Három szimpatikus, kellemes személyiségű nagymama beszél a múltról unokáiknak. Rosanne a háború idején az angol titkosszolgálatnak dolgozott, Gudrun a náci Németországban élt, Líviát pedig deportálták egy budapesti bérház udvaráról. Mindhármuk életét alapjaiban határozta meg a háború. Ám ezt egy generációugrással jelenítik meg, az unokák inkább mozgalmasnak, mint szomorúnak látják a XX. történelmének eseményeit. Révész Bálint filmjét számos nemzetközi filmfesztiválon méltatták, s most mi is megnéztük, hogy működik együtt a vásznon unoka és nagymama.

Bálint, Ruben és Merry a brightoni egyetemen ismerkedtek meg. Szaktársakként hamar összebarátkoztak, s ahogy egyre jobban megismerték egymást, kiderült, hogy mindhármuknak él még nagymamája, ráaadásul nagyon jó viszonyt ápolnak velük. Igazi nagyik, adott, hogy három különböző kultúrából jöttek, de közös bennük, hogy nagy hatással volt rájuk a II. világháború, erős nők és szeretik az unokáikat.

Bálint először csak saját mamájáról, Líviáról készített felvételeket, ahogy mesél a holokausztról, aztán a srácok nagyijainak különleges élettörténetei is kiderültek... ők pedig egy egész estés dokumentumfilmben fűzték össze mindezt.

A Granny Project azonban egy egészen új perspektívából közelíti meg mind a sokat látott hölgyeket, mind a háborút, mind az unoka-nagyszülő kapcsolatát, az Y generáció inkább érdeklődő, mint sebzett attitűdjét. Szándékosan maradnak ki a történetből a szülők, mert ők még sokkal szorosabban kapcsolódtak a háborúhoz: a fájdalomhoz, hatalmakhoz, esetleg bűntudathoz.

Bár láthatjuk például, ahogy Rubenre, az introvertáltabb, érzékenyebb srácra még mindig átöröklődött a lelkiismeretfurdalás, mely ideális esetben nem szabadna, hogy befolyásolja személyiségét. Összességében viszont a fiúk érdeklődő hozzáállását látjuk, szerintünk néha kicsit túlságosan sarkítva, de alapvetően játékosan és nem bántóan.

Amellett, hogy külön-külön beszélgetnek a nagyikkal, gyakorlatilag egy mini roadmovie kerekedik a filmből, mert a jelenetek és a srácok cikáznak a városok között, de aztán a nagyikat is összehozzák. Először egy vacsorára, majd egy angliai piknikre is elmennek, tolmácsokkal megtámogatva.

A vacsorán sem volt már finomkodás: a különböző kultúrákból érkező hölgyek kommunizmus, diktatúra, szocializmus kérdéseit vitatták meg, saját szemszögükből. A forgatás ideje alatt Gudrun és Lívia igencsak megkedvelték egymást, egy későbbi részben láthatjuk is, ahogy Skypon beszélnek egymással – németül, hiszen ez volt a közös nyelvük.

Révész Bálint szerint a film hosszú készülte és formálódása után inkább rájuk hármukra került a hangsúly, de szerintünk a magyar nagymama bölcsességei, és egész lényének lágysága viszi hátán a filmet.

A képi megjelenítést is szerettük, a hölgyek karaktere nemcsak beszéd útján, de a kamerakezelés érzékenysége miatt is kirajzolódik. A Granny Project egy valóban egyedi interpretációja a generációk együtt szerepeltetésének, a traumák feldolgozásának, a közelgő elmúlásnak.

  • A hazai mozik november 1-től vetítik.