Ugye megvan a Dob utca Nagykörút felőli végén az az étterem, amiben fekete-fehér négyzetes padló idézi szoros sakkjátszmák emlékét, és két futó fehér és fekete, tekintélyparancsoló figurája áll strázsát? A Chess Budapest Bisztró egyértelmű tematikával működött itt éveken át, külföldiek kedvelt bázisaként. Azonban pár hónapja nagyot fordult a kocka: egy új üzemeltetési kör új irányt szabott a helynek. Most egy letisztult, megfiatalodott, art decót idéző térben, időnként jazzdallamokkal körítve, Hónig Richárd séf készít különleges bisztrófogásokat, színesen, ötletesen, mindenkinek. Szétnéztünk.

Korábban elég felszínes volt az ismeretségünk a Chess-szel, ami leginkább az ablakokon való be-bepillantgatásban merült ki, úton a Fekete Kutyába vagy a Fricskába. Ám amikor nemrég besétáltunk a házba, mintha egy merőben más játékszínre léptünk volna: hiába maradt a fekete-fehér kockás padló és a név, a nyár óta tartó átalakítás egy 30-as évekbeli jazzklub és egy modern nagypolgári bisztró szerelemgyerekét adta a Dob utca 63-nak. Ebben van egy nagy adag art deco beütés – amivel valahogy nem nagyon lehet mellényúlni –, és míg ez az enteriőrben játszik a színekkel és kontrasztokkal (arany színű feliratok, sötétkék és rozsdavörös huzatú ülőalkalmatosságok, zöld növények), addig Hónig Richárd a tányéron teszi ugyanezt.

A már több mint egy évtizede a szakmában alkotó séf beavatott két kulisszatitokba, ami a konyhája fő alappillérét illeti: a színek és az őszinteség. Utóbbit nem ragoznánk: csak friss alapanyagokkal dolgoznak, és úgy teszik őket az ételekbe, ahogy a természet arra szánta. Ami pedig a színeket illeti: az élénk összetevőkben bővelkedő tányérokra öröm ránézni, a tejszínes karalábépürét petrezselyem festi zöldre a sügér alatt, tetején pedig tintahaltempura gondoskodik a bizarr fekete árnyalatról. A tálalás és a társítások is sugallják, hogy a koncepciót a bisztrókonyhánál egy szinttel feljebb határozták meg, valahol félúton a fine dining felé. E mellé viszont normál adagméretek és megfizethető ár jár.

Játék és kreativitás van tehát itt bőven, legyen szó a színekről, alapanyag-társításokról vagy a textúrákról. Ezt több fogás kóstolása után merjük ilyen magabiztosan kijelenteni, amik között volt posírozott, sáfrányos ördöghal lime-os rizottóval (3900 Ft), bárányborda korianderes bulgursalátával (6400 Ft), újragondolt csirkepaprikás knédlivel (3900 Ft) és a fentebb emlegetett tengeri sügér karalábépürével és gnocchival (4200 Ft). Desszertnek pohárkrémesített Rákóczi-túróst (1900 Ft) kóstoltunk, és ezzel az étlap negyedét már ki is próbáltuk.

Ugyanis itt – a bisztróknál bevált – "a kevesebb több" elvet képviselik, és nem mentek 20 tétel fölé. A fogások viszont szépek, átgondoltak, meglepőek és egészen különleges ízélményt hoznak. A menü negyedévente cserélődik, és alkalmanként séfajánlattal egészül ki, az ételek mellé pedig olyan italkülönlegességeket lehet kortyolgatni, mint japán whiskey, 20 éves Dictador rum, kézműves sörök, hazai borok, konyakok vagy koktélok.