X – A rendszerből törölvének, ami kiemelte volna a biztos kézzel elkészített egyenkrimik közül. Arról nem is beszélve, hogy a műfajra jellemző morbid humor, amit Ujj Mészáros Károly olyan jól alkalmazott a Liza, a rókatündérben, most egy-két jelenetet leszámítva fájóan hiányzik.
Ettől függetlenül az X – A rendszerből törölve egyáltalán nem rossz mozi: a skandináv krimik kelet-európai közegbe ágyazott változata, amiben ugyan érezni a potenciált arra, hogy több legyen puszta zsánerfilmnél, de a krimit leszámítva a legtöbb rétege egyszerűen vékony hozzá. Ujj Mészáros Károly ismét bizonyította, hogy tehetséges és biztos kezű rendező, de reméljük legközelebb a műfaji elvárosok helyett inkább a saját fantáziáját követi majd.
Az X - A rendszerből törölve premiere november elsején lesz, mi a sajtóvetítés keretében láttuk a filmet.
