A Babel Budapest a város egyik legjobb étterme. Akkor is, ha megírja a nemzetközi sajtó, ha bekerül a legnívósabb, etalonként kezelt kalauzokba, és akkor is, ha nem. Egy legfelsőbb kategóriákban mozgó luxusétteremről beszélünk, ahova többnyire nem azok foglalnak asztalt, akik ezzel fel szeretnének vágni, hanem azok, akik értik a gasztronómiát. Nem a becsekkolás számít, hanem az, hogy egy vacsora után az tudják mondani: valami olyannal találkoztunk, ami kuriózum, ami ritka és követendő példa.
Mikor Langer Gábor és Veres István vezetésével az új babeles konyhai csapat összeállt, a monarchia-béli konyhát jócskán felülírták erőteljesebb erdélyi inspirációkkal. Így jelent meg az asztalunkon a Békás-szoros, kóstolhattunk "rozsdát", és lehettünk részesei egy olyan gasztronómiai élménynek, amit interaktívnak hívhatunk. Mert mi törhettük össze az "avart" mozsarunkban és nekünk kellett kettéhasítani a rozsdát is. Egy étlapbővítésnek már tanúi lehettünk az új babeles időszámítás alatt, s most a második ilyen felvonásra voltunk hivatalosak. A kedvenceket szerencsére nem bolygatták meg, csupán olyan új szereplők csatlakoztak, melyekkel ismét bizonyíthat az étterem, ami hivatalos adatok szerint újrahúzása óta 50%-kal növelte látogatói számát.
A Babel fontos pillére a Kárpát-medence borválasztéka, s ebben jó kalauz lehet Blazsovszky Péter vezető sommelier. Nem a megszokott iskolát követi – ha megtetszik neki egy-egy tétel, akkor próbál beszerezni belőle néhány palackkal, hogy aztán a konyhán a srácok ételeinek i-jére feltegye a pontot. Volt olyan eset, hogy tényleg csak limitálva jutottak hozzá egy borhoz, melyre aztán idők múltával találtak olyan ízkombinációt, amihez hozzá tudták párosítani. Mivel a konyha és a sommelier remek harmóniában dolgozik együtt, minden különlegesség helyet kaphat. Tiszteletteli szakmaiságról árulkodik, hogy Péter szerint "Az étel keresi a bort", míg Veres István nem kertelt: ha egy topétteremről beszélünk, a vendégeknek érezni kell a séf személyiségét. Ha az ő szerény, mégis nagyon elhivatott egyéniségét nézzük, ez abszolút így történik a tányérokon. Az első falat után hátradőlhetünk, hogy megérkeztünk.
Elsőként füstölt pisztrángot kóstoltunk, mely kovászolt retekkel és marhaínnal érkezett – minderre pedig koronaként kerültek a szabálytalan, textúrára ropogós zuzmók. Hlatky-Schlichter Hubert szellemesen megjegyezte, hogy zuzmóvadászatra indultak Erdélybe, hogy aztán a Babelben megmutassák, hogy a szimbiózisból születő organizmusok milyen gasztronómiai értékkel bírnak. Lágy és elegáns volt a füstölt pisztráng, de egyértelműen a zuzmó édeskés, semmihez sem fogható aromája dominálta le a fogást. Az olaszliszkai hárslevelűvel táncolva olyan ízélményt nyújtott, amire nem számítottunk volna. Kettős érzet volt, ahogy ez a nagyon természetes hozzávaló saját aromája percekkel később is gondolkodásra ébresztett. Mint amikor rájössz, hogy mi a különbség egy niche parfüm és a sima drogériás illatok között – tartós, semmihez sem hasonlítható luxust érzel. Ez történt ennél az előételnél is, mindez pedig ugye úgy, hogy bizony a zuzmók nem több tízezer kilométerről érkeztek hermetikusan elzárt dobozban, hanem Erdélyből, közvetlenül a természetből.Folytatásképp a borjúbrízt csalánnal, fermentált almával tálalták, melyhez ismét az említett hárslevelűt párosították. Péter szerint az az igazán érdekes ebben, hogy tényleg nem a bor dominálja le az ételt, hanem a háttérből csendesen, de karizmatikusan kíséri azt, és ezért simán két különböző fogás mellé is jól megy. Ugyanolyan hőmérsékleten, ugyanolyan pohárban kínálva. A csalán "zöldségét", a bríz lágyságát jól ellensúlyozta a kicsit savanykásabb alma. A következő új fogás a báránynyak lett, melyhez úgynevezett tört zöldségek, házi levendulás sajt, érkezett, s az egészet egy tejropogóssal fejelték meg, mely a tányér leglátványosabb eleme lett. Hozzá a Kvaszinger 2013-as birtok furmintja érkezett. Ismét megjelent a jellegzetes bábeles "hangos" elem – vagyis a tejropogóst kézzel haraptuk a kiváló bárány nyakhoz.
Az új desszertjük a Hófehér, mely egy bodzából, rebarbarából és paradicsomból álló kiváló édesség. Savanyú-édes, habos, lágy és nagyon friss egyben. Az apró mézvirágoknak pedig itt is nagyon örültünk. Ahogy ismét a vendéglátásnak is. Ha valaki komolyabban érdeklődik a gasztronómia iránt, vagy csak nagyon lelkes laikus... azt kívánjuk, legalább életében egyszer legyen egy hasonló élménye.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
