Nem először jártunk a Bajor-villában (ma Színészmúzeum), ahol kicsivel több mint 67 éve még az ünnepelt színésznő, Bajor Gizi élt. De a korábbiakkal ellentétben most zárás után, az esti órákban érkeztünk, hogy bekapcsolódjunk a Budapest Beyond Sightseeing zseblámpás villatúrájába, ami a pincétől a rejtekhelyként szolgáló padlásszobáig tart. Ahogy egyre feljebb érünk, egyre többet tudunk meg a ház egykori lakójáról, történetek, anekdoták hangoznak fel, recept, majd pár levél kerül elő, és a végére egy gyilkosság részletei is kibontakoznak.

Bajor Gizinek aneve ismerősen csenghet minden generációnak, sokan pedig fekete-fehér filmekből is emlékezhetnek rá, bár valódi színtere a színpad volt. Abból is a Nemzetié, aminek a Színművészeti Akadémia elvégzése után haláláig tagja és ünnepelt sztárja volt. Hevesi Sándor igazgatása alatt alig akadt olyan darab, amiben ne játszott volna, volt Júlia, Titánia, Cleopatra, Zília (Heltai Jenő A néma leventéjében) és Lady Milford (az Ármány és szerelemben). Zseniálisan szerepelt, elismerték, szerették, ő maga mégsem fürdött a rajongásban, nem érdekelték a külsőségek. "Mindegy, mit csinálunk, a világ mégis csak azt hiszi el rólunk, amit akar. Engem nem érdekel, mit gondolnak rólam.”

Életének jelentős részét egy csodaszép, neobarokk villában élte a budai hegyekben, azon a helyen, amit ma Bajor Gizi Színészmúzeumként ismerünk. Ez azt jelenti, hogy azokban a termekben, ahol több mint 67 éve szerepet tanult, sminkelt, pihent és embereket bújtatott, ma közel kétszáz év magyar színjátszásának meghatározó szereplőivel ismerkedhetünk.

Egy szombat estén, jóval zárás után, azonban mégsem azzal a céllal érkeztünk a XII. kerületbe, hogy Jászai Mari és Újházy Ede képeit, emléktárgyait kutassuk. Ezúttal kifejezetten az elegáns és hatalmas ház egykori tulajdonosára voltunk kíváncsiak, azért léptünk be a vastag kőfallal és azon futó borostyánnal körbevett, ősfás kertbe, hogy a Budapest Beyond Sightseeing legújabb sétáján még többet tudjunk meg magáról Giziről.

Ehhez először is kaptunk egy zseblámpát. A ház világításával nem volt ugyan semmi gond, de a fényes realitás helyett így egy rejtélyesebb szemszögből közelítettük meg a tereket, kezdve rögtön a pincével. Túravezetőnk (aki a múzeum egy szakavatott munkatársaként látszólag mindent tud a színésznőről) nyomában a lámpánk fénye a színésznő jelmezeit érte, majd pedig felhangzott egy régi történet egy recsegő-ropogó hangfelvételről: Tamási Áron "mesélte el", hogyan bújtatta őt Gizi a házában, a második világháború alatt.

És nem ő volt az egyetlen, akit a színésznő otthonában rejtett el a nyilasok elől: keresztfia, Vajda Miklós és harmadik férje, Dr. Germán Tibor is neki köszönhette életét. Vajda Miklós történetét a séta folyamán fel is idézzük, azt a helyiséget pedig – vagyis a tetőtéri manzárdszobát –, ahol Germán Tibor rejtőzött, a saját szemünkkel nézhetjük meg, miközben kipillantunk a Budai Várig érő panorámára is.

Végigjárjuk a ház szobáit, és ezzel együtt az egykor benne lakók életének momentumait, megtudjuk például azt is, mi volt a titkos receptje Bajor Gizi "pain grillé"-jének, hétköznapibb nevén pirítósának. Neki címzett leveleket olvashatunk, pályatársakról hallhatunk, miközben anekdoták és még több recsegős visszaemlékezés kerül elő, és egy kis képzelőerővel láthatjuk, amit ő is látott, amikor kiállt az erkélyére.

A séta vége felé közeledve elérkezünk Bajor Gizi utolsó pillanatáig is, amikor a napi B-vitamin injekciója helyett végzetes morfiumot kapott a saját férjétől. Germán Tibor előbb vele, majd saját magával is végzett, maguk után pedig csupán egy hamis aláírást hagyott a "betegen nem lehet élni" jegyzet alatt.

Ez alkalommal viszont mi inkább a színésznő egy számunkra kedves, elejtett mondatával zárjuk a történetet: „Ha kérdezik, hogy miért nem törődöm többet a divattal, ezt felelem: Minek, beljebb nem látnak?”

A villaséta körülbelül két órás, ITT tudjátok nyomon követni a következő időpontokat.