Felnőttként nehéz megtartani azt a naiv, rácsodálkozó attitűdöt, amivel gyerekként szemléljük a környezetünket. Ami nekünk egy nyüzsgő, szürke utca, az egy párévesnek izgalmas és kalandokkal teli mesebirodalom is lehet, a gyerekkönyvek vizuális világa pedig jól tükrözik ezt. A Deák 17 galériában most először követhetjük nyomon húsz neves hazai illusztrátor eredeti alkotásán keresztül, hogyan jelenik meg a gyermekkönyvek képein Budapest.
Még mielőtt megtanulnánk olvasni, képekkel igazodunk el a mesék birodalmában. A vizuális benyomásoknak különösen nagy hatása lehet egy könyvet lapozgatva, és a magyar illusztrátorok már jó ideje hangoztatják, hogy gyerekkönyvekben a kép a szöveggel egyenrangú, a kicsiknek szóló illusztráció a kortárs művészet része. „Ahogy az első mesék, az első dalok, úgy az első években látott képek is formálják a gyerek képi kultúráját. Amint azt számos kutatás bizonyította, a kisgyermekek képi absztraháló, szimbólum-értelmező képessége nyitottabb, mint a felnőtteké, ekkor sajátítják el a képek olvasásának képességét. A gyerekkönyv-illusztráció tehát kapu a képzőművészet felnőttkori befogadása, élvezete felé” – írja Révész Emese művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora a Kiáltvány a gyerekkönyv-illusztráció című 2015-ös írásában.
Lapozható könyvek, társasjátékok, filmek és egy interaktív várostérkép is rendelkezésre áll a kiállításon, hogy elmélyüljünk a témában. Álomszerű fantáziákat és informatív, tanító jellegű rajzokat egyaránt megismerhetünk.
Schmal Róza bájos zűrzavarként festi le a Nyugati pályaudvart, Kőbányát, képein minden színesebb, kedvesebb, vidámabb, mint a valóságban. Herbszt László Finy Petra könyvéhez készült rajzain a Combino óriási, sárga kígyóvá változik, az Alagút egy hatalmas szájüregeként tátong, a Lánchíd pedig félelmetes csontvázként elevenedik meg. Ezekkel szemben realisztikusabbak azok az oktató jellegű kiadványok, amelyekbe a kisgyerekeknek szenzációszámba menő járművekről, az utazás mikéntjéről, a városról látunk rajzokat és ábrákat, például hogy hogy néz ki a Kálvin tér, a mozgólépcső félbevágva, mi rejlik a föld alatt.
A kiállításon több ismert név is visszaköszön, olyan kitűnő grafikusaink is illusztráltak fővároshoz kötődő gyerekkönyveket, mint Sajdik Ferenc (Janikovszki Éva My own Budapest című könyvét) vagy Dargay Attila (Mackó úr újabb utazásai). Kedvencünk, Marcus Goldson is felbukkan, játékos, álomszerű rajzait Gellért Emese: A csodálatos villamos című történetéhez álmodta meg. Baranyai B. Andrást nem sem lehetett kihagyni, figuráit a Tabánban, a Széchenyi fürdőben látjuk viszont.
A tárlaton a Pagony Kiadó sokat támadott sztárszerzője, Bartos Erika is jelen van hamarosan debütáló, Brúnó Budapesten című sorozatával, ami történelmi helyszíneket mutat be a már ismert, kerek fejű, mosolygós, minimalista karakterrel és aprólékos, pontos épületrajzokkal. Szuper dolog, hogy őt is beemelték a kiállítási anyagba, hiszen míg a Bogyó és Babóca-könyvek a könyvszakma részéről főleg negatív értékelést kaptak, a gyerekek imádják őket. Ennek kapcsán sokat lehet vitázni arról, hogy valóban az-e a jó, ami a gyereknek tetszik, vagy a már kifejlett esztétikai ízléssel rendelkező felnőttek majd eldöntik helyette, mindenesetre egy biztos: az illusztráció remek eszköz arra, hogy megszerettesse a könyveket az utánunk következő generációkkal – persze nemcsak az írott betű világát, hanem Budapestet is.
