Jó sokat kell hozzá utazni, de megéri kiszakadni a városi őrületből: a pompás barokk műemlék a XXII. kerületben, Nagytétény már-már falusias részében található. A Móricz Zsigmond körtértől a 33-as busszal zötyögünk fél órán át (kocsival az út természetesen jóval gyorsabb), de onnan már csak három perc, és meglátjuk a pompás barokk kastélyt, amelyet Száraz Julianna férje, báró Rudnyánszky József építtetett 1743 és 1751 között. Kisebb szünetekkel 1951 óta ad helyet az Iparművészeti Múzeum 300 darabos bútorgyűjteményének, amely nem is kerülhetett volna autentikusabb helyre. A 27 teremben a földszinten, majd az emeleten folytatódva időrendi sorrendben tekinthetjük meg az impozáns darabokat a gótikától kezdve a spanyol reneszánszon át a barokkon, rokokón át a biedermeierig.
Ami miatt decemberben is érdemes körülnézni a kastélyban, az az, hogy a míves íróasztalok, aranyozott tükrök, órák, csillárok, faragott ládák, szekrények között minden adventkor karácsonyfákat állítanak, amelyekhez iparművészek álmodnak évről évre új, egyedi díszeket. A méltóságteljes enteriőrök és polgári szalonok békebeli vintage hangulatot idéznek, amit az ünnephez amúgy is előszeretettel társít a 21. század rohanó embere. A díszek pedig nemcsak ünnepiek és romantikusak, hanem ötletesek, találunk köztük szép porcelánokat, de műanyagpónit és PET-palackot egyaránt, és egy csöppet sem érezzük, hogy ne illenének a fenyőgallyak közé.
Idén mindezt a hintaló-tematikával fokozzák, ami ugye a karácsony egyik kedvenc motívuma. Egy külön termet szenteltek a hintaló-kiállításnak, amely Dr. Ladó Mária és Dr. Tóth Ferenc féltő gonddal felépített gyűjteményét mutatja be. Az 1900-as évek elején született magyar kerekes lovat, a 20. század végén kézzel faragott indonéz hintalovat, gyermekjátékokat és műtárgyakat, a sorozatgyártás darabjait és egyszeri műremekeket, több generáció által koptatott, restaurálásra váró koros szépségeket és napjaink dizájnját, amelyeknek közös vonása: mind hintalovak, illetve hintalovakat megjelenítő alkotások.
A két társadalomkutató harminc éve gyűjt hintalovakat, és szenvedélyük nem merül ki a játékokban. Keresik, kutatják a hintalovak felbukkanását a festészetben, a szobrászatban, az irodalomban, a komoly- és könnyűzenében, a színház-, a fotóművészetben, az iparművészek megálmodta tárgyakban, szakrális ünnepeink szimbolikájában.
A ló szimbóluma fontos részét képezte a gyerekkornak, már Perzsiában és az antik Görögországban ismerték a vesszőparipákat. A középkorban a lovagi tornák utánzása ihlette a játéklovakat, a 17. században ezek és a bölcső kereszteződéséből születtek meg az első hintalovak, melyek a 18. századra megszépültek, kecsesebbek, elegánsak lettek igazi sörénnyel és farokkal, üvegszemmel.
A karácsonyi ajándékok között megkérdőjelezhetetlen státuszszimbólum volt sokáig: a kultúrtörténeti áttekintés részei a kiállításon a régi fényképek is, amelyeken tipikusan hintalovakon ülve fotózták a gyerekeket, merev arckifejezéssel, hiszen a hosszú expozíciós idő miatt ki voltak támasztva. A hintalómánia alól nem voltak kivételek az uralkodók, híres magyarok sem – József Attila is kapott hintalovat ajándékba, de el kellett tüzelnie.
Mindezek után a gyerekeknek megjön majd a kedve a féktelen lovagláshoz, és szerencsére a kastély földszintjén a pénztár mellett egy kis teremben erre lehetőség is nyílik egyszerűbb hintalovakon. A Nagytétényi Kastélymúzeum decemberét más adventi programok is színesítettek, melyek közül holnap még többet elcsíphetünk. A karácsonyfák és a hintalovak vízkeresztig, január 14-ig még megtekinthetőek lesznek.
