Évek óta étteremként működött az Egressy út 16., azonban idén Dia és férje, Gábor átvették a családi vállalkozást. A Terrace Café létrejöttének első lépése egy teljes, enteriőrt és étlapot is érintő átalakítás volt, aztán pedig már jött a többi: ebédmenükért sorba álló irodisták, családi eseményeket ünneplő környékbeliek, vacsorázó vendégek - Zugló egy jó hellyel gazdagodott.

Modern bisztróstílus, hangzatos és látványos ételek és családias hangulat, a város egyik "zöldövezetének" becézett Zuglóban - valahogy így kell elképzelni a Terrace Café-t. A Stadionokhoz nagyon közel lévő, Egressy úti étterem a látszattal ellentétben azonban nem új, már 16 éve főnek itt az ebédek és vacsorák. Csakhogy az év elején anyáról lányára (és férjére) szállt a vezetés, és ez teljes beltéri felújításon túl friss étlapot is jelentett.

Dekoráció téren jött a türkizkék csempe a pult oldalára, a faládából készült, kézzel festett lámpaburák, az Edison izzók, a műfű, a fotelszerű székek és fehér parketta, a konyhába pedig a modern megközelítés. Persze nem kell rögtön fine dining vonalra vagy molekuláris gasztronómiára gondolni: az újdonsült tulajdonosok, Dia és Gábor megtartották a magyaros vonalat - hiszen  lássuk be, ezt mindenki szereti és igényli -, de mellé világkonyhát is hozták a tányérokra.

Utóbbihoz jól jött, hogy a házaspár nagyon szeret utazni és sokat éltek külföldön, bár a gasztronómiának akkor még csak az élvezői (és megfigyelői) voltak, semmint alkotói. Amikor hazaköltöztek és megkapták az étterem kulcsait, nagyot fordult minden: Dia, aki korábban ódzkodott édesanyja nyomdokaiba lépni, hamarosan elkezdett otthonosan mozogni a vendéglátás műfajában, és most már el sem tudna képzelni mást. Ételeket terveznek a szakácsokkal, együtt pörögnek a felszolgálókkal és néha még ebédmenüt is kóstolnak - már ha elég szemfülesek, és jut nekik.

Mi ebédidőben érkeztünk: a zsúfolásig telt térben kisebb-nagyobb társaságok folytattak laza eszmecseréket a rakott krumpli és rizsfelfújt fölött. A pincérek vitték az újabb köröket, látszólag fáradhatatlanul - mi pedig megtudtuk, hogy ez minden nap így megy, hiszen a hely ebédmenüvel is operál, ráadásul nagyon jó áron  és minden nap, fürgének is kell lenni ahhoz, hogy ne csússzunk le róla. (Napi 3 párosítás közül választhatunk, ezer forintos áron.)

Mivel azonban az étlapra mindig számíthatunk, mi most ezzel ismerkedtünk. Rajta a mátrai borzaska és a parmezánbundás csirke céklás rizottóval gond nélkül megfér egymás mellett, van sok halétel, tészta, hamburger és klasszikus magyaros fogások, vagyis azok is tudnak válogatni, akik reformkonyhán élnek és azok is, akik paprika és panír nélkül el sem tudják képzelni a napjaikat. Mi ajánlására málnakrémlevest (790 Ft) és aquadella halropogóst (1980 Ft) kóstoltunk elsőként, és utóbbi hiába tűnik bizarrnak az egészben kisütött, apró halak látványától, nagyon jól működik előételként. Főételként kértünk fekete spagettit aglio-olio csípős királyrákkal (3800 Ft) és borskéregben sült sertészszüzet lecsós bulgurral (2800 Ft), desszertként pedig mákos gubát (980 Ft), ami itt tortaszelet formájában kerül a tányérra.

Az étterem szoros és értékes tartozéka (ahogy a neve is sugallja) a terasz, ami nyáron nyitott, ősztől pedig téliesített, fűthető változatban üzemel. Ha valaki egy kicsit elkülönültebben szeretne ebédelni vagy vacsorázni, választhatja a "bokrot" is, ami egy fák és bokrok közé ágyazott, 6 személyes asztalt jelent. Mi ez alkalommal maradtunk a teraszon, és örültünk, hogy Zuglóban is ehetünk egy kiadósat.